Horrorral zárhatja karrierjét Tarantino: eddigi filmjeinek túlélői szegeznek pisztolyt egymásra

  • Szabó Ádám
  • 2019. augusztus 15.

Mikrofilm

Tele van meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal.

A Magyarországon épp ma moziba érkező Volt egyszer egy Hollywood Tarantino kilencedik egész estés mozija (filmjeit ebben a cikkben rangsoroltuk), amire ő maga is úgy tekint, mint karrierje csúcsára: „Talán ez a film áll legközelebb a Ponyvaregényhez” – mondta a rendező az Esquire-nek a Volt egyszer… struktúrájára utalva. „Ez talán az eddigi legszemélyesebb alkotásom. Úgy tekintek rá, mint egy memóriakapszulára. Cuarónnak ott a Roma és az 1970-es Mexikóváros. Nekem itt van Los Angeles és 1969. Ez vagyok én. Ez az év formált engem a legjobban. Hat éves voltam akkor – ez az én világom. És ez az én szerelmi vallomásom Los Angeleshez” – tette hozzá.

A Volt egyszer… bemutatójakor ráadásul Tarantino megerősítette korábbi ígéretét, miszerint

tíz mozi után

visszavonul – hacsak nem tesz úgy, mint az évente visszavonuló, majd a semmiből újabb filmmel és sorozattal előbukkanó Steven Soderbergh, akkor egy alkotása maradt még hátra. Arra, hogy mi lesz az, egyelőre maga Tarantino is csak homályos utalásokat tesz. Egy interjúban például azt ígérte, nem egy hagyományos mozival akar visszavonulni, hanem valamiféle végszóval – hogy ez mit is jelent, az egyelőre rejtély. Az eddigi Tarantino-mozik is bővelkedtek kikacsintásokban és meta-jelenetekben, talán ezért vizionál az AV Club újságírója egy mexican standoffot, amelyben a rendező eddigi filmjeinek túlélői szegeznek pisztolyt egymásra egy Red Apple cigarettagyárban.

false

Maga a rendező két projektet is említett a közelmúltban, amelyek esélyesek lehetnek az utolsó mozi címére: egy 18-as karikás Star Trek-filmet és a Kill Bill harmadik felvonását. Előbbi forgatókönyvét A visszatérőt jegyző Mark L. Smith már meg is írta – amint lepörögnek a Volt egyszer…-rel kapcsolatos kötelező körök, Tarantino nekiesik a szkriptnek és ígéretéhez híven eldönti, ezt rendezi-e meg utoljára, vagy más formában vesz majd részt a mozi elkészültében. A Kill Billel kapcsolatban folyamatosan az egyeztetések a főszereplőt alakító Uma Thurmannel; Tarantino szerint, ha lesz olyan filmje, amit bármilyen formában folytatni fog, ez lesz az.

A Volt egyszer… sajtókörútján azonban már egy harmadik pályázóról értekezett: „Ha előjönnék egy zseniális horror-ötlettel, azt csinálnám meg utolsó filmemként. Imádom a horrorokat, nagyon szeretnék én is rendezni egyet” – nyilatkozta. Vérbeli

horrort valóban nem rendezett még,

ám legújabb filmjének egyik jelenete kacérkodik a műfajjal: a Brad Pitt alakította kaszkadőr ebben felkeresi a Manson-klán megszállta Spahn Ranch-et. Tarantino saját bevallása szerint maga is csak utólag jött rá, milyen félelmetesre sikerült az epizód: a vágó hívta fel a figyelmét, hogy ez a rész gyakorlatilag olyan, mint A texasi láncfűrészes mészárlás, csak nagyobb költségvetéssel. A jelenet persze valami egészen másba torkollik – ugyanis mint minden Tarantino-film, a Volt egyszer egy… Hollywood is tele van meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.