Fülledt erotika és gyengéd érintések után baltával, brutális módon gyilkolják meg a házaspárt

  • Gera Márton
  • 2018. augusztus 4.

Mikrofilm

Kristen Stewart és Chloë Sevigny elevenít fel egy 19. századi gyilkosságot.

Az amerikai folklór egyik ismert történetét vitte filmre Craig William Macneill, aki a 19. század végi Borden-gyilkosságot meséli el az ősszel érkező Lizzie-ben. Massachusetts Fall River nevű városában 1892-ben baltával ölték meg a család férfi- és nő tagját, és a gyilkosság körül még ma is rengeteg a rejtély. Bár a házaspár lányát, Lizzie Bordent letartóztatták, nem sokkal később elengedték, mert nem tudták bizonyítani a bűnösségét. Ennek ellenére a szájhagyományban ma is úgy él, hogy Lizzie ragadott baltát és gyilkolt, elég csak a rövidke mondókára gondolni, amely a bűntényről tudósít:

Lizzie Borden took an axe

And gave her mother forty whacks.

When she saw what she had done,

She gave her father forty-one.

Hogy a film eldönti-e a gyilkos kilétét, nem tudni, mindenesetre a most megérkezett, feszültségtől és erotikától sem mentes előzetesben Lizzie azt mondja, Amerikában minden férfinak van ellensége, akinek dobog a szíve.

Lizzie Official Trailer | Roadside Attractions | In Select Theaters September 14

Academy Award® nominee Chloë Sevigny (Boys Don't Cry, "Big Love") stars as Lizzie Borden, the notorious woman at the heart of one of the most enduring mysteries in American history. After a lifetime of loneliness, Lizzie finds a kindred spirit in housemaid Bridget Sullivan (Kristen Stewart) and their secret intimacy sparks an unthinkable act.

Bár a Lizzie rendezője eddig leginkább csak rövidfilmeket készített, a szereplők már jóval ismertebbek. Lizzie-t az Amerikai Horror Story-ból ismerős Chloë Sevigny alakítja, a Borden házba érkező cselédet pedig Kristen Stewart játssza, aki az elmúlt években sikeresen szabadult meg az Alkonyat-trilógia nyomasztó terhétől.

A filmet szeptember 14-én mutatják be Amerikában, a magyar premierről egyelőre semmi hír.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.