Első filmes magyar rendezőnő filmje is ott lesz Cannes-ban

  • narancs.hu
  • 2018. április 16.

Mikrofilm

Szilágyi Zsófia alkotását a pályakezdők versenyébe hívták meg.

Az Egy nap című alkotás a Kritikusok Hete elnevezésű szekcióban versenyez, ahova mindössze hét ígéretes tehetség játékfilmje kapott meghívást – jelentették be hétfőn a szervezők Párizsban.

Szilágyi Zsófia Enyedi Ildikó és Gothár Péter osztályában végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező szakán. Egy nap címmel a filmalap Inkubátor Programja keretében készült el első mozifilmje, amelynek főhőse egy háromgyerekes anya. A cselekmény nagy része a hétköznapok rutinjára épül, a háttérben egy házasság válságával. A dráma a „halasztásra ítélt pillanatokból” bontakozik ki.

Az Egy nap női alkotócsapata, Szilágyi Zsófia forgatókönyvíró-rendező, Szamosi Zsófia főszereplő, Kenesei Edina és Pataki Ági producerek arra vállalkoztak, hogy bemutassák egy kisgyerekes anya percekre beosztott idejét. „A rutinszerű cselekvésekkel túlterhelt idő, a feladatok ideje ütközik azzal, amit nem lehet ismételni” – idézte Szilágyi Zsófiát a filmalap közleménye.

Az 1962-ben alapított Kritikusok Hete az első úgynevezett párhuzamos program volt az A kategóriás filmfesztiválok történetében. A francia filmkritikusok által életre hívott rendezvény célja új tehetségek felfedezése a nagy neveket felvonultató filmes mustrával párhuzamosan.
A válogatás versenyében hét játék- és kilenc rövidfilm szerepel. A korábbi felfedezettek között volt Jacques Audiard, Alejandro González Inárritu, Ken Loach, Francois Ozon, Jeff Nichols és Kocsis Ágnes is.


A film világpremierje Cannes-ban lesz májusban a Kritikusok Hetén, a magyar alkotás versenyben lesz a május 8-án kezdődő fesztivál legjobb első filmet illető Arany Kamera díjáért is.

Jelen tervek szerint Szilágyi Zsófia filmje ősztől lesz látható a hazai mozikban.

(MTI)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.