Tévétorrent

Sweetbitter

  • Szabó Ádám
  • 2019. november 10.

Mikrofilm

Anthony Bourdain óta tudjuk, hogy aki étteremben dolgozik, az biztosan őrült. E sorozat mondanivalója is valami hasonló, csak a gasztronómia helyett a sejtelmes szívügyek felől közelít.

Tess, az ártatlan vidéki lány a családi zűrök elől New Yorkig szalad, ahol hatalmas szerencsével a város egyik legjobb éttermében kap állást. A hely kezdetben a metropoliszhoz hasonlóan kaotikusnak tűnik, de főhősünk mindkét helyen megtanulja az írott és íratlan szabályokat, s közben megszerzi a szükséges tapasztalatokat a drog-alkohol-szex szentháromság területén is.

A Stephanie Danler nagy sikerű regényéből készült sorozat tipikus coming of age-sztori, a new adult történetek minden jellemzője megtalálható benne. Az érzelmi szálak részeg csókok, véletlenül kihallgatott beszélgetések és túlfűtött pillantások mentén futnak; ha pedig minden előre sejthető szerelmi affér összejön, mindig akad egy-egy múltból előhúzható, semmiből feltűnő ex vagy szerető. A Sweetbitter az elcsépelt sztori ellenére azzal emelkedik ki a több tucat hasonló show közül, hogy odafigyel a karaktereire is: a legkülönbözőbb lelki defektekkel megáldott csapat tényleg úgy működik a képernyőn, mint egy diszfunkcionális család. Ráadásul a manhattani étterem hétköznapjai legalább annyi izgalmat rejtenek, mint az, hogy épp kiért dobog főhősnőnk szíve: a lazac helyes elkészítésének rejtélyét senki nem ebből a sorozatból fogja elsajátítani, de a két évad 14 része alatt legalább egy tucat francia bor helyes kiejtését megtanulhatjuk. Na meg azt is, hogy a lélek útjai kifürkészhetetlenek.

 

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.