Köbli Norbert a mai magyar filmgyártásról: „Nem kértem engedélyt senkitől”

  • Vermes Nikolett
  • 2018. április 12.

Mikrofilm

Terítéken a Médiatanács, a filmszakmai döntőbizottság meg az egész Vajna-rendszer.

magyarnarancs.hu: Hogyan lesz egy dombóvári jogászból Balázs Béla-díjas forgatókönyvíró?

Köbli Norbert: Gyerekkoromban sok fogalmazásomat kellett felolvasnom az osztályom előtt, és rászoktam a történetmesélésre. Szerettem moziba járni, minden elérhető filmet megnéztem, és képregényeket gyűjtögettem, ami a vizuális történetmesélésre tanított. Csak azt nem tudtam, hogy ez mennyire legitim, mennyire vagyok tehetséges. Aztán a szüleim azt szerették volna, hogy jogásznak menjek, ami ellen nem tiltakoztam. Meg sem fordult a fejemben, hogy jelentkezzek a színművészetire, dramaturg szakra. Azt sem tudtam, hogy van ilyen, Dombóváron ez amúgy sem volt az opciók között.

magyarnarancs.hu: Mikor kezdtél írni?

KN: A középiskola és az egyetem alatt. Vad zsánerek voltak, az amerikai filmeket utánozták, volt köztük sci-fi, horror meg időutazós. Másoltam, de vagy tíz évig, stílusgyakorlatoknak is nevezhetjük.

false

 

Fotó: MTI

magyarnarancs.hu: Nem tanultál a szó klasszikus értelmében forgatókönyvírást?

KN: Elefántként a porcelánboltban. A gyakorlás volt a tanulás. Nem akartam magamat kiröhögni, hogy több időt töltök a tanulással, de természetesnek tűnt, hogy csinálni kell. Nem kértem engedélyt senkitől, nem voltam vele tisztában, hogy nekem sorba kell állnom, és senki nem is figyelmeztetett a szakma veszélyeire. Egyszer csak megjelentem. Naivan és tettre készen robbantam be, pénzt nem is vártam érte. Tudtam, hogy önjelölt vagyok, és nem is bántott, ha ideig-óráig így kezelnek az emberek. Hogy van tehetségem, azt a Vizsgánál éreztem először. Amikor azt írtam, akkor éreztem, hogy lediplomáztam. Olyan volt, mint amikor elkészül a tanítvány mestermunkája.

magyarnarancs.hu: Ha a Vizsga a diploma, akkor még súlyosabb filmek következnek?

KN: Nem tudom, de az biztos, hogy versenyfutásban vagyok az idővel. Meg ott van a belső kényszer. Mert amíg nincs kint egy munkám, a fejemben kell tárolni, és nagy megkönnyebbülés, ha végre kiadhatom, különben foglalkoztat.

magyarnarancs.hu: Mit tárolsz a legrégebb óta?

KN: Amit az HBO-nak írtam, a Kádár-sorozatot, 2012 óta dolgozom rajta. De ez természetes folyamat. Az első leírt betűtől átlagosan három év, hogy azt filmben látom. Ennél gyorsabb műfaj a tévé, ahol egy éven belül látom, amit leírtam. Ez azt jelenti, hogy több projekten dolgozom egyszerre és ezeket váltogatom.

magyarnarancs.hu: Egy időben foglalkozol sorozatok és filmek írásával. Lassan húsz éve vagy a magyar filmgyártásban. Téged is megcsapott a néhány éve érkezett fuvallat, ami végigment a Magyar Nemzeti Filmalapnál?

KN: Ha összevetem, hogy 2002-től 2010-ig milyen magyar filmek készültek, arra jutok, hogy ugyanolyanok, mint 2010 és 2018 között. Ugyanannyi közöttük a jó, a közepes és ami nem sikerült. Egy az egyben megfeleltethetők a ma filmjei a 2000-es kornak. Lényegében az alkotók is ugyanazok, személy szerint élvezem mind a két korszakot. Szerintem egy pezsgő, jó szellemi állapotban lévő szakmában vagyok, amiből sok jó film fog következni. De hogy valami nagy rendszerváltás ment volna végbe a filmek minőségét illetőleg Andy Vajnával, azt nem látom, mint ahogy azt sem, hogy a forgatókönyvek jobbak lennének ettől. Viszont ha egy producer vagy gazdasági ember ülne itt, el tudná mondani, hogy több lett a filmekre fordítható pénz és átláthatóbb a rendszer. Vagy legalábbis azt mondják.

magyarnarancs.hu: Köbli Norbert forgatókönyvíró ül itt. Te mit tudsz elmondani?

KN: A művészi oldaláról azt, hogy egy forgatókönyv-központú rendszert ígért a filmalap, de nem minden esetben látom, hogy a kötelező forgatókönyv-fejlesztéstől jobb forgatókönyv születne.

magyarnarancs.hu: Mégis sokan hajtogatják, hogy most aztán nagyon jók a magyar filmek…

KN: Ez egy statisztikai műfaj, ahol egy bizonyos számú filmnek el kell készülnie ahhoz, hogy legyen közte jó. Senki nem akar szar filmet készíteni, mindenki úgy áll neki, hogy jó filmet fog csinálni, csak valamiért menet közben nem sikerül. A Filmalapnál is el kellett érni egy bizonyos számú film gyártását éves szinten, hogy azok között legyen sikeres. Amikor valaki arra hivatkozik, hogy „Végre egy olyan magyar film…”, akkor nincs tisztában azzal, hogy már húsz éve is volt egy olyan.

magyarnarancs.hu: A te filmjeidet ki fizeti?

KN: A Médiatanács Mecenatúra-programján szoktam pályázni. Ők támogatták A berni követet, a Félvilágot és más tévéfilmjeimet. A Filmalap csak a nagyjátékfilmeket támogatja, a Médiatanács a kisfilmeket, dokumentumfilmeket, történelmi dokumentumfilmeket, tévéfilmeket. Például ők finanszírozták az Oscar-díjas Mindenkit is. Akár marad a Vajna-rendszer, akár nem, jó lenne, ha maradna a kiszámíthatóság, a stabilitás. De ennél még szívesebben látnám, ha rotálódnának a filmszakmai döntőbizottság tagjai. Van egy öttagú bizottság, akik megígérték, hogy majd rotálni fogják magukat. Hát nem. Leültek, és azóta ott is vannak. Nagyjából azonos korú, ízlésű és a világot azonosan látó emberek döntenek a filmekről. Szóval évek óta egy ízléselvárás van afelől, hogy milyen filmeket szeretnek ők. Jót tenne, ha ezt a társaságot időnként frissítenék, akár radikálisan más szemszögű döntnökökkel.

magyarnarancs.hu: Erre látsz valós esélyt?

KN: Voltak kényszerű cserék, volt, aki lemondott és a helyére új ember jött. Szeretném, ha ez folytatódna, ha ennél eggyel aktívabban cserélődnének a döntőbizottság tagjai. Mert most úgy néz ki, hogy ül ott öt ember az élete végéig, és megszabja, milyen magyar filmek jöhetnek létre.

magyarnarancs.hu: Mi a helyzet a Magyar Forgatókönyvírók Egyesületével?

KN: Azért hoztam létre, mert izoláltnak láttam a forgatókönyvírókat, nem ismertük egymást. Ma nem egyesületet alapítanék jogi formában, hanem baráti kört. Jogilag nem sok mindent lehet ezzel kezdeni. Magyarországon, aki megbízási viszonyban végzi a munkáját, tehát nem munkaviszonyban, azt nem illetnek meg bizonyos jogok, például nem tudunk sztrájkolni, nem tudunk kollektív szerződést kötni a filmalappal vagy a producerekkel. Ha munkavállalói lennénk a Magyar Filmgyárnak, úgy szabadna szerveződni, de amúgy tilos összebeszélni, nem szabad árakat egyeztetni. A törvény úgy tekint arra, amikor két forgatókönyvíró leül, mintha a Telekom és a Telenor beszélne össze, hogy mennyi legyen a tarifa…

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.