Soha ennyi afrikai film nem indult még az Oscarért

  • Szabó Ádám
  • 2019. október 17.

Mikrofilm

Nyerni csak háromszor nyertek, pedig Scorsese lobbizik értük.

Az Akadémia jelentése szerint idén 93 ország nevezett az immár a legjobb nemzetközi játékfilmnek nevezett kategóriába, amelynek nemcsak a neve, de a jelölési procedúrája is megváltozott.

Magyarország Tóth Barnabás Akik maradtak című második világháború után játszódó filmmel száll harcba az Oscar-díjért, amely úgy tűnik, az afrikai országok számára is egyre vonzóbb. Idén 10 ország nevezett a kontinensről, ami új csúcs, korábban ugyanis nyolc volt a legtöbb nevezés.

Közülük legnagyobb esélye Szenegál jelöltjének, az Atlantics című filmnek van, ami az idei Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte a zsűri nagydíját, forgalmazási jogait pedig a Netflix szerezte meg. Mati Diop drámája egy csapat munkásról szól, akik

egy futurisztikus torony felépítésénél dolgoznak

Dakarban, de nem kapják meg a fizetésüket, ezért felkerekednek, hogy kivándoroljanak egy jobb élet reményében. Köztük van két szerelmes is, Souleiman és Ada, az ő sorsukra koncentrál a film.

Afrikai film eddig háromszor nyert Oscart az akkor még legjobb idegennyelvű film kategóriában: 2006-ban a dél-afrikai Gavin Hood Tsotsi című filmje, előtte harminc évvel, Elefántcsontpart színeiben Jean-Jacques Annaud Fekete-fehér színes című filmje, 1969-ben pedig Costa-Gavras filmje, a Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája révén Algéria lett a győztes.

Tavaly első alkalommal jelölt filmet Mozambik (The Train of Salt and Sugar), a szenegáli Félicité pedig még a shortlistre is felkerült. Idén két újonc ország van a delegálók között: Malawi a The Road to Sunrise, Niger a The Wedding Ring című filmet küldi versenybe.

Oscar-jelölést afrikai filmek közül legutóbb a Timbuktu kapott 2014-ben, amit Mauritánia nevezett. Az egyre több versenybe küldött film, valamint a rangos fesztiválokon aratott győzelmek miatt, manapság

az afrikai filmek fénykoráról szokás beszélni,

bár a kontinens filmgyártása a mai napig nem vetkőzte le a kolonizálás hagyományait. A legtöbb, külföldre is eljutó mozit európai cégek finanszírozzák, de ma már Martin Scorsese is – aki legutóbb azzal került a hírekbe, hogy a Marvel filmjeit ekézte –  az afrikai mozik nagy rajongója és propagálója.

Scorsese World Cinema Project nevű kezdeményezésével azon ügyködik, hogy klasszikus afrikai filmeket mentsen meg az enyészettől és ismertesse meg őket a világgal.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.