VERZIÓ

Farkasok szabadon

Mikrofilm

A világtörténelmi optimizmus futó pillanata már régen tovatűnt, így aztán sokunk közös álmáról, a liberális demokráciáról manapság aggodalmasan szokás szólni. Rupert Russell 2017-es, három éven át forgatott dokumentumfilmje a „csapataink harcban állnak” attitűdjével hozza a néző elé a példákat öt országból, kevéssé meglepő módon Donald Trump Amerikáján végezve a sort. „A farkasok szabadsága gyakran a birkák halálát jelenti” – erre a sarkalatos Isaiah Berlin-idézetre utal a címválasztás (meg a filmet végigkísérő animáció), merthogy a demokráciát veszélyeztető kockázatok egyik legnagyobbika a szabadon választott, azonban illiberális elveket hirdető és azok szellemében cselekvő kormánypolitikus. A hindu nacionalisták, a tunéziai iszlamisták vagy éppen Trump esete persze csakis az elvonatkoztató általánosítás emeltebb szintjén hozható közös nevezőre: ebben segítenek a megszólaltatott tudós szakértők, köztük Francis Fukuyama. Ám a film készítői helyenként még ennél is nagyobbat próbálnak markolni, hiszen a rendőrségi túlkapásoktól az amerikai választásokat nyugtalanítóan befolyásoló Super PAC csoportokon át a mai fogyasztói társadalom sérülékenységéig mozaikdarabok egész garmadája jut a néző elé. S akad részlet, közelebbről a nyilvános táncot szigorú és idejétmúlt rendelkezések közé szorító japán No Dance Act elleni küzdelem, amely kilógni látszik az elbeszélésből. Viszont eredményessége révén ez a tánc-szabadságharc mégiscsak jól szolgálja a film végkicsengését is jellemző elszánt bizakodás hangulatát.

Vetítik: november 8., 16.00, Kino; november 9., 19.00, Kino

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."