Semmi sem mutatja meg fájdalmasabban, mi történik, amikor utat tör az erőszak

  • Gera Márton
  • 2017. november 15.

Mikrofilm

A Sortűz a tüntetőkre elmeséli az apartheid utáni Dél-Afrika egyik leggyalázatosabb történetét. Csütörtökön a Verzión!

Afrika messze van. Olyan messze, hogy az ottani események legfeljebb csak mínuszos hírek szoktak lenni a sajtóban; átugrunk felettünk, mert hát ez minket nem érint. Nem túl meglepő, hogy a 2012-es marikanai eseményekről is alig találni beszámolókat, pedig a Dél-afrikai Köztársaság északkeleti részében található kis faluban történt az ország apartheid utáni első tömegmészárlása, ami sokakban megidézte az 1994 előtti, kétségkívül sötét időszakot. Ebben az esetben azonban nem a faji elkülönítés hozta felszínre az indulatokat: arról volt szó, hogy néhány bányamunkás sztrájkba kezdett a jobb fizetés és a normális munkakörülmények reményében. Kimentek a szabadba, vonultak, skandáltak, ahogy azt ilyenkor szokás. Mindössze annyit szerettek volna, hogy tárgyaljanak velük, hallgassák meg őket. Nem így lett, hanem 2012 augusztusában a rendőrség tüzet nyitott a sztrájkolókra. 34-en meghaltak, ennél is többen megsérültek.

false

 

Jelenet a filmből

Rehad Desai dél-afrikai rendező pedig készített a történtekből egy alighanem hiánypótló és nagyon személyes filmet. A Sortűz a tüntetőkre olyan részletességgel tárgyalja az eseményeket, amennyire csak lehet, olyan közel megy a kamera a történésekhez, amennyire csak tud. Haladunk napról napra, óráról órára, és látjuk a kezdeti rendőri reakciókat, a munkások reménykedő tekintetét, és halljuk a szavaikat, melyekkel azt akarják a velük szemben felálló hatósági emberek tudtára adni, hogy csak tárgyalni szeretnének. Egyszerre több szálon fut a dokumentumfilm: látjuk, mi történt a múltban, milyen körülmények között élnek a bányászok, miközben kvázi percről perce nézzük a sztrájkot, de még a mészárlást követő tárgyalásokat is megmutatja a doksi. Ám legyen szó akármelyik síkról is, az ügymenet szinte minden esetben hasonló és eléggé ismerős: fent eldöntik, hogy mi legyen, a lényeg az, hogy ne legyen több sztrájkoló, minél hamarabb lezárják az ügyet.

MINERS SHOT DOWN Trailer

A film by Rehad Desai / An Icarus Films Release http://icarusfilms.com/new2014/msd.html

Ha azt mondjuk, a szó szoros értelmében közelről mutatja meg az eseményeket Rehad Desai, még nem mondtunk semmit. A kamera itt tényleg ott van a sztrájkolók mellett, és a lehető legközelebbről mutatja meg azt a szituációt is, amikor a rendőrök meghúzzák a ravaszt. Halljuk a fegyverek ropogását, és pár perc múlva már ott fekszik a földön több tucat ember. Lehetne ez hatásvadász is, de itt sokkal inkább arról van szó, hogy a rendező mindent a maga valójában akart elénk tárni, elvégre a hivatalos, a rendőrség által felvázolt narratíva, miszerint a rendőrök önvédelemből lőttek, szimpla fikció, ahogy ez ki is derül. Rehad Desai az önkénnyel és mészárlással teli valósággal sokkol, és ez ebben az esetben sokkal kegyetlenebb, mint bármi más.

Sortűz a tüntetőkre (Miners Shot Down). Dél-afrikai dokumentumfilm, 86 perc, 2014. Vetítik: Trafó, nov. 16. (csütörtök), 18.00 óra

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet a Verzió Filmfesztivál ideje alatt is, mert mindennap új kritikával jelentkezünk.

A címlapkép (MTI/EPA/) a mészárlás helyszínén készült.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.