Az Alison Bechdel amerikai képregényíróról elnevezett Bechdel-teszt (amit néha szabálynak és törvénynek is neveznek) az egyik leghíresebb, filmeket méricskélő lakmuszpapírnak számít, amely a genderkutatások, a MeToo és a hasonló társadalmi mozgalmak miatt az elmúlt években egyre szélesebb körben vált ismertté. A teszt azt méri, hogy egy fikciós műben (jelen esetben filmben) szerepel-e két, néven nevezett nő, beszélgetnek-e egymással, és a férfiakon kívül más is szóba kerül-e közöttük. Nem meglepő módon a filmek többsége elbukik a teszten, amelynek rengeteg oka van onnantól kezdve, hogy a filmkészítők túlnyomó többsége még mindig férfi, a hímsovinizmuson át odáig, hogy sok film egyszerűen a témája vagy a közege miatt eleve esélytelen hogy átmenjen a teszten (a közkeletű példa erre A rózsa neve, ami egy középkori kolostorban játszódik). A bechdeltest.com oldal egy csomó filmet listáz jelezve, átmentek-e a teszten – 2024-ből mindössze 6 cím szerepel az adatbázisban, de ebből 5 (köztük a Dűne második része és A méhész is) átment a próbán.
A Bechdel-teszt mintájára most elkészült a klímaváltozásteszt, vagyis a „klíma-valóság ellenőrzés” (Climate Reality Check), ami azt méri, a filmek és annak karakterei tudatában vannak-e a klímaváltozásnak.
A Good Energy nevű nonprofit szervezet kezdeményezésének célja, hogy a filmesek és forgatókönyvírók felülvizsgálják saját történeteiket és ellenőrizni tudják, valóban a valóságot reprezentálja-e – ami nem túl fényes, hiszen a klímaváltozás hatásait már ma is a bőrünkön érezhetjük. Direkt nem tesztnek, hanem ellenőrzésnek, vagy valóság-checknek hívják, ugyanis úgy gondolják, a napjainkban játszódó filmeknek tudomásul kellene venniük a klímakatasztrófát és annak hatásait, és valamilyen formában reflektálniuk kellene arra a valóságra, amelyben játszódnak.
Ahhoz, hogy egy film átmenjen a klímatudatossági ellenőrzésen, két dolgot kell teljesítenie:
- demonstrálnia kell, hogy a klímaváltozás létezik,
- valamint azt is, hogy ezzel a szereplői is tisztában vannak.
Utóbbi megvalósulhat dialógusok, a háttérben folyó híradós tudósítások, vagy klímaváltozással kapcsolatos események segítségével is. Az nem elég, ha egyszerűen rossz az időjárás egy filmben, hacsak a figurák nem adják tudtul, hogy manapság egyre több rendhagyó időjárási esemény történik. Ahhoz, hogy megugorják a lécet, a filmekben olyan kifejezéseknek kell megjelenniük, mint klímaváltozás, klímakrízis, globális felmelegedés, emelkedő vízszint vagy épp olvadó gleccserek. „Amikor a történetek eltörlik a klímaváltozást, látszólag egyre inkább elszakadnak a valóságtól. Minél inkább szerepet játszik ugyanis egy sztoriban a klíma, annál autentikusabbá, relevánsabbá válik, ennek segítségével pedig csak még jobban kapcsolódhat majd a közönséggel és az ő tapasztallataikkal, amelyet a mai, klímaváltozás által meghatározott korban szereznek” – fogalmazott a klíma-check mögött álló kutatás.
Egy felmérés szerint a 16-25 év közötti fiatalok 75 százaléka a klímaváltozás miatt szorong és aggasztja őket a jövő, a filmek azonban mindezt egyáltalán nem jelenítik meg. Mindez pedig a teszt mögött álló összefoglaló szerint a fosszilis energiában érdekelt cégek malmára hajtja a vizet, amelyek épp azt akarják, hogy a témát csend vegye körül és minél több legyen a klímakatasztrófa iránt szkeptikus ember.
Megvizsgálták, a 31 idén Oscarra jelölt film közül mennyi menne át a klímavalóság-ellenőrzésen. Közülük mindössze 13 volt napjainkban, vagy a közeli jövőben játszódó történet, ezek közül azonban
mindössze három ment át a teszten: a Barbie, a Mission: Impossible – Leszámolás: Első rész és a Nyad.
Nem ez az első alkalom, amikor felvetődik, hogy a kortárs műalkotásoknak komolyabban kellene foglalkozniunk napjaink és a közeljövő talán legfenyegetőbb jelenségével: ebben a cikkünkben mutattuk be, miért volna fontos, hogy a klímaváltozás az ifjúsági irodalomban is hangsúlyosabb szerepet kapjon. Az egyre több fiatalkorút érintő klímaszorongást pedig ebben a cikkünkben jártuk körül.
