VERZIÓ 16

Főtéma az inferno

3 film „A negyedik hatalmi ág” nevű szekcióból

  • Bori Erzsébet
  • 2019. december 7.

Mikrofilm

Van-e értelme a tényfeltáró újságírásnak a post-truth korszakban, amelyben minden állítás hitelteleníthető egy fake news minősítéssel, legalábbis saját táboron belül? Többek között erre keresi a választ ez a filmválogatás.

A Colectiv rohadt erős film, és erős idegek kellenek hozzá. Pedig nem magával a 2015-ös bukaresti diszkótűzzel, hanem annak utóéletével foglalkozik. A lángoló pokolról csak egy rövid bejátszást látunk, a főtéma az az inferno, amely a romániai kórházakban várta a túlélőket. Eleinte nem számítunk semmi vérfagylalóra, a Gazeta Sporturilor (nem tévedés, ez egy sportújság) munkatársait követjük, akiknek tudomására jut, hogy 350 kórházban – köztük azokban, ahol a tragédia égési sérültjeit kezelik – felhígított fertőtlenítőszereket használnak. A kórházi fertőzések világszerte problémát okoznak, de a nem steril környezet még az enyhén megégetteknek is a halálát jelentheti. A lap oknyomozása során széles körű korrupciós hálózatra derül fény, amely a szereket gyártó vegyi üzem tulajdonosától a helyhatóságokon és a politikai kinevezett kórházigazgatókon át az orvosokig terjed. Az egészségügyi minisztérium körömszakadtáig tagad, belehazudja az ország és a kétségbeesett szülők képébe, hogy a fiatalok nyugati színvonalú ellátást kapnak, holott nemhogy Romániának, ahol a minimális feltételek sem adottak, de egyetlen európai országnak sincs kapacitása egyszerre kezelni nyolcvan súlyos égési sérültet. Az újságírók, Cătălin Tolontannal az élen, nem engedik el a témát, és ezt látva előállnak a bátor whistleblowerek (csupa nő): ápolónők, akik betegeket vesztettek el bakteriális fertőzések miatt; a doktornő, aki az ország egyetlen égési központjában uralkodó leírhatatlan állapotokról számol be; kórházi pénzügyesek, akik bizonyítani tudják, hogyan lopják szét évek óta az intézményük pénzét a korrupt vezetők. Rendkívül nyugtalanító az is, hogy a történet több pontján felsejlenek a háttérben a titkosszolgálatok és/vagy lator ügynökök.

Alexander Nanau puritán dokumentumfilmet készített, csak forrászene, semmi művészkedés. Beszéljenek a tények!

Az 1993-ban alapított Novaja Gazeta volt az egyik első és lett mára az egyik utolsó független sajtótermék Oroszországban. Askold Kurov másfél éven át filmezett a szerkesztőségben, alkalmat adva a nézőnek, hogy résztvevője legyen az értekezleteknek, de megismerjük a lap mozgalmas, sőt veszélyes múltját is – itt tette közzé híres riportjait Anna Politkovszkaja, aki végül az életével fizetett az igazságért, a lap másik három újságírójával együtt. A Novaja jelene nem kevésbé viharos, egyik munkatársukat elrabolja az üzbég titkosszolgálat, és ismét sikerül kivívniuk a csecsenek gyilkos haragját: Kadirov diktátor fatvát mond ki rájuk.

Két magyarázat is létezik arra, hogyan működhet máig a lap. Az egyik technikai: mivel a többségi tulajdonos a szerkesztőség, nem tudják zsarolással kivásárolni, megfélemlítéssel irányváltásra kényszeríteni. A másik úgy szól, hogy a Kremlt erősen érdekli, mit gondol a kritikai értelmiség, ezért életben kell hagyniuk néhány független sajtóterméket, ahonnét tájékozódhatnak.

A Bellingcat oknyomozó portált egy Eliot Higgins nevű csávó indította el 2014-ben közösségi finanszírozásból. Első nagy dobása két évvel korábbi: sok száz, Szíriában készült videofelvételt vizsgált meg, azonosította a helyszíneket és a fegyvereket, majd ennek alapján bizonyította, hogy az Aszad-rezsim és orosz támasza klaszterbombákat vet be a lázadók ellen. A propagandagépezet persze rámozdult, de ekkor még beérte gúnyolódással: videogamerből lett botcsinálta újságírónak, fotelriporternek nevezte, aki a Google Mapset böngészve véli megfejteni a világeseményeket. Ahogy Higgins valójában dolgozik, az sokkal inkább emlékeztet egy hírszerzési elemző munkájára, aki az elé tett adathalmazból kiszűri a lényeges elemeket, összerak egy képet, és megkeresi a bizonyítékokat az elmélete alátámasztására. Bár van egy fontos különbség: a Bellingcat nem titkos információkból építkezik, hanem szabadon hozzáférhető adatokat és eszközöket használ, mi több, részletesen dokumentálja a tényfeltárás munkafolyamatát.

A holland Hans Pool filmje bemutatja a Bellingcat nemzetközi csapatát – a kemény mag mindössze tíz főből áll, de ennél jóval több önkéntes segítőjük, informátoruk van –, és végigveszi híres-hírhedt tényfeltárásaikat, köztük a kilőtt malajziai utasszállító esetét és a Krasznij Novicsok kölnivel turistáskodó GRU-ügy­nökök azonosítását. Hosszan követni tudták az 53. kurszki légelhárító dandár ukrán határ felé tartó konvoját, és a konvojból kivált BUK mozgását Kelet-Ukrajnában, szinte a kilövés helyéig és időpontjáig, majd beszálltak az orosz dezinformációk „túlterheléses támadásának” elhárításába is. Ez már többet ért egy gúnymosolynál: újabban azzal vádolják a Bellingcatet, hogy nyugati titkosszolgálatok fedőszerve. Ez igaz lehet, amennyiben egy titkos­szolgálat arról ismerszik meg, hogy nyilvánossá teszi az adatait, a munkamódszereit, és oktatóvideókon, workshopokban tanítja meg az érdeklődőket az alkalmazásukra.

A Novaja című filmet november 14-én, 20.15-kor a Művész Huszárik termében, 16-án, 16.30-kor a Buñuel teremben, illetve 17-én, 14.30-kor a Kino kistermében adják, a Bellingcat – Az igazságon túli világ pedig a Művész mozi Huszárik termében megy 15-én, 21.45-kor és 17-én, 18.00-kor.

 

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."