Tévétorrent

János bácsi a csatában

The Good Lord Bird

Mikrofilm

Máig nem sikerült eldönteni, hogy John Brown abolicionista-harcos-prédikátor őrült vagy korát meghaladó látnok volt-e, minden­esetre szenvedélyes, erőszakos küzdelme az Amerikát kettészakító intézményes rasszizmus ellen kísértetiesen rezonál a kortárs viszonyokra.

Sokan még az északi szervezett rabszolgaság-ellenes mozgalomban sem vették komolyan a maroknyi milíciájával Délen randalírozó Brownt, aki végül 1859-ben tragikusan végződő virginiai fegyveres rajtaütésével mintegy megelőlegezte az amerikai polgárháborút. James McBride díjnyertes történelmi metafikcióját Ethan Hawke és Mark Richard alakította minisorozattá, megtartva az eredeti mű abszurd humorát, pikareszk formáját és kreatív hozzáállását a történelmi tényekhez.

Maga Brown „csupán” mellékszereplő a történetben, de jelenléte hosszú árnyékot vet a narrátor Henryre/Henriettára/Hagymára, az árván maradt, szökevény rabszolgafiúra. Hawke olyan gátlástalan tébollyal játssza a meg nem értett kereszteslovagot, hogy szinte sokkolja a nézőt, ám amikor nincs a színen, már hiányoljuk. Mellette a halk szavú, tépelődő Joshua Caleb Johnsonnak kell egy kis idő, míg magára talál. Ahogy a fiúnak, úgy nekünk is sokáig rejtély a megszállott abolicionista. Hol taszító, mosdatlan őrültnek, hol isteni prófétának látjuk – a mű pedig jótékony homályban hagyja az igazságot. A néző összezavarása általában véve is jellemző a sorozatra, karneváli örömmel olvad egybe az abszurd, az akasztófahumor és a cseppnyi déli gótika. A sok tragikomikus véletlen és csetlés-botlás közepette könnyű elfelejteni, hogy az amerikai történelem egyik kataklizmájának előjátékát nézzük – egy-egy ilyen gyanútlan pillanatban tör ránk a revizionista westernekre jellemző nyers erőszak. Hawke és Richard a Hamilton posztmodern történelemfelfogásának nyomán a jelen táplálékává teszi a múltat – kimondott szándékuk, hogy Brown fanatikus aktivizmusa kommentálja a jelenkori Amerika faji megosztottságát. Ugyanakkor arra is emlékeztetnek, hogy önálló fehér megmentők nincsenek, a fekete amerikaiak saját történetük írói.

Magyar felirat: marcoverde & elsys

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.