Nem mutathatják be az egyik legjobb tavalyi magyar filmet

  • narancs.hu
  • 2018. február 8.

Mikrofilm

A producerek megtiltották a Kojot bemutatását a Magyar Filmhéten.

A tavaly februárban bemutatott Kojot című film nem szerepelhet a február 7. és 11. között zajló negyedik Magyar Filmhéten, mert a producerek megtiltották a vetítését – adta hírül a Magyar Nemzet.

Kostyál Márk filmjében a tisztességes és keményen dolgozó kisember kerül szembe a mindent bekebelező, gátlástalan és a törvényeket maga alakító oligarchával, amit, bár a film ennél jóval mélyebb és komplexebb, bárki könnyen aktuálpolitikai utalásként értelmezhet. És ha eddig nem is tettünk így, Kálomista Gábor jelenlegi döntése után valószínűleg nem marad más magyarázatunk.

Kostyál Márk alkotása egyébként a múlt héten kapta meg a Magyar Filmkritikusok Díját a legjobb első film kategóriában, Mátray Lászlót pedig a legjobb epizódszereplőnek választották. Alig vették át azonban az elismeréseket, amikor kiderült, hogy a film vetítését nem engedélyezik.

A Kojotot Kálomista Gábor cége, a Megafilm készítette a Magyar Nemzeti Filmalap 320 millió forintos támogatásával.

A Kojotot bántóan kevesen, az első hétvégén mindössze 1667-en látták, így azonban a fesztivál közönségéhez sem juthat majd el. A filmről írt kritikánkat itt olvashatják, míg Kálomista Gáborról készült portrénkat itt találják:

„Kun származású ember vagyok” – Kálomista Gábor portréja

A magyar filmgyártás meghatározó figurája, de a kultúra más területein és a sportéletben is jelentős befolyást szerzett. Volt lelkes téeszes, vadászboltvezető, Cseh Tamás menedzsere és kormányközeli megmondóember. Olyan sikerfilmek fűződnek a nevéhez, mint a Csak szex és más semmi; és olyan bukások, mint a Veszettek. Simicska ismerőse, Orbán Viktor lelkes híve, a közmédia fő beszállítója.

A rendező rövid Facebook-posztban reagált a történtekre:

A zoom.hu-nak azt nyilatkozta a rendező, hogy nem tudja, a gyártó miért vonta vissza a filmet: „Nem tudom mi lehet az oka ennek a teljesen irracionális döntésnek. A Filmakadémia elnökével, Novák Emillel beszélve tudtam meg, hogy Helmeczy Dorottya társproducer és a Megafilm visszavonta a Kojot nevezését a Filmhétről. Nem tudom, milyen indokokra hivatkozva, de volt egy nagyon hosszú e-mailezésük a Filmakadémiával.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.