Három Miloš Forman-film, amit mindenkinek látnia kell

  • Gera Márton
  • 2018. április 15.

Mikrofilm

A cseh új hullámtól Hollywoodig.

86 éves korában meghalt Miloš Forman cseh rendező, aki elsősorban az Egyesült Államokban forgatott filmjeivel lett ismert – írtuk meg tegnap. Pályája során több mint tíz nagyjátékfilmmel bizonyította, hogy a legnagyobb rendezők között a helye, és pont ugyanolyan mesterien tud alkotni az USA-ban, mint Csehszlovákiában. Éppen ezért most három, különböző évtizedekben készült Forman-filmet ajánlunk, amit bűn kihagyni, és nagyjából bármikor újra lehet nézni.

A második nekifutás: Egy szöszi szerelme (1965)

Amikor Formant a cseh új hullám egyik fő képviselőjeként emlegetjük, három filmjére gondolunk: a Fekete Péterre, a Tűz van, babám!-ra, és az Egy szöszi szerelmére. Divat ezek közül a tűzoltóbálos kalandot a legjobbnak tekinteni, pedig hát az Egy szöszi szerelme is elég plasztikusan mutat rá a kor visszásságaira. Persze, lehet rá egyszerű szerelmi történetként is tekinteni, nem kell benne keresni a szatirikus hangot, a rendszerkritikát, valószínűleg így is működik. Viszont a prágai zenész és a vidéki, cipőgyárban güriző lány történetében már ott vannak Forman későbbi rendezői védjegyei, a pergő párbeszédek, az elrejtett szimbólumok, meg a figurák, akik kicsit kilógnak a sorból.

Lásky jedné plavovlásky - postelová scéna

Nejlepší scéna z filmu!!! Josef Šebánek opět geniální!

A lázadó sorstragédiája: Száll a kakukk fészkére (1975)

Nyilvánvalóan az életmű csúcsáról van szó, Forman Amerikában forgatott második filmjéről, amivel letette a névjegyét Hollywoodban. A legfurcsább az egészben, hogy a Száll a kakukk fészkére olyan, mintha olyasvalaki csinálta volna, akik évtizedeken keresztül amerikai közönségfilmeket készített, és ismeri a vasfüggönyön túli filmezés minden szabályát. Egyszerre végtelenül laza és kijózanítóan kemény darab ez, amelyben Forman úgy beszél elnyomásról, hogy a pszichiátriáról mindössze egyszer, egy hajókirándulás erejéig lép ki a film. Többször is padlóra küldi a nézőjét a Száll a kakukk fészkére, hogy aztán hol egy Jack Nicholson-féle mosoly emelje fel onnan, hol meg az indián szökése. Persze, biztosan nem lehetne ennyi ódát zengeni a Forman-életmű legjobb darabjáról, ha nem szerepelne benne Louise Fletcher, akinél jobb nővér zsarnok kevés fordult elő a vásznon.

Száll a kakukk fészkére - magyar előzetes

A Ken Kesey regényéből forgatott film egy elmegyógyintézetben játszódik, ahová McMurphy, a kisstílű bűnöző a börtön helyett záratja magát. Hamarosan rájön: a műintézmény lakói - akik ellentétben vele, nem tettetésből kerültek ide - semmivel sem bolondabbak nála, annál inkább bolond a világ, amely idejuttatta őket.

A középszerűség tragédiája: Amadeus (1984)

Ez már a befutott Forman filmje, akinek nem kell alkukat kötnie, amatőr színészekkel dolgoznia, hanem nyugodtan elmehetett Csehországba és Ausztriába, hogy pompás kosztümmel, grandiózus díszletekben forgasson le egy életrajzi filmet, ami szerencsére a legkevésbé sem követi az életrajzi filmek ismert dramaturgiáját. Az Amadeus nem emeli piedesztálra Mozartot, és nem is a bölcsőtől a koporsóig tartó útját akarja elmesélni; sokkal inkább szól ez a film a tehetség és a középszerűség keserű küzdelméről, valószínűleg ez is az oka, hogy a rendező nem a valóságot, hanem Peter Shaffer fikciót nem nélkülöző drámáját vette alapul. Itt Salieri kénytelen szembesülni azzal, hogy van valaki, aki sokkal jobb nála, aki ösztönösebben alkot, és akit ötödjére is képes meghallgatni, hiába irigy rá. Az Amadeus tele iróniával, Mozart helyenként vihorászó bohócként jelenik meg, miközben a zene olyan sodró, hogy egyetlen jelenet sem állhatja útját. Forman ódája volt ez, de nem Mozarthoz, hanem a zenéhez és a megállíthatatlan tehetséghez.

Mozart Vs Salieri

A Video I Edited from hit movie Amadeus. Check out this video I edited out of Immortal Beloved http://www.youtube.com/watch?v=votTqZIq4iY Shows the madness of Beethoven! PS Guys, if anyone is interested in Pokémon battles, I upload frequent battles on my channel! Check them out :) Thanks.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

 


Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.