A napsütötte Los Angelesben tucatnyi sztárral forog Tarantino új filmje

  • G. M.
  • 2018. július 26.

Mikrofilm

Leginkább a Ponyvaregényhez hasonlítható.

Quentin Tarantino néhány hónapja arról beszélt, hogy a készülő filmje, a Once Upon a Time in Hollywood leginkább a Ponyvaregényhez hasonlítható. Ez persze lehetett a szokásos rendezői önmenedzselés jele is, ám nagyon úgy tűnik, hogy Tarantino tényleg élete eddigi legkomolyabb darabján dolgozik, ami akár a kultikus filmjéhez is felérhet. Ezt erősíti, hogy elmondása szerint öt évig dolgozott a forgatókönyvön, amit Leonardo DiCaprio az egyik legcsodálatosabbnak nevezett az általa olvasottak közül.

Bár a Once Upon a Time in Hollywood csak egy év múlva, jövő augusztusban kerül a mozikba, már most annyit beszélnek róla, mintha csak az őszi mozis szezon legfontosabb bemutatójáról volna szó.

  • Kezdődött az egész azzal, hogy kiderült, a film érinteni fogja a Charles Manson és követői által kitervelt gyilkosságokat, és bár a cselekmény nem ekörül forog, a Once Upon a Time in Hollywoodban megjelenik Sharon Tate is, akit brutális kegyetlenséggel öltek meg a Manson-szekta tagjai.
  • Majd arról érkeztek a hírek, hogy milyen sztárparádé várható a filmben, melyben szerepel Brad Pitt, Kurt Russell, Margot Robbie, Leonardo DiCaprio, Tim Roth, Dakota Fanning, Al Pacino, ők pedig mind a hatvanas évek Hollywoodjának filmes világát elevenítik meg.
  • Most pedig megérkeztek az első képek és videók a forgatásról, és hát, mondjuk ki nyugodtan, Brad Pitt és Leonardo DiCaprio remekül fest az ötven évvel ezelőtti göncökben.
  • "Once Upon a Time in Hollywood" set

    Filmed horizontally with a potato.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.