Tévétorrent

Sweetbitter

  • Szabó Ádám
  • 2019. november 10.

Mikrofilm

Anthony Bourdain óta tudjuk, hogy aki étteremben dolgozik, az biztosan őrült. E sorozat mondanivalója is valami hasonló, csak a gasztronómia helyett a sejtelmes szívügyek felől közelít.

Tess, az ártatlan vidéki lány a családi zűrök elől New Yorkig szalad, ahol hatalmas szerencsével a város egyik legjobb éttermében kap állást. A hely kezdetben a metropoliszhoz hasonlóan kaotikusnak tűnik, de főhősünk mindkét helyen megtanulja az írott és íratlan szabályokat, s közben megszerzi a szükséges tapasztalatokat a drog-alkohol-szex szentháromság területén is.

A Stephanie Danler nagy sikerű regényéből készült sorozat tipikus coming of age-sztori, a new adult történetek minden jellemzője megtalálható benne. Az érzelmi szálak részeg csókok, véletlenül kihallgatott beszélgetések és túlfűtött pillantások mentén futnak; ha pedig minden előre sejthető szerelmi affér összejön, mindig akad egy-egy múltból előhúzható, semmiből feltűnő ex vagy szerető. A Sweetbitter az elcsépelt sztori ellenére azzal emelkedik ki a több tucat hasonló show közül, hogy odafigyel a karaktereire is: a legkülönbözőbb lelki defektekkel megáldott csapat tényleg úgy működik a képernyőn, mint egy diszfunkcionális család. Ráadásul a manhattani étterem hétköznapjai legalább annyi izgalmat rejtenek, mint az, hogy épp kiért dobog főhősnőnk szíve: a lazac helyes elkészítésének rejtélyét senki nem ebből a sorozatból fogja elsajátítani, de a két évad 14 része alatt legalább egy tucat francia bor helyes kiejtését megtanulhatjuk. Na meg azt is, hogy a lélek útjai kifürkészhetetlenek.

 

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.