Fogvatartói is kíváncsiak voltak a bebörtönzött iráni rendező filmjére

Mikrofilm

Mohammad Raszulof Nincs gonosz című alkotását vele együtt nézték meg a börtönőrök. Volt, amikor éjszaka, titokban.

Mohammad Raszulof napjaink egyik legismertebb iráni filmrendezőjének számít, akinek legutóbbi filmjét, A szent füge magját épp most jelölték Oscarra a legjobb külföldi film kategóriában. Korábban elnyerte már az Arany Medvét Berlinben és többször díjazták Cannes-ban is. Mint a legtöbb, nemzetközileg elismert iráni alkotó, ő is száműzetésben él, mivel saját hazájában teljesen ellehetetlenítették a munkáját, sőt, az életét is. Raszulof ameddig csak tudott és bírt, Iránban maradt, legutóbbi bebörtönzése után azonban úgy döntött, Németországba menekül.

A szent füge magját 2023 decembere és 2024 márciusa között teljes titokban forgatta, a munka közben értesülve arról, hogy börtönbüntetését megújították. Az iráni újévi ünnepségeket kihasználva tudta befejezni a filmet, majd két órája volt eldönteni, az országban marad, ahol ismét börtönbe kell vonulnia, vagy elmenekül. A film felvételeit sikerült Hamburgba csempészni, így végül itt készültek el annak utómunkálatai. A szent füge magja Németország Oscar-nevezettjeként jutott jelöléshez.

Raszulofnak bőven vannak tapasztalatai az iráni rezsim elnyomásáról, vagy épp az ottani börtönállapotokról. Először 2010-ben tartóztatták le, amiért engedély nélkül filmezett – ekkor hatéves börtönbüntetésre ítélték, melyet végül egy évre csökkentettek. 2017-ben, amikor már Cannes-ban és több filmfesztiválon is visszatérőnek számított, elkobozták az útlevelét és megtiltották, hogy elhagyja az országot. 2019-ben A man of integrity (Lerd) című filmjéért újabb egy év börtönre és kétéves országelhagyási tilalomra ítélték, pedig Asghar Farhaditól Jafar Panahiig a legismertebb iráni rendezők álltak ki mellette. 2020-ban újabb egy év börtönt kapott és két évre eltiltották a filmezéstől; ezúttal három filmjét bélyegezték a rendszer elleni propagandának. 2023-ban az Un Certain Regard szekció egyik zsűritagjaként tervezett részt venni a Cannes-i Filmfesztiválon, ám 2022 júliusában letartóztatták, amiért kritizálta a kormányt az ábádáni lakóház-katasztrófa miatt, amelyben 41-en meghaltak, 37-en pedig megsérültek (2022. május 23-án felújítása során összeomlott egy lakó- és kereskedelmi épület a délnyugat-iráni Ábádánban). A rendező most a Göteborgi Filmfesztiválon emlékezett vissza ekkori fogvatartására. Mint elmondta, hét egymást követő estén kellett megnéznie Nincs gonosz című, egyébként valóban remek, Berlinben is díjazott filmjét.

„Ágyban fekvő beteg voltam, amikor odajöttek hozzám: »Micsoda remek filmet készített!« A probléma ott kezdődött, amikor a következő nap új őrök érkeztek, akik szintén velem együtt akarták megnézni a filmet” – magyarázta a rendező. Raszulofnak letartóztatása után egészségügyi problémái voltak és műtétre volt szüksége, de a kórházban is több őr figyelt rá, nehogy megszökjön. „Egyszer csak egyikük odajött és azt mondta: »Úgy hallottam, filmrendező vagy. Nem baj ha csinálunk egy szelfit?« Aztán jött a következő őr, aki szintén közös képet akart, mert hallott a Nincs gonoszról” – emlékezett vissza. Az egyik őr egyszer csak elővett egy USB-t azzal, hogy rajta van a film – igaz, egyszer már látta, de az mégsem ugyanaz, mint a film rendezőjével újranézni. Épp ezért az éjszaka közepén kezdtek mozizni Raszuloffal, megbizonyosodva róla, hogy senki se lássa őket. A dolog pikantériája, hogy a Nincs gonosz négy történeten keresztül épp az iráni rezsimet és annak börtönrendszerét mutatja be. Egyik szereplője például egy börtönszolgálatra vezényelt sorkatona, aki nem hajlandó végrehajtani egy kivégzést, ezért inkább megszökik.

Raszulofot 2023 februárjában egészségügyi állapota miatt ideiglenesen kiengedték a börtönből. Büntetését csökkentették, amikor azonban A szent füge magját beválogatták a Cannes-i Filmfesztivál programjába, az iráni hatóság a stáb több tagját is kihallgatta és arra kényszerítette a rendezőt, hogy vonja vissza a filmet a seregszemléről. Ezt nem tette meg: végül ugyan az Arany Pálmát nem sikerült elnyernie, de így is több elismeréssel, például a zsűri díjával és Fipresci-díjjal távozhatott. Raszulofot közben otthonában nyolcévnyi börtönre, korbácsolásra, pénzbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélték. A rendezőnek a stáb néhány többi tagjával együtt végül 28 napig tartó menekülés után sikerült elhagynia Iránt. Mivel útlevelét a hatóságok bevonták, gyalog kellett eljutnia a határig, majd német segítséggel tudott Európába repülni.

„Egy olyan társadalomban, ahol cenzúra működik, a legfontosabb dolog, amit tehetsz, hogy magadat adod. A diktatúrák azt akarják, hogy minden egyes ember ugyanolyan legyen. Mikor ugyanis mindenki ugyanúgy gondolkozik és beszél, egyszerűbb irányítani őket” – magyarázta. Mint elmondta, az iráni művészetre jellemző, hogy metaforákban fogalmaz, az emberek ugyanis így igyekeztek megvédeni magukat, miközben nem mondtak le arról, hogy szabadon beszéljenek arról, ami valóba fontos számukra – erre számtalan példa akad a régi perzsa költészetben és irodalomban. Raszulof kezdetben szintén így rendezett, a negyedik filmjekor azonban úgy döntött, hogy sokkal egyértelműbb és egyenesebb lesz. Ennek köszönhetően szerzett nemzetközi elismerést, de szintén emiatt küldték börtönbe.

Az iráni rezsim működéséréről és arról, hogyan lehet ilyen keretek között filmezni, szintén beszélt lapunknak adott interjújában az ugyancsak száműzetésben élő Szepideh Fárszi rendező, akit tavaly Szirén című animációs filmje kapcsán kérdeztünk. Ez az interjúnk ide kattintva olvasható.

A szent füge magja Raszulof előző filmjeihez hasonlóan nagyon is direkten fogalmaz: főhőse egy vizsgálóbíró, akinek a teheráni tüntetések során váratlanul eltűnik a fegyvere, családjában pedig mérgezővé válik a légkör. A film január 30-tól itthon is nézhető a Cirko Film forgalmazásában.

(Címlapképünkön: Mohammad Raszulof Misszagh Zareh és Szoheila Golesztani iráni színészek fotójával a kezében a 77. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon 2024. május 24-én. Fotó: MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.