Van Robin Thede sorozatában egy visszatérő szkeccsdarabka, ami a CIA legjobb ügynökéről szól. A molett, fekete Trinity bárhová be tud épülni, mert mindenki számára láthatatlan. A szkeccs show hozzá hasonlóan kihasználja társadalmi hátrányát és ebből építkezik: Thede és komédiás cinkostársai pontosan tudják, hol a helye a fekete nőnek az amerikai társadalomban és szórakoztatóiparban. A legrosszabb szerep, amit eddig kaphattak, a rikácsoló hárpia és a szerény családanya (sok esetben a fekete férfi humoristák is így ábrázolták őket), a legjobb pedig a pimasz, öblös hangú, dühös fekete csaj. Ezeket a kliséket kiröhögik, kiröhögtetik, be- és leépítik – a szerepeket pedig maguknak írják.
Thede átlátja és szédítő ugrásokkal bejárja a popkultúra minden szegmensét Megan Thee Stallion öntudatos, pozitív partihimnuszától a 80-as évek all-black szkeccsműsorain át a harlemi ball-kultúráig.
A fekete nőkre eső minden tekintetet – még a sajátjukat is – szétszerelnek és kritizálnak a készítők. Épp ez a sokféle nézőpont teszi olykor egyenetlenné a szériát: egyik társadalmi szegmensből és helyzetből a másikba ugrunk egy epizódon belül többször is, az egyes jelenetek pedig annyiféle ellentmondást és igazságtalanságot akarnak egyszerre megragadni, hogy néha épp a humor szorul ki belőlük.
A Black Lady Sketch Show sűrű szövésű, bár néhol kicsit ügyetlen – ám mindenképp lenyűgöző, hogy milyen könnyű kézzel épít új kánont, amelyben mindenféle példakép (Laverne Cox, Angela Bassett, Patti LaBelle, Bob the Drag Queen) megfér egymás mellett.
Az HBO műsorán
