Tévésorozat

Fekete hölgyek szkeccs showja

Mikrofilm

Van Robin Thede sorozatában egy visszatérő szkeccsdarabka, ami a CIA legjobb ügynökéről szól. A molett, fekete Trinity bárhová be tud épülni, mert mindenki számára láthatatlan. A szkeccs show hozzá hasonlóan kihasználja társadalmi hátrányát és ebből építkezik: Thede és komédiás cinkostársai pontosan tudják, hol a helye a fekete nőnek az amerikai társadalomban és szórakoztatóiparban. A legrosszabb szerep, amit eddig kaphattak, a rikácsoló hárpia és a szerény családanya (sok esetben a fekete férfi humoristák is így ábrázolták őket), a legjobb pedig a pimasz, öblös hangú, dühös fekete csaj. Ezeket a kliséket kiröhögik, kiröhögtetik, be- és leépítik – a szerepeket pedig maguknak írják.

Thede átlátja és szédítő ugrásokkal bejárja a popkultúra minden szegmensét Megan Thee Stallion öntudatos, pozitív partihimnuszától a 80-as évek all-black szkeccsműsorain át a harlemi ball-kultúráig.

A fekete nőkre eső minden tekintetet – még a sajátjukat is – szétszerelnek és kritizálnak a készítők. Épp ez a sokféle nézőpont teszi olykor egyenetlenné a szériát: egyik társadalmi szegmensből és helyzetből a másikba ugrunk egy epizódon belül többször is, az egyes jelenetek pedig annyiféle ellentmondást és igazságtalanságot akarnak egyszerre megragadni, hogy néha épp a humor szorul ki belőlük.
A Black Lady Sketch Show sűrű szövésű, bár néhol kicsit ügyetlen – ám mindenképp lenyűgöző, hogy milyen könnyű kézzel épít új kánont, amelyben mindenféle példakép (Laverne Cox, Angela Bassett, Patti LaBelle, Bob the Drag Queen) megfér egymás mellett.

Az HBO műsorán

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.