Dokumentumfilm

Ferenc pápa – Egy hiteles ember

  • 2019. május 18.

Mikrofilm

A jelenlegi katolikus egyházfő az, aki átvitt értelemben is kiszállt a pápamobilból és szembenézett egyháza gyakorlatának legsúlyosabb ellentmondásaival. Az ő pápasága nem uralkodás, hanem az uralkodással rokon értelműnek vélt pontifikátus eredeti jelentését visszaállító hídverés, szolgálat, a komolyan vett jézusi tanítás és példa.

Wim Wenders pusztítóan unalmas filmet humanistáskodott össze erről a karizmatikus emberről. Elkísérte Ferencet a világ számos pontjára, elhelyezgette különféle szép hátterek előtt, hogy a pápa – olykor több tízezres – hallgatósága számára vagy közvetlenül a rendező kamerájába elmondja mindazokat a gondolatokat, amelyeket különféle médiumokból már ismerhetünk. A nagy német rendező pedig dehogyis zavarja meg kérdésekkel a mondandót. És a pápát emberként sem gondolja más oldaláról bemutatni, mint ami állandóan látszik belőle. Viszont az egyébként hitbéli kérdéseket egyáltalán nem érintő, hanem a világpolitikát morális aspektusból mérlegelő megnyilatkozásokhoz a létező legkézenfekvőbb képsorokat rendeli: közhelyparádé festi alá a pápai szavakat. Már, amikor aláfesti.
A migráció témájánál naná, hogy anyákat látunk síró gyermekekkel, a világért érzett felelősséghez jól passzol a cunami, ám a papi pedofília kapcsán tett kijelentések esetében már nem érzi szükségét Wenders, hogy bármilyen képpel emlékeztesse a nézőt az ügy súlyosságára – pedig az szorosabban kapcsolódik a katolikus egyházhoz, mint a túlnépesedés problematikája (bár, ha az óvszerhasználat tiltására gondolunk… de arról itt nincs szó). Ferenc beszél, őt látni pedig megnyugtató. Legalábbis Ferenc pápát. Mert amikor gagyi ismeretterjesztő filmek modorában az assisi szentet idézi meg a rendező, rémes statisztákat igazgatva a giottói ábrázolásokat imitálandó, az felháborítóan dilettáns.

Forgalmazza a Pannonia Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.