Hollywood nem tud leállni a játékfigura-adaptációkkal

  • Szabó Ádám
  • 2019. február 10.

Mikrofilm

A Transformers és a LEGO-mozi sikere után lassan minden gyerekjátékból film készül majd.

A magyar mozikban is megérkezett A LEGO-kaland 2. – a máris kultikussá avanzsált első rész folytatása öt éven belül már a negyedik Lego-film. A játék tehát nemcsak fizikai formájában, de a vásznon is nagy siker, a The Hollywood Reporter pedig ennek apropóján összeszedte, milyen játékfigura-adaptációk készülnek még, és miért sikerülnek ezek csak ritkán jól.

A pre-Transformers világban a gyerekjátékokon alapuló filmek többnyire borzalmas kritikákat és szerény bevételeket értek el, az 1987-es He-Man – A világ urától a 2007-es Bratz – Talpra csajokig. Aztán utóbbi évében megérkezett Michael Bay monstruma, a Transformers, és mindent megváltoztatott.

A mozi nemcsak óriási pénzügyi siker lett, de még

kedvező nézői és kritikai fogadtatásban is részesült. Az első rész nosztalgikus játékossága a folytatásokban azonban szép lassan elpárolgott, a vezérelv a „minél nagyobb, minél több” lett – így jutott el a franchise az idegesítő robot-állatokig, a robotpisi-poénokig és az összecsukló felhőkarcolókig, amelyek figurák híján már nem is tudtak kiket maguk alá temetni. A hatalmas bevételt viszont menetrendszerűen szállították az egyes epizódok, megnyitva a kaput egy sor másik játékadaptáció előtt. A sorozat tavaly bemutatott legújabb darabja, az Űrdongó a kritikusok szerint azonban nemcsak visszatalált a helyes útra, de egyenesen a legjobb Transformers-film – ironikus módon pont ez érte el a legkevesebb bevételt a pénztáraknál.

Az Űrdongó mellett A LEGO-kaland is üdítő kivétel a játékadaptációk terén, bár ezt a sorozatot is kísérti a Transformers-betegség: míg az első epizód végtelenül kreatív, vicces és kedves volt, amitől szabályosan ellopták az Oscar-díjat, a LEGO Batman már kezdett fáradni, A LEGO Ninjago pedig már-már unalomba fulladóan közhelyesre sikerült. Bár A LEGO-kaland 2. legtöbbek szerint meg sem közelíti az első részt, még mindig működik – mert az alkotók nem felejtették el az eredeti alapanyagot. Regényeket sem egyszerű filmre vinni, hiszen az alkotók elképzelése nem egyezhet az olvasók fejében pergő képsorokkal – gyerekjátékokkal pedig még ennél is nehezebb a helyzet, hiszen sokkal kevesebb a fogózkodó. A játékokkal kortól és nemtől függően ezerféleképpen játszanak a gyerekek, a fantáziájukat pedig semmi sem korlátozza. Ehhez képest a játékadaptációk a stúdiók szigorú kontrollja alatt készülnek, ahol nemcsak a célközönség, de a dramaturgia és a tanulság is kőbe vésett paraméterek.

Ez az, ahol a legtöbb film elbukik: milyen filmet akarnak például látni a Barbie-val játszó gyerekek? Hogyan kellene kinéznie 2019-ben, a MeeToo és a TimesUp idején He-Mannek, a műanyag figurába öntött férfi tesztoszteronnak? A Lego esetében egészen más volt a kihívás: épp azért ez a világ egyik legnépszerűbb játéka, mert lényegében bármi építhető a kockákból. Phil Lord és Chris Miller pont ezt a kreatív szabadságot mutatták be az első Lego-filmben. Alkotóként úgy közelítették meg a játékot, ahogy a gyerekek a Lego-darabkákat: mit építhetek belőle? Így lett a mozi nemcsak hihetetlenül ötletes, de vicces is.

A legtöbb stúdió ezzel ellentétben nem azt a kérdést teszi fel az adaptálandó játékokkal kapcsolatban, hogy mi lehet belőlük – ilyen gondolattal közelítenek a gyerekek is a játékokhoz –, hanem azt, hogy mik is ezek. A Transformerek például kocsikká és fegyverekké átalakuló lények – a folytatásokat pedig egyedül erre koncentráltak. Az Űrdongó azonban a jelenleg is dübörgő nosztalgia-vonatra felszállva végre ismét a jellemekre helyezte a hangsúlyt és arra, milyen változást is hozhat egy ilyen lény érkezése a főszereplő lány életébe – és milyen kapcsolat van a gyerekek és felnőttek játéka között.

Ami a gyerekeknek egy Matchbox, az a felnőtteknek egy valódi autó

– sok köztük a hasonlóság, mégis különböznek. A jól sikerült adaptációk megértik ezt a különbséget, és nem próbálják ugyanazt a tanulságot, ugyanazokat a vicceket és fordulatokat lenyomni a kicsik és nagyok torkán is. Kérdés, hogy a jelenleg is készülő játék-adaptációk közül melyik teszi magáévá ezt a hitvallást. Az Űrdongónak jót tett, hogy legnépszerűbb figuráját tette meg főszereplővé, a G.I. Joe spinoffjában viszont nem biztos, hogy ez a taktika kifizetődő lesz. A játékból már két élőszereplős film is készült, de mindkettő csak mérsékelt sikert aratott. A Paramount stúdió viszont úgy érzi, van még a franchise-ban tartalék, ezért az egyik legnépszerűbb Joe-ra, Kígyószemre koncentrálva készíti el a legújabb részt. A G.I. Joe egyik legfőbb ismérve viszont épp a csapatmunka és az a mondanivaló, hogy együtt erősebbek vagyunk. De nem csak ezért bizonytalan a készülő új epizód sikere: Kígyószem néma és arctalan, ami szintén a róla szóló film koncepciója ellen szól.

Szintén a nagyvászonra költözik a Playmobil, ami előzetese alapján egyértelműen a LEGO-filmek babérjaira tör. Az UglyDolls első blikkre az STX stúdió Trollok-próbálkozásának tűnik – és persze maga a Trollok is folytatást kap 2020-ban, annak ellenére, hogy az első film csak mérsékelt sikert aratott. Úgy néz ki, végre zöld utat kapott a Barbie-mozi is: jó pár stúdió- és színészcsere után

a Warner Bros. készíti a filmet Margot Robbie-val a főszerepben.

A világ egyik legismertebb, ikonikus játékát nem lesz egyszerű filmre ültetni, mivel a változtatások ellenére a figura még mindig a legtöbbek számára elérhetetlen tökéletességet – na meg a közhelyes női sztereotípiákat – szimbolizálja. Csodálkoznánk, ha ennek ellenére a film – a világ egyik leggyönyörűbb nőjével a főszerepben – nem azt üzenné majd, hogy fogadd el magad olyannak, amilyen vagy. A készülő He-Man filmre hasonló kreatív kihívások várnak majd, csak épp a másik nem oldaláról.

Neked ajánljuk