Február 14-én kezdődik az online japán filmfesztivál

  • narancs.hu
  • 2022. február 13.

Mikrofilm

Kuroszava egyik legjobbja, kortárs drámák, érdekes dokuk és díjnyertes filmek. Lesz mit néznünk február 14. és 27. között!

A tavalyi, nagy sikerű esemény után ismét online formában rendezik meg a Japán Filmfesztivált: 20 alkotás nézhető majd az egész ország területén ingyenesen eredeti nyelven, magyar vagy angol felirattal.

A seregszemle egyik kiemelt filmje a Szabad levegőn című dráma, mely a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában debütált és számos fesztiváldíjat elnyert már. A főszerepet az ország egyik legismertebb színésze, Koji Yakusho alakítja. A filmben egy olyan jakuza-tag bőrébe bújt, aki 13 év után szabadult a börtönből. Kanosszajárása egyszerre drámai és felemelő: a szociális háló gondoskodik róla, hogy megfelelő lakhatást kapjon, és minden esélye megvan az újrakezdésre, ám kénytelen rájönni, hogy ez már nem az a világ, amelyben otthonosan érezné magát. Továbbra is ragaszkodik a jakuzáknál megtanult elvekhez és szokásokhoz, ám a szervezet hírneve már jócskán megkopott: egykori vezetőjük már csak árnyéka önmagának, amikor pedig főhősünk igazságtalanságot látva a saját kezébe venné az igazságszolgáltatást, hamar ráfázik. Miwa Nishikawa filmjében semmi sem fekete vagy fehér: a finoman árnyalt főszereplő sorsán keresztül feltárul a japán társadalomban az utóbbi évtizedekben végbemenő változás is.

A Mio szakácskönyve című film olyan, mint egy gyönyörű főzős albumba bújtatott történelmi és erkölcsi lecke: az Edo-korban járunk, a 17-19. századig tartó kulturális virágzás idejében. Mio egy természeti katasztrófában elveszítette családját és gyermekkori jóbarátját. Egy jómódú étteremtulajdonos azonban felkarolja, így egy évtizeddel később távol egykori szülőhelyétől szakácsként próbál boldogulni. Főztje azonban kezdetben nem arat sikert a helyiek körében: képtelen ráérezni az ottani szokásokra és ízekre, hiányzik belőle ugyanis az az alap, a saját kézjegy, amelyet csak saját múltjának megismerése után találhat meg. Kaoru Takada regényének adaptációja egy-egy ikonikus japán fogás bemutatásán keresztül ábrázolja főhős személyiségfejlődését és az ország gasztronómiáját.

Szintén a kulináris élvezetek útján tanít bennünket az Ami még a rámennél is fontosabb című dokumentumfilm: ebben megismerhetjük Kazuo Yamagishit, a Taishoken nevű, apró japán levesező alapítóját és főszakácsát. Rámenjéért (jellegzetes japán tésztaleves) hosszú sorokban gyűlnek az emberek, étterme ugyanis legendás: 40 éve működik szünet nélkül, naponta pedig négy óra alatt 200 embert szolgál ki. Takashi Innami személyes hangvételű, kézikamerás felvételei a hozzávalók, vagy a főzési technika helyett inkább a láthatatlan, titkos összetevőre koncentrálnak: arra az odaadásra és szeretetre, amit a tulajdonos tesz az ételbe. A hírnév és mesterségbeli tudás mögött azonban emberi drámák és tragédiák állnak. A doku lassan és finoman bontja ki ezeket, egy olyan ember portréját felrajzolva, aki évtizedek óta, saját testét is feláldozva egyetlen dologra koncentrál: hogy napról napra a lehető legtökéletesebb ráment készítse el.

Az Arisztokraták története az amerikai bohókás függetlenfilmeket idézik: Hanako körül mindenki megházasodik és családot alapít, csak ő képtelen megtalálni párját. Barátai és rokonai folyamatosan szervezik számára a randevúkat, míg végül rámosolyog a szerencse, és megtalálja a tökéletesnek tűnő férfit. Boldogságába azonban hamar keserűség vegyül: rájön, hogy leendő párja egy másik nővel is viszonyt folytat. A két nő élettörténete és sorsa szép lassan összefonódik. Yukiko Sode filmje a hasonszőrű  tengerentúli filmektől eltérően nem a szerelem mindenhatóságáról, vagy a sors szeszélyeiről szól: egy olyan társadalmat rajzol fel, amelyet még mindig a szokások és tradíciók, a születéskor elfoglalt helyzet határoz meg. A szereplők a boldogságért folyó harcban leginkább ezek ellen küzdenek, közben pedig megjelenik előttünk két, különböző osztályból származó nő portréja és sorsa is.

Az elmúlt évek legnagyobb sikerű filmjei mellett szintén vetítik Akira Kuroszava egyik legjobb és legismertebb, filmtörténeti jelenségű moziját, A vihar kapujábant, amelyet minden filmrajongónak látnia kell – évente legalább egyszer. Izgalmasnak ígérkezik a február 19-i webinárium is, amelyen Tóth Attila szumó birkózó és Máté Zoltán japanológus beszélget a sportágról és annak hagyományairól.

A fesztiválról további információ itt érhető el. Az esemény ideje alatt a filmek erre a linkre kattintva nézhetőek.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.