A vírusnak köszönheti az Avatar újabb sikerét

  • narancs.hu
  • 2021. március 17.

Mikrofilm

A koronavírus segítségével lenyomták a Marvel szuperhőseit, és visszavették a trónt James Cameron kék lényei.

Tavaly júniusban a Bosszúállók: Végjáték az Avatart lenyomva vált minden idők világszerte legnagyobb bevételt elérő filmjévé. James Cameron fantasyja 9 év után vesztette el elsőbbségét – akkor a rendező egy korábbi filmjét, a Titanicot nyomta le, mely 1997-ben hosszú ideig megdönthetetlennek hitt bevétellel állt a csúcsra.

A pandémia miatt a tavalyi év legnagyobb részében világszerte zárva tartottak a mozik, Kínában viszont már a múlt év első felében óvatos nyitásba kezdtek, mikor úgy tűnt, legyűrték a koronavírust. Harry Potterrel és más korábbi sikerfilmekkel igyekeztek visszacsábítani a mozikba az embereket, de mikor a fertőzés újra felütötte a fejét az országban, a filmszínházakat ismét bezárták.

Nemrég azonban megint óvatos nyitás kezdődött, a módszer pedig ugyanaz: új filmek híján régi blockbustereket vetítenek. Nem fogytak eszeveszett módon a jegyek, de így is szemmel látható bevétel keletkezett:

az újra moziba küldött Avatar két nap alatt több mint 12 millió dollárnak megfelelő összeget szedett össze.

Csak összehasonlításként: a szintén most éledező amerikai piacon az elmúlt hétvégén a teljes mozis bevétel kb. 25 millió dollár körül alakult.

A fantasynak nemcsak egy hazai sikerfilmet, a kínai Hi Mom-ot sikerült lenyomnia, de utolérte a Marvel szuperhőseit is: a Deadline szerint jelenleg egészen pontosan $2,798,579,794 áll az Avatar, $2,797,501,328 a Végjáték.

Ne tekintsük viszont lefutottnak a játszmát: annak idején a Bosszúállóknak is csak második nekifutásra jött össze a trónfosztás, és simán benne van a pakliban, hogy a Disney akár még idén visszapaterolja a vászonra Vasemberéket – vagy ha nem most, akkor valamilyen kerek évforduló, vagy közelítő Marvel-mozi okán. Ugyanakkor az Avatarnál is csöröghet még a kassza: a film második részét 2022-re, a harmadikat 2024-re, a negyediket 2026-ra, az ötödiket pedig 2028-ra tervezik, ízelítő gyanánt pedig tuti hogy még párszor levetítik itt-ott.

A Marvel és a Végjáték alkotói mindenesetre máris gratuláltak Cameronnak.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.