Legutóbb júniusban, a Bécsi Ünnepi Hetekre készült, hajléktalan emberekről szóló előadását, a Missing People-t láthattuk, de a tavalyelőtti amszterdami életmű-kiállítására is készített egy videoinstallációt. A világhírű magyar rendezővel hazáról, kompromisszumokról, Európáról és szabadságról beszélgettünk.
Ízelítő az interjúból:
Magyar Narancs: Februárban ezt nyilatkozta: „Én sokkal jobban szeretnék Magyarországon élni, Magyarországon dolgozni, és ez az ország még mindig a hazám.” Mi akadályozza abban, hogy Magyarországon dolgozzon?
TB: Kompromisszumokat kéne kötnöm, mert amit én csinálok, ahhoz általában pénz kell. Láthatjuk, hogy Magyarországon sok mindenre van pénz, és nyilvánvaló, hogyha kérnék, én is kapnék, de ahhoz el kellene fogadnom bizonyos játékszabályokat, erre pedig nem vagyok képes. Ha az eddigi életemet sikerült kompromisszumok nélkül végigélni, akkor ez most már maradjon is így. Emlékszem, hogy amikor az úgynevezett szocializmusban a cenzúrabizottság az istennek se akarta engedni a Szabadgyalog című filmemet, megmakacsoltam magam. Minden harmadik hónapban megkérdezték, hogy hajlandó lennék-e némi módosításra, de nem voltam. Nekem lett igazam: végül feladták. Ma már öreg vagyok ehhez, nincs kedvem az ilyen türelemjátékokhoz.
| ||
MN: De világhírű filmrendezőként egyike azon keveseknek, akik nem függnek a hazai hatalmi viszonyoktól. Nem hinném, hogy kizárólag állami forrásokból tudna itthon dolgozni. Ha például csinálna a Missing People-höz hasonló magyar produkciót, biztosan lenne rá valahonnan pénz.
TB: Nyilván lehetne függetlenként is dolgozni, de ahhoz is kell infrastruktúra, stáb. Egy csomó olyan ember, akik így vagy úgy függnek a hatalomtól. Egyébként is úgy látom, itthon mintha félnének tőlem, és hát én sem szeretnék újabb csalódásokat. (...)
MN: Az idei Berlinalén a Sátántangó bemutatásának 25. évfordulójára emlékeztek. Mennyire tartja számon ezeket az évfordulókat?
TB: Ez most azért volt emlékezetes, mert egészen mostanáig ellenálltam annak, hogy digitalizáljuk a filmet. De be kellett látnom, hogy mivel a hagyományos mozik sorra bezárnak, egyre kevesebb olyan hely marad, ahol le tudják vetíteni. És mivel a Sátántangót először a Berlinalén vetítették 1994-ben, adta magát, hogy a digitalizált változatot is itt mutassák be, méghozzá ugyanabban a moziban, ugyanúgy Ulrich Gregor filmtörténész bevezetőjével, ahogy 25 éve.
Az interjúban Tarr arról is beszél, hogyan értékeli Andy Vajna itthoni tevékenységét, miért fordult ki az egykori kormánybiztos irodásájából, mit gondol a 2010 óta felépült filmtámogatási rendszerről, a magyar Oscarokról. Részletek a friss Magyar Narancsban.
A lapot csütörtöktől keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő rá itt:
Magyar Narancs
Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!
