VERZIÓ 16

Főtéma az inferno

3 film „A negyedik hatalmi ág” nevű szekcióból

  • Bori Erzsébet
  • 2019. december 7.

Mikrofilm

Van-e értelme a tényfeltáró újságírásnak a post-truth korszakban, amelyben minden állítás hitelteleníthető egy fake news minősítéssel, legalábbis saját táboron belül? Többek között erre keresi a választ ez a filmválogatás.

A Colectiv rohadt erős film, és erős idegek kellenek hozzá. Pedig nem magával a 2015-ös bukaresti diszkótűzzel, hanem annak utóéletével foglalkozik. A lángoló pokolról csak egy rövid bejátszást látunk, a főtéma az az inferno, amely a romániai kórházakban várta a túlélőket. Eleinte nem számítunk semmi vérfagylalóra, a Gazeta Sporturilor (nem tévedés, ez egy sportújság) munkatársait követjük, akiknek tudomására jut, hogy 350 kórházban – köztük azokban, ahol a tragédia égési sérültjeit kezelik – felhígított fertőtlenítőszereket használnak. A kórházi fertőzések világszerte problémát okoznak, de a nem steril környezet még az enyhén megégetteknek is a halálát jelentheti. A lap oknyomozása során széles körű korrupciós hálózatra derül fény, amely a szereket gyártó vegyi üzem tulajdonosától a helyhatóságokon és a politikai kinevezett kórházigazgatókon át az orvosokig terjed. Az egészségügyi minisztérium körömszakadtáig tagad, belehazudja az ország és a kétségbeesett szülők képébe, hogy a fiatalok nyugati színvonalú ellátást kapnak, holott nemhogy Romániának, ahol a minimális feltételek sem adottak, de egyetlen európai országnak sincs kapacitása egyszerre kezelni nyolcvan súlyos égési sérültet. Az újságírók, Cătălin Tolontannal az élen, nem engedik el a témát, és ezt látva előállnak a bátor whistleblowerek (csupa nő): ápolónők, akik betegeket vesztettek el bakteriális fertőzések miatt; a doktornő, aki az ország egyetlen égési központjában uralkodó leírhatatlan állapotokról számol be; kórházi pénzügyesek, akik bizonyítani tudják, hogyan lopják szét évek óta az intézményük pénzét a korrupt vezetők. Rendkívül nyugtalanító az is, hogy a történet több pontján felsejlenek a háttérben a titkosszolgálatok és/vagy lator ügynökök.

Alexander Nanau puritán dokumentumfilmet készített, csak forrászene, semmi művészkedés. Beszéljenek a tények!

Az 1993-ban alapított Novaja Gazeta volt az egyik első és lett mára az egyik utolsó független sajtótermék Oroszországban. Askold Kurov másfél éven át filmezett a szerkesztőségben, alkalmat adva a nézőnek, hogy résztvevője legyen az értekezleteknek, de megismerjük a lap mozgalmas, sőt veszélyes múltját is – itt tette közzé híres riportjait Anna Politkovszkaja, aki végül az életével fizetett az igazságért, a lap másik három újságírójával együtt. A Novaja jelene nem kevésbé viharos, egyik munkatársukat elrabolja az üzbég titkosszolgálat, és ismét sikerül kivívniuk a csecsenek gyilkos haragját: Kadirov diktátor fatvát mond ki rájuk.

Két magyarázat is létezik arra, hogyan működhet máig a lap. Az egyik technikai: mivel a többségi tulajdonos a szerkesztőség, nem tudják zsarolással kivásárolni, megfélemlítéssel irányváltásra kényszeríteni. A másik úgy szól, hogy a Kremlt erősen érdekli, mit gondol a kritikai értelmiség, ezért életben kell hagyniuk néhány független sajtóterméket, ahonnét tájékozódhatnak.

A Bellingcat oknyomozó portált egy Eliot Higgins nevű csávó indította el 2014-ben közösségi finanszírozásból. Első nagy dobása két évvel korábbi: sok száz, Szíriában készült videofelvételt vizsgált meg, azonosította a helyszíneket és a fegyvereket, majd ennek alapján bizonyította, hogy az Aszad-rezsim és orosz támasza klaszterbombákat vet be a lázadók ellen. A propagandagépezet persze rámozdult, de ekkor még beérte gúnyolódással: videogamerből lett botcsinálta újságírónak, fotelriporternek nevezte, aki a Google Mapset böngészve véli megfejteni a világeseményeket. Ahogy Higgins valójában dolgozik, az sokkal inkább emlékeztet egy hírszerzési elemző munkájára, aki az elé tett adathalmazból kiszűri a lényeges elemeket, összerak egy képet, és megkeresi a bizonyítékokat az elmélete alátámasztására. Bár van egy fontos különbség: a Bellingcat nem titkos információkból építkezik, hanem szabadon hozzáférhető adatokat és eszközöket használ, mi több, részletesen dokumentálja a tényfeltárás munkafolyamatát.

A holland Hans Pool filmje bemutatja a Bellingcat nemzetközi csapatát – a kemény mag mindössze tíz főből áll, de ennél jóval több önkéntes segítőjük, informátoruk van –, és végigveszi híres-hírhedt tényfeltárásaikat, köztük a kilőtt malajziai utasszállító esetét és a Krasznij Novicsok kölnivel turistáskodó GRU-ügy­nökök azonosítását. Hosszan követni tudták az 53. kurszki légelhárító dandár ukrán határ felé tartó konvoját, és a konvojból kivált BUK mozgását Kelet-Ukrajnában, szinte a kilövés helyéig és időpontjáig, majd beszálltak az orosz dezinformációk „túlterheléses támadásának” elhárításába is. Ez már többet ért egy gúnymosolynál: újabban azzal vádolják a Bellingcatet, hogy nyugati titkosszolgálatok fedőszerve. Ez igaz lehet, amennyiben egy titkos­szolgálat arról ismerszik meg, hogy nyilvánossá teszi az adatait, a munkamódszereit, és oktatóvideókon, workshopokban tanítja meg az érdeklődőket az alkalmazásukra.

A Novaja című filmet november 14-én, 20.15-kor a Művész Huszárik termében, 16-án, 16.30-kor a Buñuel teremben, illetve 17-én, 14.30-kor a Kino kistermében adják, a Bellingcat – Az igazságon túli világ pedig a Művész mozi Huszárik termében megy 15-én, 21.45-kor és 17-én, 18.00-kor.

 

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.