„Ha haza nem mehet, miért nem keresnek neki új családot?”

Mikrofilm

Az Aliciával folytatódik a Verzió filmjeit bemutató sorozatunk.

Alicia kilenc éves és már 5 éve egy holland gyermekotthonban él, amikor kérdőre vonja a nevelőit: miért nem mehet új családhoz és miért nem látogatja többször a vér szerinti anyukája? Válaszokat nem kap. És mi sem kapunk. Maasja Ooms három éven keresztül mutat fel részleteket a lány nevelőotthonban töltött mindennapjaiból, miérteket azonban nem ad, mindössze kartotékadatokba kapunk beavatást: Alicia egyévesen kerül tinédzser anyjától nevelőszülőkhöz, majd nevelőapja halála után otthonba.

false

 

És aztán telnek az évek. Minél tovább követjük a történetét, annál több frusztráló kérdéssel szembesülünk, éppúgy, mint maga a kamaszodó kislány, akinek igazából fogalma sincs arról, miért nem lehet újra a szinte gyerekként szülővé kényszerülő anyjával, miközben a fiatalabb testvére otthon élhet. És ha oda nem mehet, miért nem keresnek neki új családot? És miért kellene betartania szabályokat, amikor őt innen úgyse viszi el soha senki… Csupa zavar, csupa érthetetlenség, csupa szeretethiány és tehetetlen düh, ráadásul a kamaszkor küszöbén, amikor egyébként sem egyszerű megtalálni a biztos pontot a világban vagy önmagunkban.

false

 

Alicia környezete ráadásul nem biztos pontokból, hanem tanácsadókból, nevelőkből áll: a velük való kapcsolatot és konfliktusokat élezi ki, mutatja fel a film. És közben adatolja, megmagyarázza az időbeli ugrásokat, a szökéseket, a gyógyszeres kezelést, az új otthonokkal való próbálkozásokat... Ám a dokumentumfilm csak kevéssé reflektál saját szerepére, nem sokat tudunk meg arról, hogyan hat a megfigyelés a személyiség fejlődésére. Hullámhegyek- és völgyek váltják egymást: a gyermekotthonok jobb és rosszabb napjai.

A rendező nem a szegénységre vagy az anyagi hiányokra koncentrál, hanem egy másik nélkülözésre: az anyától, apától, otthontól megfosztottságra. A nagy kérdés, van-e kiút a rendszerből, amelyen Alicia anyja már végigtalpalt, és Alicia is a küszöbén áll. Vajon nincsenek más utak, csak az önmagukat ismétlő mintázatok? És marad-e bármi egy gyerek életében, ha hiányzik a szeretet?

Vetítik: szerdán (7-én) délután négykor és vasárnap (11-én) negyed háromkor a Művészben.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.