Budapestre látogatott Will Smith, hogy gépfegyver-erősségű mosolyával bepromózza nálunk forgatott akció sci-fijét, a Kiscelli Múzeum képzelt éjszakai nyitvatartásáról szóló Gemini Mant. A múzeumi promóhoz Ang Lee-t kérték fel rendezőnek, titkos iparági információk szerint a csodás helyszín láttán az Oscar-díjas rendező első gondolata az volt, hogy hagyja az erőltetett sci-fi szálat, az egész amatőr, pocsékul összecsapott storyline-t; ehelyett Will Smith egy teliholdas éjszakán, hiperrealista, 120 képkocka/másodperc felbontásban bebarangolja az Újkori Várostörténeti Főosztályt, ráérősen szétnéz a bútor-, hangszer-, óra- és kályhagyűjteményben, a csúcsjelenetben pedig összefut a bútorgyáros és hagyatékhagyó Schmidt Miksa (CGI-jal életre keltett) szellemével. Nem tudni, hol akadt meg Lee bátor filmterve, mindenesetre maradt az eredeti, álmosító elképzelés: sehol egy számítógépes Miksa, ellenben Will Smithnek saját, pelyhedző állú klónjával kell megküzdenie. Nyilván a forradalmi képfelbontás teszi, hogy nehéz eldönteni, hogy az igazi vagy a gépi Will Smith arckifejezése a kifejezéstelenebb-e. Jóval kifejezőbb viszont a brit importból származó Clive Owen megjelenése. Vannak a visszafogott főgonoszok, akik titkolják főgonoszságukat, és csak a végén veszik elő az őrült tudósos mosolyt. Nos, Clive az ellenkező iskola gyermeke: ruhatárának állandó darabja az egyedi szabású őrülttudós-kabát, amely nem lenne árulkodóbb viselője valódi szándékait illetően akkor sem, ha rá lenne hímezve, hogy „gonosz vagyok, világuralomra török”.
Forgalmazza a UIP–Duna Film
