„A főpolgármester hajléktalanszállót nyitott a városházán”

Mikrofilm

Az eset Párizsban történt. És az is, hogy egy hajléktalanokról szóló filmre tódultak a nézők. Másfél millióan látták A láthatatlanokat.

A láthatatlanok egy nőknek fenntartott, bezárásra ítélt francia hajléktalanszállón játszódik. Louis-Julien Petit nagy sikert aratott filmjében profi színészek és valódi hajléktanok egyaránt szerepelnek. A láthatatlanokat július 9-től vetítik az újranyitott hazai mozik - a rendezővel januárban, Párizsban beszélgettünk.

false

magyarnarancs.hu: Hogyan választotta ki a hajléktalan szereplőket?

Louis-Julien Petit: Személyiségeket és nem élettörténeteket kerestem. A casting 300 hajléktalan nővel indult, első körben 100-ra szűkítettük a kört. Erős egyéniségekre volt szükségem, akik be tudnak lépni a történetbe, részeivé tudnak válni a filmnek. Ezt követte egy színészi workshop, ezen már csak ötvenen vettek részt. Itt már nagyjából látszott, kik fognak szerepelni a filmben. Elképesztő emberek mindannyian. Sikerült megőrizniük a humorukat, ebből merítenek erőt.

magyarnarancs.hu: Vegyünk egy átlagos forgatási napot: vége az aznapi forgatásnak, a stáb, a színészek hazatérnek az otthonaikba. A hajléktalan szereplők hova mentek?

LJP: Mire elkezdődött a forgatás, a filmben szereplő nők mindegyikének volt már tető a fejő felett, volt hova hazamenniük.  Nem hiszem, hogy megoldható lett volna a forgatás, ha még mindig az utcán élnek. Nem volt célom, hogy életeket mentsek a forgatással, nem akartam ilyen színben tetszelegni, azt viszont nagyon is akartam, hogy bemutassam, min mennek keresztül ezek az emberek.

magyarnarancs.hu: A forgatás közben sem kísértette meg az érzés, hogy magára vegye az életmentő szerepét?

LJP: Reméltem, a film jó ügyek előmozdítója lehet, és így is történt: itt, Párizsban például a főpolgármester hajléktalanszállót nyitott a városházán 73 nő számára. Ez már egy éve így működik. Hasonló hely, mint amit a filmben lát. Sok más kezdeményezés is elindult a film hatására, az egyik például higiéniai termékeket juttat el hajléktalan nőknek. A kávézókban bevett szokás, hogy valamivel többet fizetsz a kávédért, és ebből a hajléktalanok kaphatnak kávét, és valami hasonlóval próbálkozunk  a francia mozikban is. Ha többet fizetsz a mozijegyért, az így befolyt pénzt a hajléktalanok kapják, ebből mozizhatnak. És megmutattuk a filmet az Élysée-palotában az elnöknek is. Hosszú utat jártunk be, iskolákban, börtönökben, mindenfelé tartottak, tartanak vetítéseket és a filmben szereplő nők sok helyre elkísérik a filmet, beszélnek a tapasztalataikról.

magyarnarancs.hu: Mit mondott Macron a vetítés után?

JLP: A velem együtt dolgozó szociális munkásokkal vettem részt az Élysée-palotában tartott vetítésen. Nem is Macron a fontos ebben a történetben, hanem azok a kormánytagok, akik a terület ismerői és pontosan tudják, milyen problémákkal kell megküzdeni. Velük is tudtunk találkozni. Az, hogy Macron mit mondott, egy dolog, de talán izgalmasabb, mit mondtak a filmben szereplő hajléktalanok. Velünk volt az Élysée-palotában Adolpha és a Lady Di-t alakító Marianne Garcia.  Na, nekik aztán volt mondanivalójuk! Megragadták az alkalmat és el is mondták, nem lehetett félvállról venni őket. Mintha csak azt üzennék a politikusoknak: minket aztán nem fogtok elfelejteni egykönnyen!. Hogy a kormány érdemben tesz-e értük, az persze egy másik kérdés. De csodás dolog volt, hogy ott lehettek. És azóta sem tettek lakatot a szájukra. Van is miről beszélni.

Figyelmébe ajánljuk

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.

Orbán ugyanazt mondta, amit Lázár mondott

A cigányság azért nem tud magasabb státusú és magasabb jövedelmet ígérő szakmákhoz hozzáférni, mert nem tudja, nem is tudhatja leküzdeni azokat a társadalmi hátrányokat, amelyeket most már 16 éve a Fidesz-kormányok tudatos politikája tart fenn és súlyosbít – az oktatásban, a büntetőpolitikában, a szociálpolitikában, a romákat segítő civil szervezetek marginalizálásában.