Harcban a világ mocskával: mindig csak a gyerekekben bízunk

  • -ts-
  • 2021. november 5.

Mikrofilm

Megnéztük a Verzió kínálatából A jövő gyermekeit, és teljesen odavagyunk érte.

Emlékszik itt még valaki az Eper és vérre? Stuart Hagmann 1970-es filmje a Columbia Egyetem 1968-as diáklázadásának állított szép, ám kétségtelenül romantikusra formált emlékművet. S tette ezt a kor haladó – s nem csak hollywoodi, de európai – játékfilmes eszközeinek ügyes alkalmazásával. Bizonyíthatóan hatott rá Antonioni, Richard Lester és a Szelíd motorosok, ahogy éppenséggel Roger Corman vagy akár Monte Hellman is. Mindezen héroszok és a körülötte perzselő történelem hatása alatt Hagman (és a Columbia diáksztrájkjában is résztvevő forgatókönyvírói) egy csinos fejlődési regényt vitt a vászonra: hogyan lesz az ok nélkül lázadóból tudatos… izé, majdnem azt mondtuk, forradalmár, valójában „csak” a közösségéért és saját magáért, ezen keresztül az egész elszabott világ helyreigazításáért tudatosan (ám nyilván nem gyötrő kétségek nélkül) kiálló, s érte aktívan cselekvő ifjú polgár.

A jövő gyermekeinek hősei – a chilei Rayen, a hongkongi Pepper és az ugandai Hilda – már a maguk lehetséges tudatosságával lépnek elénk, mégis, ha valaki úgy döntene, hogy megcsinálja a 21. század első harmadának Eper és vérét, aligha járhatna más utat, mint az ugyancsak poétikusan ifjú Franz Böhm.

Mert A jövő gyermekei ugyan dokumentumfilm, s voltaképpen teljesen hagyományos dokumentumfilmes eszközökkel is dolgozik

– sokszor monologizáló hőseinket látjuk mozogni a saját környezetükben, követjük a kommunikációjukat, látjuk a tüntetéseket, a civil akciókat, politikusok tűnnek fel híradófelvételeken (az Eper és vérben is zongorázott Trükkös Dick) –, de ezzel együtt, vagyis csak így válik megmutathatóvá az emberiség haladó felének örök – és ugyancsak módfelett romantikus – vágyakozása, az tudniillik, hogy ők talán nem rontják el…

 

Böhm már egészen biztosan nem rontotta el; filmjében a legnagyobb hitelességgel jelenik meg a chilei fiatalok küzdelme a pinocheti múlt eltörléséért, a hongkongiak szó szerint önfeláldozó kiállása egy közismerten brutális diktatúra ellen, és a jogos önvédelem a felfoghatatlan mértékű ugandai környezetszennyezéssel szemben. S minden elmondott kétség dacára az nyilvánvaló lesz e tartalmas másfél óra után, hogy a gyerekek mindig győznek, ha soha nem is látványosan. A világ ma sokkal rosszabb lenne, ha anno a Columbián vagy Párizsban, Prágában a fiatalok nem teszik azt, amit tenniük kellett. S valakik majd egészen biztosan ezt mondják majd Rayenről, Pepperről és Hildáról is. Ahogy Böhm most velük mondja, hogy ¡El pueblo unido, jamás será vencido!

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.