Ez most a legszebb film a moziban, és úgy meggyötör, mint az első szerelem

  • Gera Márton
  • 2018. február 9.

Mikrofilm

A Szólíts a neveden varázslatos, de sajnos hamar véget ér.

Luca Guadagnino filmje néha olyan, mintha nem is ebben a világban játszódna: fiatalok vágyakozva néznek egymásra, a szavak eredetéről beszélgetnek, bicikliznek, idiótán táncolnak, de ez senkit nem zavar, közben meg az észak-olasz vidék olyan gyönyörű, hogy abba is simán be lehetne esni. De a Szólíts a nevedenben nem a természetbe esnek bele a szereplők, hanem egymásba, az olasz fiú az amerikai diákba, aki valami megmagyarázhatatlan pezsgést hoz a szokásosan csordogáló nyári hétköznapokba. Ezt pedig olyan bámulatosan mutatja meg a rendező, ahogy tényleg csak a legnagyobb tudják, akik majdnem mindent tudnak a szerelemről: a legtöbb pillanat olyan, mintha soha nem akarna véget érni, hősünk úgy kezdi el megismerni önmagát, hogy közben keményen gyötrődik, mert hát a vágyait még ő sem tudja irányítani.

SZÓLÍTS A NEVEDEN (Call Me by Your Name) – Magyar feliratos előzetes (16)

A 4 OSCAR-DÍJRA JELÖLT SZÓLÍTS A NEVEDEN FEBRUÁR 8-TÓL A MOZIKBAN! ****4 OSCAR-DÍJ JELÖLÉS**** - Legjobb film – Legjobb férfi főszereplő – Timothée Chalamet – Legjobb forgatókönyv – James Ivory – Legjobb betétdal – „Mystery of love” Sufjan Stevens Egy nyár Észak-Olaszországban. Elio (Timothée Chalamet), a 17 éves amerikai srác számára maga a paradicsom.

Kinek érdemes beülni rá? Aki tudja, hogy a romantikus filmeknek nem csak happy end lehet a vége, és aki szeretné elhinni két órán keresztül, hogy az élet legjobb pillanatai soha nem érnek véget.

via GIPHY

Bár könnyű az ellenkezőjét gondolni, a Szólíts a neveden valójában adaptáció: André Aciman amerikai író még 2007-ben írta meg a Call Me by Your Name című regényét, amit eredetileg James Ivory vitt volna a vászonra, de ő végül a háttérbe húzódott, hogy átadja a helyét Luca Guadagninónak. Úgy tűnik, jó döntés volt: a filmet négy Oscar-díjra jelölték (legjobb film, legjobb főszereplő, legjobb adaptált forgatókönyv és legjobb betétdal), és nagyon valószínű, hogy az adaptációért bezsebelheti majd a szobrot.

Szólíts a neveden (Call Me by Your Name). Olasz–brazil–francia–amerikai romantikus dráma, 132 perc, 2017. Forgalmazza az InterCom

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.