A 2004-2011 között futó Törtetők című sorozat azt mutatja be, hogyan válik egy jóképű, ám ismeretlen színész hollywoodi sztárrá. Karrierje egyik legnagyobb fordulópontját egy képregényfilm jelenti: kezdetben nem akarja elvállani Aquaman szerepét, ám mikor megtudja, hogy James Cameron rendezi a filmet, azonnal aláírja a szerződést, a mozi pedig minden idők legsikeresebbjévé válik. Ez persze nem jelenti azt, hogy főhősünkre ne várnának további nehézségek Hollywoodban.
A fentiek 2021-ben persze egészen máshogy csengenek: az Aquaman című képregényből 2018-ban valóban film készült, egy csapással világsztárrá varázsolva Jason Momoát. James Cameron pedig a Titanic után tényleg még egyszer megcsinálta a lehetetlent, azaz elkészítette a világ legsikeresebb filmjét, az Avatart. A film sztárja, Sam Worthington azonban az elképesztő siker ellenére a sorozat főhőséhez hasonlóan azóta se igazán találja helyét Hollywoodban. A Törtetők alkotói tehát ráéreztek valamire.
Sőt James Cameron most megjelenő Tech Noir: The Art of James Cameron című könyvéből azt is megtudhatjuk, hogy a rendező valóban megpróbálkozott egy képregényadaptációval, csak Aquaman helyett Pókembert álmodta volna a vászonra. Még jóval Sam Raimi 2002-es, a képregényfilmek virágkorát elhozó adaptációja előtt járunk, amikor Cameron már túl volt a Terminátor második részén, de még nem készítette el a Titanicot.
Amint a rendező magyarázta, a hőst ugyan Pókembernek hívják, valójában azonban inkább Póksrác, vagy Pókgimnazista: egy geek fiatal, akit senkinek nem tűnik fel, hiszen az iskolában is népszerűtlen. Ezt a fajta geek játékosságot a legújabb, Tom Holland-féle filmek persze már abszolút magukévá tették (nem is beszélve az Oscar-díjas Pókember: Irány a Pókverzum! című animációról), de erre Cameron nem tért ki. Mint mondta, az ő változatában Pókember szuperereje egyfajta metaforát jelentett a potenciálok kiaknázatlanságára, ami megvan ugyan az emberekben, csak épp nem ismerik fel magukban. „A fejemben szintén ott volt egy metafora a pubertáskorra, arra a változásra, amely ekkor végbemegy a testben, a társadalommal kapcsolatos szorongásokra és elvárásokra, az azzal a nemmel való kapcsolatra, amelyhez vonzódunk” – fejtegette tovább. Mint elmondta, mindezt ráadásul durvább, valóságosabb módon szerette volna megvalósítani; a szuperhősök többsége ugyanis valamiféle ábrándos, idilli módon jelenik meg a vásznon, míg Cameron a Terminátorhoz, vagy A nyolcadik utas: A Halálhoz hasonlóan olyan filmet képzelt el, ami a valóságban játszódik, nem egy Gotham Cityhez hasonló kitalált városban. „New Yorkot szerettem volna, a jelenkorban. A srácot megcsípi egy pók. Átváltozik egy szuperképességekkel rendelkező fiúvá, akinek az az álma, hogy Pókember legyen, csinál egy borzalmas jelmezt, amelyet később fel kell javítania – és a legnagyobb problémája a gúnyája. Azt szerettem volna, ha mindez a valóságban gyökerezik, az egyetemes emberi tapasztalatokban. Szerintem jó szórakozás lett volna elkészíteni” – foglalta össze. Mint elmondta,
saját Pókember-filmje valószínűleg a legjobb mozi, amit soha nem készített el.
Cameronnak ugyanis nem sikerült megszerezni a Pókember filmes jogait. Amikor később mégis áruba bocsátották a jogokat, nem tudta rávenni a Fox stúdiót, hogy pénzt áldozzanak rá: a Sony stúdiónak túl sok kikötése volt, így a Fox inkább lemondott róluk, Peter Chernin akkori fejes ugyanis nem akart belemerülni a jogi hercehurcába. „Hülyéskedtek? Ez az egész több milliárd dollárt érhet, később akár 10 milliárdot is!” – fakadt ki a stúdióra Cameron. Végül igaza lett: a Pókember világában játszódó 10 film eddig összesen több mint 7 milliárd dollár bevételt hozott, a hamarosan érkező folytatásokkal pedig egészen biztosan meglesz az a bizonyos 10 milliárd is.
Azért Cameronnak így sincs oka panaszra: a Pókemberrel is felszerelt Bosszúállók ugyan rövid időre letaszították filmjét a világ legsikeresebb mozijának trónjáról, az Avatar azonban a vírusnak köszönhetően hamar visszahódította a címet. Így jelenleg a világ három legnagyobb bevételű filmjéből kettő Cameron nevéhez köthető. „A Titanic után hoztam azt a döntést, hogy csak a saját dolgaimmal foglalkozok, nem dolgozom másoknak. Azt hiszem a soha meg nem valósuló Pókember-film volt az a seggberúgás, amire szükségem van, hogy létrehozhassam saját projektjeimet” – fogalmazott a rendező.
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
