"A független film nem választás, hanem kényszerpálya" – nyílt levélben reagáltak a filmesek Orbán szavaira

  • narancs.hu
  • 2025. február 6.

Belpol

Filmes szervezetek szerint elfogadhatatlan, hogy Orbán sikerként könyveli el azt, hogy a hazai filmszakma többsége állami támogatás nélkül, méltatlan körülmények között dolgozik. 

Nyílt levélben reagált kilenc filmes szervezet arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a múlt héten az állami beruházásból felépült fóti filmstúdió megnyitóján azt mondta: "Végre eljutottunk arra a pontra, hogy állami támogatás nélkül készülnek saját lábukon megálló filmek is. Végül is ezt akartuk, legyen a film mindenkié." 

A Magyar Játékfilmrendezők Egyesülete (AHD), a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete (MADOKE), a Magyar Filmoperatőrök Egyesülete (HCA), a Magyar Filmművész Szövetség, a Független Magyar Producerek Szövetsége, a Magyar Animációs Producer Szövetség (MAPSZ), a Magyar Film- és Videovágók Egyesülete (HSE), a Magyar Hangalkotók Egyesülete (HSAS) és a Magyar Animációs Művészek Egyesülete (AA1) által aláírt, a film.hu-n közzétett nyílt levélben a filmesek Orbánnal szemben leszögezik: 

"Az úgynevezett független film Magyarországon nem választás, hanem kényszerpálya.

Sokan, sikeres szakmai múltú, nemzetközi hírű filmkészítők szorulnak erre a pályára. Azok, akik a sokadik elutasított filmterv után tudomásul vették, hogy esélyük sincs állami támogatásra – enélkül pedig még egy közepes kiállítású film sem készülhet el" – írták. 

A filmesek levele kiemeli az állami támogatás fontosságát, mint írják, az állami támogatás mindig is alapfeltétele volt a magyar filmgyártásnak, akárcsak Európa többi országában, ahol a kultúra finanszírozása az állam feladata. "De nem állami megrendelés, ideológiai elvárás vagy gazdasági csoportérdek, hanem csakis a szuverén gondolat és a szakmai-művészi színvonal minősége lehet az elosztás alapja" – hangsúlyozzák. 

Azt is írják, hogy a független film nálunk valójában "fillérenként összegereblyézett, minimális költségvetésű vállalkozás, amit a hivatásszeretet és a filmcsinálás féktelen vágya hoz létre a rendező, a producer, a színészek és a stáb többnyire ingyenes munkájával, méltatlan feltételek között. Elszántságból, tehetségből, szaktudásból és rendkívüli találékonyságból készülnek ezek a filmek. Készítőik gyakran súlyos megélhetési válsággal fizetnek értük."

"Sikerként elkönyvelni azt, hogy a hazai filmszakma többsége ma kénytelen ilyen körülmények között alkotni, ha filmet akar készíteni, legalább olyan elfogadhatatlan, mintha arra lennénk büszkék, hogy az utcára kilökött hajléktalanok nagyrésze túlélte a telet" – áll a nyílt levélben, amelyben Orbánnal párhuzamban felteszik a kérdést: Valóban ezt akartuk volna? Így legyen a film mindenkié?

"Ha egy független film nagy nemzetközi díjakat nyer vagy a rendszerváltás óta a legmagasabb nézőszámot produkálja, az a magyar filmes alkotók sikere. Az, hogy ezek az alkotók kénytelenek állami támogatás nélkül dolgozni, az a magyar állami filmfinanszírozás csődje és szégyene. A magyar filmszakmai szervezetek képviseletében az egyetlen járható útnak azt látjuk, ha a sokmilliárdos állami dotáció elosztásába ismét bevonódnak az egész szakma számára hiteles, a filmszakmai szervezetek által delegált filmkészítők. Mert a jelen helyzetet az egész magyar filmkultúra sínyli meg" – áll a levélben. 

(Borítóképünkön: Orbán Viktor a Fóti Filmstúdió megnyitóján. Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.