Anthony Bourdain óta tudjuk, hogy aki étteremben dolgozik, az biztosan őrült. E sorozat mondanivalója is valami hasonló, csak a gasztronómia helyett a sejtelmes szívügyek felől közelít.
Tess, az ártatlan vidéki lány a családi zűrök elől New Yorkig szalad, ahol hatalmas szerencsével a város egyik legjobb éttermében kap állást. A hely kezdetben a metropoliszhoz hasonlóan kaotikusnak tűnik, de főhősünk mindkét helyen megtanulja az írott és íratlan szabályokat, s közben megszerzi a szükséges tapasztalatokat a drog-alkohol-szex szentháromság területén is.
A Stephanie Danler nagy sikerű regényéből készült sorozat tipikus coming of age-sztori, a new adult történetek minden jellemzője megtalálható benne. Az érzelmi szálak részeg csókok, véletlenül kihallgatott beszélgetések és túlfűtött pillantások mentén futnak; ha pedig minden előre sejthető szerelmi affér összejön, mindig akad egy-egy múltból előhúzható, semmiből feltűnő ex vagy szerető. A Sweetbitter az elcsépelt sztori ellenére azzal emelkedik ki a több tucat hasonló show közül, hogy odafigyel a karaktereire is: a legkülönbözőbb lelki defektekkel megáldott csapat tényleg úgy működik a képernyőn, mint egy diszfunkcionális család. Ráadásul a manhattani étterem hétköznapjai legalább annyi izgalmat rejtenek, mint az, hogy épp kiért dobog főhősnőnk szíve: a lazac helyes elkészítésének rejtélyét senki nem ebből a sorozatból fogja elsajátítani, de a két évad 14 része alatt legalább egy tucat francia bor helyes kiejtését megtanulhatjuk. Na meg azt is, hogy a lélek útjai kifürkészhetetlenek.
