Horrorral zárhatja karrierjét Tarantino: eddigi filmjeinek túlélői szegeznek pisztolyt egymásra

  • Szabó Ádám
  • 2019. augusztus 15.

Mikrofilm

Tele van meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal.

A Magyarországon épp ma moziba érkező Volt egyszer egy Hollywood Tarantino kilencedik egész estés mozija (filmjeit ebben a cikkben rangsoroltuk), amire ő maga is úgy tekint, mint karrierje csúcsára: „Talán ez a film áll legközelebb a Ponyvaregényhez” – mondta a rendező az Esquire-nek a Volt egyszer… struktúrájára utalva. „Ez talán az eddigi legszemélyesebb alkotásom. Úgy tekintek rá, mint egy memóriakapszulára. Cuarónnak ott a Roma és az 1970-es Mexikóváros. Nekem itt van Los Angeles és 1969. Ez vagyok én. Ez az év formált engem a legjobban. Hat éves voltam akkor – ez az én világom. És ez az én szerelmi vallomásom Los Angeleshez” – tette hozzá.

A Volt egyszer… bemutatójakor ráadásul Tarantino megerősítette korábbi ígéretét, miszerint

tíz mozi után

visszavonul – hacsak nem tesz úgy, mint az évente visszavonuló, majd a semmiből újabb filmmel és sorozattal előbukkanó Steven Soderbergh, akkor egy alkotása maradt még hátra. Arra, hogy mi lesz az, egyelőre maga Tarantino is csak homályos utalásokat tesz. Egy interjúban például azt ígérte, nem egy hagyományos mozival akar visszavonulni, hanem valamiféle végszóval – hogy ez mit is jelent, az egyelőre rejtély. Az eddigi Tarantino-mozik is bővelkedtek kikacsintásokban és meta-jelenetekben, talán ezért vizionál az AV Club újságírója egy mexican standoffot, amelyben a rendező eddigi filmjeinek túlélői szegeznek pisztolyt egymásra egy Red Apple cigarettagyárban.

false

Maga a rendező két projektet is említett a közelmúltban, amelyek esélyesek lehetnek az utolsó mozi címére: egy 18-as karikás Star Trek-filmet és a Kill Bill harmadik felvonását. Előbbi forgatókönyvét A visszatérőt jegyző Mark L. Smith már meg is írta – amint lepörögnek a Volt egyszer…-rel kapcsolatos kötelező körök, Tarantino nekiesik a szkriptnek és ígéretéhez híven eldönti, ezt rendezi-e meg utoljára, vagy más formában vesz majd részt a mozi elkészültében. A Kill Billel kapcsolatban folyamatosan az egyeztetések a főszereplőt alakító Uma Thurmannel; Tarantino szerint, ha lesz olyan filmje, amit bármilyen formában folytatni fog, ez lesz az.

A Volt egyszer… sajtókörútján azonban már egy harmadik pályázóról értekezett: „Ha előjönnék egy zseniális horror-ötlettel, azt csinálnám meg utolsó filmemként. Imádom a horrorokat, nagyon szeretnék én is rendezni egyet” – nyilatkozta. Vérbeli

horrort valóban nem rendezett még,

ám legújabb filmjének egyik jelenete kacérkodik a műfajjal: a Brad Pitt alakította kaszkadőr ebben felkeresi a Manson-klán megszállta Spahn Ranch-et. Tarantino saját bevallása szerint maga is csak utólag jött rá, milyen félelmetesre sikerült az epizód: a vágó hívta fel a figyelmét, hogy ez a rész gyakorlatilag olyan, mint A texasi láncfűrészes mészárlás, csak nagyobb költségvetéssel. A jelenet persze valami egészen másba torkollik – ugyanis mint minden Tarantino-film, a Volt egyszer egy… Hollywood is tele van meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.