Folytatódhat minden idők legtökösebb akciófilmje: ötödik részt még soha nem vártunk ennyire

  • Szabó Ádám
  • 2019. július 30.

Mikrofilm

Még az is lehet, hogy fekete-fehér lesz!

A folytatások ritkán érnek fel az első rész szintjére – szól az örök mozis igazság, mely után rögtön érkeznek is a kivételek: Star Wars, Alien, Keresztapa stb. De mondjanak még egy sorozatot, ami nemcsak a negyedik részre éri el a tetőpontját, de olyan magasra teszi a lécet, hogy akciófilm legyen a talpán, ami képes megugrani.

A Mad Max egy kulttá nemesedett első rész után a második epizódra forrt ki igazán (tehát ezen a téren is szabályt erősítő kivételnek számít), hogy egy gyengécske harmadik rész után 20 évre lepihenjen. 2015-ben aztán

érkezett A harag útja, és ledobta az atombombát:

a filmet már most minden idők egyik legjobb akciófilmjeként ünnepeljük; ráadásul siker volt a pénztáraknál és műfajától egészen szokatlan módon 10 Oscarra jelölték, köztük a legjobb film és a legjobb rendező díjára – nyerni sajnos csak a technikai kategóriákban nyert.

George Miller

George Miller

Fotó: Wikipédia

A filmet az Indiewire nemrég beválasztotta az évtized legjobb filmjei közé – csak úgy mint Tarr Béla A torinói lovát –, ennek okán pedig fel is hívták a rendezőt, hogy meséljen nekik a moziról. A harag útjáról azt tartják, hogy a mai napig rendezők és filmesek tucatjai elemzik jeleneteit, azt találgatva, hogyan is készültek – George Miller ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy a lehető legkevesebb számítógépes effektet használjanak, így minden őrült trükk, ugrás és kaszkadőrmutatvány valóban megtörtént; a járművek, a kosztümök, a mindent belepő kosz és homok szintén valódi.

A rendező mégis azt nyilatkozta, élete legnehezebb vállalkozása az első Mad Max volt: kezdő és zöldfülű volt még, és úgy érzi, ez a filmen is látszik. Neki magának jó 10 évbe telt, mire újra tudta nézni saját alkotását – de ugyanilyen hiányérzete van A harag útjával kapcsolatban is, ami csak maximalizmusát bizonyítja.

Kérdezték a rendezőt azzal kapcsolatban is, hogyan érinti az az elképesztő rajongás, ami a filmet övezi – Edgar Wright, a Haláli hullák hajnala és a Nyomd, bébi, nyomd rendezője például kijelentette, hogy soha nem készült ettől tökéletesebb akciómozi. Miller szerint filmkészítés közben csak reménykedni tud, hogy műve hatással lesz a közönségre – ez azonban csak akkor derül ki, mikor már elkészült az alkotás.

A filmre érkezett reakciók közül  talán az a podcast tette rá a legnagyobb hatást, amelyik percről percre elemzi A harag útját – ez ugyanis azt bizonyítja, hogy igenis megérte minden apró részletre odafigyelni. Ezen felül azonban ő maga túl szerény, hogy saját filmje sikeréről beszéljen, ezért inkább beavatta az olvasókat, hogyan méri fel, mennyire hatásos egy-egy alkotás: csak megfigyeli, meddig marad vele a film. Van, hogy

a moziból távozva már a parkolóban elfelejti,

máskor hosszú ideig képtelen kilépni a hatása alól. Ugyanezt a mércét használta akkor is, amikor a Cannes-i Filmfesztiválon ő volt a zsűri elnöke – ezek szerint Ken Loach drámája hosszú ideig vele maradhatott, némi meglepetésre ugyanis abban az évben az Én, Daniel Blake nyerte el az Aranypálmát.

false

Miller azt is megmagyarázta, miért készített a filmből egy fekete-fehér változatot is: még annak idején látta, hogy a hangkeveréssel foglalkozó szakemberek a stúdióban a Mad Max 2 egy kezdetleges, fekete-fehér kópiáján dolgoztak, őt pedig lenyűgözte, mennyire jól áll a filmnek ez a durva és kezeletlen kinézet. Akkor határozta el, hogy egyszer még csinál egy Mad Max filmet, ami szintén fekete-fehér lesz – végül ugyan A harag útja színesben forgott, de utólag igyekezett teljesíteni álmát.

Egy akkora sikernél, mint A harag útja, a stúdiók igyekeznek minél hamarabb berendelni a folytatást. A harag útjánál mégsem ez történt – a hírek szerint Miller jogi vitába keveredett a Warner Bros. stúdióval, így egy jó ideig fel sem merülhetett az ötödik rész gondolata. A Time Warner és az AT&T óriáscégek összeolvadásával azonban úgy tűnik, ez a dolog is megoldódhat – a rendező szerint már tisztulni látszik a káosz, ami azelőtt a stúdiót jellemezte, és ő is csupa pozitív visszajelzéseket kapott a fejesektől a folytatást illetően.

false

Épp ezért nem is egy, hanem mindjárt két Mad Max-filmen gondolkodik, amelyből az egyik kifejezetten Charlize Theron karakterére, Furiosára koncentrálna. Miller azonban egyelőre még óvatos a jövőt illetően – mindez érthető is, A harag útját ugyanis saját bevallása szerint csak negyedik nekifutásra sikerült összehozni. Viszont addig sem unatkozott: nyert például egy Oscart a Táncoló talpakért – egy olyan animációs filmért, ami nem is állhatna távolabb a Mad Max posztapokaliptikus nihiljéről.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.