„A főpolgármester hajléktalanszállót nyitott a városházán”

Mikrofilm

Az eset Párizsban történt. És az is, hogy egy hajléktalanokról szóló filmre tódultak a nézők. Másfél millióan látták A láthatatlanokat.

A láthatatlanok egy nőknek fenntartott, bezárásra ítélt francia hajléktalanszállón játszódik. Louis-Julien Petit nagy sikert aratott filmjében profi színészek és valódi hajléktanok egyaránt szerepelnek. A láthatatlanokat július 9-től vetítik az újranyitott hazai mozik - a rendezővel januárban, Párizsban beszélgettünk.

false

magyarnarancs.hu: Hogyan választotta ki a hajléktalan szereplőket?

Louis-Julien Petit: Személyiségeket és nem élettörténeteket kerestem. A casting 300 hajléktalan nővel indult, első körben 100-ra szűkítettük a kört. Erős egyéniségekre volt szükségem, akik be tudnak lépni a történetbe, részeivé tudnak válni a filmnek. Ezt követte egy színészi workshop, ezen már csak ötvenen vettek részt. Itt már nagyjából látszott, kik fognak szerepelni a filmben. Elképesztő emberek mindannyian. Sikerült megőrizniük a humorukat, ebből merítenek erőt.

magyarnarancs.hu: Vegyünk egy átlagos forgatási napot: vége az aznapi forgatásnak, a stáb, a színészek hazatérnek az otthonaikba. A hajléktalan szereplők hova mentek?

LJP: Mire elkezdődött a forgatás, a filmben szereplő nők mindegyikének volt már tető a fejő felett, volt hova hazamenniük.  Nem hiszem, hogy megoldható lett volna a forgatás, ha még mindig az utcán élnek. Nem volt célom, hogy életeket mentsek a forgatással, nem akartam ilyen színben tetszelegni, azt viszont nagyon is akartam, hogy bemutassam, min mennek keresztül ezek az emberek.

magyarnarancs.hu: A forgatás közben sem kísértette meg az érzés, hogy magára vegye az életmentő szerepét?

LJP: Reméltem, a film jó ügyek előmozdítója lehet, és így is történt: itt, Párizsban például a főpolgármester hajléktalanszállót nyitott a városházán 73 nő számára. Ez már egy éve így működik. Hasonló hely, mint amit a filmben lát. Sok más kezdeményezés is elindult a film hatására, az egyik például higiéniai termékeket juttat el hajléktalan nőknek. A kávézókban bevett szokás, hogy valamivel többet fizetsz a kávédért, és ebből a hajléktalanok kaphatnak kávét, és valami hasonlóval próbálkozunk  a francia mozikban is. Ha többet fizetsz a mozijegyért, az így befolyt pénzt a hajléktalanok kapják, ebből mozizhatnak. És megmutattuk a filmet az Élysée-palotában az elnöknek is. Hosszú utat jártunk be, iskolákban, börtönökben, mindenfelé tartottak, tartanak vetítéseket és a filmben szereplő nők sok helyre elkísérik a filmet, beszélnek a tapasztalataikról.

magyarnarancs.hu: Mit mondott Macron a vetítés után?

JLP: A velem együtt dolgozó szociális munkásokkal vettem részt az Élysée-palotában tartott vetítésen. Nem is Macron a fontos ebben a történetben, hanem azok a kormánytagok, akik a terület ismerői és pontosan tudják, milyen problémákkal kell megküzdeni. Velük is tudtunk találkozni. Az, hogy Macron mit mondott, egy dolog, de talán izgalmasabb, mit mondtak a filmben szereplő hajléktalanok. Velünk volt az Élysée-palotában Adolpha és a Lady Di-t alakító Marianne Garcia.  Na, nekik aztán volt mondanivalójuk! Megragadták az alkalmat és el is mondták, nem lehetett félvállról venni őket. Mintha csak azt üzennék a politikusoknak: minket aztán nem fogtok elfelejteni egykönnyen!. Hogy a kormány érdemben tesz-e értük, az persze egy másik kérdés. De csodás dolog volt, hogy ott lehettek. És azóta sem tettek lakatot a szájukra. Van is miről beszélni.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.