Hiába harcol nindzsákkal, Batman még soha nem volt ennyire kínos

  • Gera Márton
  • 2018. április 26.

Mikrofilm

Elvitték Bruce Wayne-t Japánba, csak épp semmi értelme nem volt.

Hiányzik már Batman. Pontosabban hiányzik már egy igazi Batman-film: olyan, amely szeretne is kezdeni valamit a figurával, akár úgy, ahogy Tim Burton, akár úgy, ahogy Christopher Nolan tette. Nem kell hűnek maradni a képregényekhez, elvégre Nolan is azért tudott összehozni egy remek trilógiát, mert tojt az elvárásokra. Szóval, jó lenne, ha jönne valaki, aki nem úgy áll hozzá ehhez a szuperhőshöz, mint a DC manapság, mert a DC bizony beérte azzal, hogy megszerezte Ben Affleceket a hős szerepére, és ezzel le is tudta a dolgot. Az azóta elkészült filmek persze hamar bebizonyították, hogy ez korántsem elég, és ha a rendező semmit sem akar állítani Batman világáról, akkor csak azt kapja, amit megérdemel: negatív kritikákat, gyatra jegyeladásokat és megvetést.

Nem véletlen, hogy amikor új Batman-opus érkezik, a legelszántabb képregényrajongókon kívül mások is felkapják a fejüket. Még akkor is, ha éppen egy animációs filmről van, és olyan darabról, amelyet nem túl meglepő módon moziba sem küldenek, hanem szimplán felrakják a streaming szolgáltatók kínálatába, és kiadják DVD-n. Nem mintha az animált Batman ördögtől való volna: volt idő, amikor a vizualitásában és történetmesélésben is remekelő Batman: The Animated Series epizódjainak ismétlését faltuk a végtelennek tűnő nyári szünet utolsó perceiben, és persze rohantunk, hogy elérjük a Spider-Man: The Animated Series ismétléseit. Vagyis az animációs Batmantől alapesetben nem kell tartani, viszont az olyan kontár munkákat, mint amilyen a Batman Ninja, érdemes elkerülni.

“Batman Ninja” trailer (English language)

Prepare to witness the Dark Knight, alongside many of his most famed allies and infamous foes, in an eye-popping anime display you’ve never seen before when Warner Bros. Japan, DC Entertainment and Warner Bros. Home Entertainment present Batman Ninja.

Mert a DC-nél most valamiért azt gondolták jónak, ha kicserélik a miliőt, és Batmant Gotham helyett Japánba helyezik, ahol szamurájok futkosnak meg ágyúval lövik az ellent, ami kétségkívül parádés látványt nyújt, ameddig a néző nem kezd el azon gondolkodni, hogy mégis mit keres Batman a szigetországban, ahol persze szintén ott van Joker, illetve felvonul a Batman-oppozíció minden tagja. Épkézláb magyarázatuk még van is az alkotóknak erre a teleportálásra, ám forgatókönyvet már nem tudtak írni. Legalábbis ha azt nem nevezzük annak, amely szerint jön Batman, jön Joker, és ugyan megjelenik még néhány mameluk, de csak azért, hogy színesítse a felhozatalt. A lényeg Junpei Mizusaki szerint úgyis az, hogy ötpercenként kell egy akciójelenet, hisz attól Batman a Batman.

false

Ha még igaza is lenne a rendezőnek, akkor sincs magyarázat arra, miért gondolta kifizetődőnek, hogy a karaktereket háttérbe szorítsa, és szépen megrajzolt, de halálosan érdektelen figurákat csináljon a Batman-ellenfelekből. Esetünkben ez azt jelenti, hogy bár megjelenik Kétarc, Pingvin, Deathstroke, és szinte mindenki, akit fel tud sorolni egy DC-rajongó, ám érdemi szerepük nem lesz, inkább csak díszletként vannak a filmben. Csakhogy a Batman Ninjának pont az a legnagyobb hibája, hogy nem kezd semmit a karakterekkel, egyszerűen beéri azzal, hogy újfent idecitálja a szokásos Batman versus Joker-harcot. Hiába kapunk viszonylag gyakran egy-egy új akciószekvenciát, ha nincs valami, amiért ezeket szeretnénk nézni másfél órán keresztül. Hisz a szándékosan az animékre hajazó látványvilágra ugyan rácsodálkozunk az első percekben, és talán az is ad pár percnyi izgalmat, hogy a nindzsás Jokerek vagy a jokeres nindzsák futkosását nézhetjük, ám hamar rájövünk, hogy talán megint okosabban tesszük, ha Burton valamelyik Batmanjét vagy a Nolan-triológia egyik darabját indítjuk el. Vagy bármit, aminek nem Batman Ninja a címe.

A Batman Ninja több streaming szolgáltató kínálatában is elérhető, de megvásárolható például a Google Playen is.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.