Harry Potter szarban, sárban és bogarak közt kúszik, hogy kiszabaduljon a dzsungelből

  • Gera Márton
  • 2017. október 26.

Mikrofilm

Daniel Radcliffe most tényleg megjárja a poklot. Itt a csütörtöki Mikrofilm!

Senki ne menjen úgy túrázni, ahogy Daniel Radcliffe: egy rejtélyes falu nyomába ered a bolíviai dzsungelben, aztán persze eltűnik, hogy a Dzsungel második felében olyan szenvedést éljen meg, amitől még Bear Grylls is kiszaladna a világból. Jó kis túlélőpornót kapunk, amelyben Radcliffe megküzd a természet törvényeivel; a sárral, a bogarakkal és a saját hallucinációival. Mindezt pedig javarészt élvezet nézni, mert Radcliffe ma már nem az fiúcska, aki köpenyben, pálcával a kezében szaladgál, hanem olyan színész, akinek simán elhisszük, hogy cefetül érzi magát a dzsungelben.

Dzsungel (16) – Október 26-⁠tól a mozikban!

Dzsungel (Jungle) –⁠ Október 26-⁠tól a mozikban! Színes, ausztrál–⁠kolumbiai kalandfilm, 115 perc, 2017. Megtörtént eseményeket dolgoz fel Daniel Radcliffe (Harry Potter, Az ember, aki mindent tudott) új mozija, amely az Ausztráliában élő izraeli kalandor és író, Yossi Ghinsberg memoárjából készült.

Kinek érdemes beülni rá? Aki a bölcsek kövén és az azkabani foglyon nőtt fel, s még mindig nem hiszi el, hogy ez a Daniel Radcliffe már nem az, akit a Harry Potterben néztünk éveken át.

Creatives talk Jungle ahead of MIFF World Premiere

Producer Gary Hamilton and Director Greg McLean speak to Screen Australia ahead of the World Premiere of Jungle, at MIFF Opening Night Gala. Daniel Radcliffe stars in this tense survival thriller based on the bestselling real-life story of adventurer Yossi Ghinsberg.

Ahogy lassan már minden film, a Dzsungel is igaz történeten alapul: az izraeli Yossi Ghinsberg még az 1980-as években ragadt a dzsungelben, de túlélte a megpróbáltatásokat, és könyvet is írt róluk. Idén nyáron, a film megtekintése után pedig arról beszélt, hogy bár a mozik általában kiszínezik a valóságot, most még véletlenül sem erről van szó: szerinte ugyanis amit Greg McLean filmjében látunk, az csak súrolja a valóságot. Hogy a rendező vonzódik a vérrel, szenvedéssel és túléléssel teli sztorikhoz, az nem kérdés, lévén ő csinálta a 2005-ös Wolf Creeket, amelynek nyolc évvel később elkészítette a folytatását is.

Dzsungel (Jungle). Ausztrál–kolumbiai kalandfilm, 115 perc, 2017. Forgalmazza a Pannonia Entertainment.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely minden csütörtökön és hétvégén új tartalommal jelentkezik.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.