Soha ennyi afrikai film nem indult még az Oscarért

  • Szabó Ádám
  • 2019. október 17.

Mikrofilm

Nyerni csak háromszor nyertek, pedig Scorsese lobbizik értük.

Az Akadémia jelentése szerint idén 93 ország nevezett az immár a legjobb nemzetközi játékfilmnek nevezett kategóriába, amelynek nemcsak a neve, de a jelölési procedúrája is megváltozott.

Magyarország Tóth Barnabás Akik maradtak című második világháború után játszódó filmmel száll harcba az Oscar-díjért, amely úgy tűnik, az afrikai országok számára is egyre vonzóbb. Idén 10 ország nevezett a kontinensről, ami új csúcs, korábban ugyanis nyolc volt a legtöbb nevezés.

Közülük legnagyobb esélye Szenegál jelöltjének, az Atlantics című filmnek van, ami az idei Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte a zsűri nagydíját, forgalmazási jogait pedig a Netflix szerezte meg. Mati Diop drámája egy csapat munkásról szól, akik

egy futurisztikus torony felépítésénél dolgoznak

Dakarban, de nem kapják meg a fizetésüket, ezért felkerekednek, hogy kivándoroljanak egy jobb élet reményében. Köztük van két szerelmes is, Souleiman és Ada, az ő sorsukra koncentrál a film.

Afrikai film eddig háromszor nyert Oscart az akkor még legjobb idegennyelvű film kategóriában: 2006-ban a dél-afrikai Gavin Hood Tsotsi című filmje, előtte harminc évvel, Elefántcsontpart színeiben Jean-Jacques Annaud Fekete-fehér színes című filmje, 1969-ben pedig Costa-Gavras filmje, a Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája révén Algéria lett a győztes.

Tavaly első alkalommal jelölt filmet Mozambik (The Train of Salt and Sugar), a szenegáli Félicité pedig még a shortlistre is felkerült. Idén két újonc ország van a delegálók között: Malawi a The Road to Sunrise, Niger a The Wedding Ring című filmet küldi versenybe.

Oscar-jelölést afrikai filmek közül legutóbb a Timbuktu kapott 2014-ben, amit Mauritánia nevezett. Az egyre több versenybe küldött film, valamint a rangos fesztiválokon aratott győzelmek miatt, manapság

az afrikai filmek fénykoráról szokás beszélni,

bár a kontinens filmgyártása a mai napig nem vetkőzte le a kolonizálás hagyományait. A legtöbb, külföldre is eljutó mozit európai cégek finanszírozzák, de ma már Martin Scorsese is – aki legutóbb azzal került a hírekbe, hogy a Marvel filmjeit ekézte –  az afrikai mozik nagy rajongója és propagálója.

Scorsese World Cinema Project nevű kezdeményezésével azon ügyködik, hogy klasszikus afrikai filmeket mentsen meg az enyészettől és ismertesse meg őket a világgal.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.