Hiába harcol nindzsákkal, Batman még soha nem volt ennyire kínos

  • Gera Márton
  • 2018. április 26.

Mikrofilm

Elvitték Bruce Wayne-t Japánba, csak épp semmi értelme nem volt.

Hiányzik már Batman. Pontosabban hiányzik már egy igazi Batman-film: olyan, amely szeretne is kezdeni valamit a figurával, akár úgy, ahogy Tim Burton, akár úgy, ahogy Christopher Nolan tette. Nem kell hűnek maradni a képregényekhez, elvégre Nolan is azért tudott összehozni egy remek trilógiát, mert tojt az elvárásokra. Szóval, jó lenne, ha jönne valaki, aki nem úgy áll hozzá ehhez a szuperhőshöz, mint a DC manapság, mert a DC bizony beérte azzal, hogy megszerezte Ben Affleceket a hős szerepére, és ezzel le is tudta a dolgot. Az azóta elkészült filmek persze hamar bebizonyították, hogy ez korántsem elég, és ha a rendező semmit sem akar állítani Batman világáról, akkor csak azt kapja, amit megérdemel: negatív kritikákat, gyatra jegyeladásokat és megvetést.

Nem véletlen, hogy amikor új Batman-opus érkezik, a legelszántabb képregényrajongókon kívül mások is felkapják a fejüket. Még akkor is, ha éppen egy animációs filmről van, és olyan darabról, amelyet nem túl meglepő módon moziba sem küldenek, hanem szimplán felrakják a streaming szolgáltatók kínálatába, és kiadják DVD-n. Nem mintha az animált Batman ördögtől való volna: volt idő, amikor a vizualitásában és történetmesélésben is remekelő Batman: The Animated Series epizódjainak ismétlését faltuk a végtelennek tűnő nyári szünet utolsó perceiben, és persze rohantunk, hogy elérjük a Spider-Man: The Animated Series ismétléseit. Vagyis az animációs Batmantől alapesetben nem kell tartani, viszont az olyan kontár munkákat, mint amilyen a Batman Ninja, érdemes elkerülni.

“Batman Ninja” trailer (English language)

Prepare to witness the Dark Knight, alongside many of his most famed allies and infamous foes, in an eye-popping anime display you’ve never seen before when Warner Bros. Japan, DC Entertainment and Warner Bros. Home Entertainment present Batman Ninja.

Mert a DC-nél most valamiért azt gondolták jónak, ha kicserélik a miliőt, és Batmant Gotham helyett Japánba helyezik, ahol szamurájok futkosnak meg ágyúval lövik az ellent, ami kétségkívül parádés látványt nyújt, ameddig a néző nem kezd el azon gondolkodni, hogy mégis mit keres Batman a szigetországban, ahol persze szintén ott van Joker, illetve felvonul a Batman-oppozíció minden tagja. Épkézláb magyarázatuk még van is az alkotóknak erre a teleportálásra, ám forgatókönyvet már nem tudtak írni. Legalábbis ha azt nem nevezzük annak, amely szerint jön Batman, jön Joker, és ugyan megjelenik még néhány mameluk, de csak azért, hogy színesítse a felhozatalt. A lényeg Junpei Mizusaki szerint úgyis az, hogy ötpercenként kell egy akciójelenet, hisz attól Batman a Batman.

false

Ha még igaza is lenne a rendezőnek, akkor sincs magyarázat arra, miért gondolta kifizetődőnek, hogy a karaktereket háttérbe szorítsa, és szépen megrajzolt, de halálosan érdektelen figurákat csináljon a Batman-ellenfelekből. Esetünkben ez azt jelenti, hogy bár megjelenik Kétarc, Pingvin, Deathstroke, és szinte mindenki, akit fel tud sorolni egy DC-rajongó, ám érdemi szerepük nem lesz, inkább csak díszletként vannak a filmben. Csakhogy a Batman Ninjának pont az a legnagyobb hibája, hogy nem kezd semmit a karakterekkel, egyszerűen beéri azzal, hogy újfent idecitálja a szokásos Batman versus Joker-harcot. Hiába kapunk viszonylag gyakran egy-egy új akciószekvenciát, ha nincs valami, amiért ezeket szeretnénk nézni másfél órán keresztül. Hisz a szándékosan az animékre hajazó látványvilágra ugyan rácsodálkozunk az első percekben, és talán az is ad pár percnyi izgalmat, hogy a nindzsás Jokerek vagy a jokeres nindzsák futkosását nézhetjük, ám hamar rájövünk, hogy talán megint okosabban tesszük, ha Burton valamelyik Batmanjét vagy a Nolan-triológia egyik darabját indítjuk el. Vagy bármit, aminek nem Batman Ninja a címe.

A Batman Ninja több streaming szolgáltató kínálatában is elérhető, de megvásárolható például a Google Playen is.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.