Film

Gemini Man

  • - kg -
  • 2019. november 10.

Mikrofilm

Budapestre látogatott Will Smith, hogy gépfegyver-erősségű mosolyával bepromózza nálunk forgatott akció sci-fijét, a Kiscelli Múzeum képzelt éjszakai nyitvatartásáról szóló Gemini Mant. A múzeumi promóhoz Ang Lee-t kérték fel rendezőnek, titkos iparági információk szerint a csodás helyszín láttán az Oscar-díjas rendező első gondolata az volt, hogy hagyja az erőltetett sci-fi szálat, az egész amatőr, pocsékul összecsapott storyline-t; ehelyett Will Smith egy teliholdas éjszakán, hiperrealista, 120 képkocka/másodperc felbontásban bebarangolja az Újkori Várostörténeti Főosztályt, ráérősen szétnéz a bútor-, hangszer-, óra- és kályhagyűjteményben, a csúcsjelenetben pedig összefut a bútorgyáros és hagyatékhagyó Schmidt Miksa (CGI-jal életre keltett) szellemével. Nem tudni, hol akadt meg Lee bátor filmterve, mindenesetre maradt az eredeti, álmosító elképzelés: sehol egy számítógépes Miksa, ellenben Will Smithnek saját, pelyhedző állú klónjával kell megküzdenie. Nyilván a forradalmi képfelbontás teszi, hogy nehéz eldönteni, hogy az igazi vagy a gépi Will Smith arckifejezése a kifejezéstelenebb-e. Jóval kifejezőbb viszont a brit importból származó Clive Owen megjelenése. Vannak a visszafogott főgonoszok, akik titkolják főgonoszságukat, és csak a végén veszik elő az őrült tudósos mosolyt. Nos, Clive az ellenkező iskola gyermeke: ruhatárának állandó darabja az egyedi szabású őrülttudós-kabát, amely nem lenne árulkodóbb viselője valódi szándékait illetően akkor sem, ha rá lenne hímezve, hogy „gonosz vagyok, világuralomra török”.

Forgalmazza a UIP–Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

  • Keresztesi József

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.