Amikor 1997-ben egyszerű filmkölcsönző cégként elindult a Netflix, nem volt ember, aki el tudta volna képzelni, hogy 21 évvel később azon megy majd a vita, mehetnek-e cannes-i filmfesztiválra a cég saját gyártású filmjei. Pedig most éppen ez történik: márciusban a fesztivál igazgatója, Thierry Frémaux jelentette be, hogy a Netflix filmjei biztosan nem szállhatnak versenybe semmilyen díjért, és nem volt olyan hónap, amikor valamelyik nagyobb rendező ne kritizálta volna a streaming szolgáltatót. A háttérben persze anyagi okok állnak, de hasonlóan fontos, hogy a bírálók közül sokan a mozi ethoszát akarják védeni a Netflixtől, amely új játékos a pályán, de nem a régi szabályok szerint játszik.
Betörtek a piacra, és ez nem mindenkinek tetszik
Március közepén Steven Spielberg mondta azt, hogy bár a televízióban lehet ma megtalálni az igazi minőséget, ez mégiscsak veszélyt jelent a mozira, és szerinte a filmek, amelyeket a streaming szolgáltatók gyártanak és mutatnak be, valójában megmaradnak tévéfilmnek. Ez a kategória kissé degradálónak tűnhet, de Spielberg nincs egyedül a véleményével: a Netflix és a filmet gyártó, forgalmazó más streaming szolgáltatók (Amazon Hulu) ellen szólalt fel Quentin Tarantino is, aki bár nem tudja, hogyan működik a Netflix, szerinte az megöli a elkötelezettséget a filmek iránt a maga óriási választékával.
| ||
Érdemes azt is megjegyezni, hogy a Netflixszel addig szinte semmi gondja nem volt senkinek, amíg hagyományos filmkölcsönzőként működött (a rohamtempóban növekvő cégről két éve írtunk részletes portrét). Amikor belépett a sorozatpiacra a House of Cardsszal és a Hemlock Grove-val, még akkor sem zavart senkit, elvégre a sorozatpiac órási, több száz széria indul egy tévés idényben, és a Netflix kezdetben közel sem tűnt annyira komoly versenyzőnek. Ma már persze ez nem így van, a streaming szolgáltató idén 700 saját tartalmat tervez bemutatni az előfizetőknek, és ennek nemcsak sorozatok, hanem filmek is részét képezik.
A forgalmazóknak és a moziknak pedig éppen ez a problémájuk: amellett, hogy a Netflix átalakította a filmnézési szokásokat, immár saját tartalommal is próbálja megnyerni a közönséget, ami azt is jelenti, hogy a filmjei nem kerülnek moziba, vagyis a mozihálózatok semmilyen bevételhez nem jutnak ezen alkotások után. Míg az első években csupán néhány filmet mutattak be évente (2016-ban mindössze 18-at), az idei évre már 80 filmet terveznek, aminek már a filmforgalmazók és stúdiók sem örülnek annyira, mivel a nagyobb stúdiók ennél jóval kevesebb filmmel tudnak előállni.
Már Scorsese is náluk van
Kezdetben a Netflix leginkább az alacsony költségvetésű filmekre utazott, és olyan alkotásokat mutatott be, mint például Sian Heder drámája Ellen Page-dzsel (Tallulah), vagy Oz Perkins horrorja, az I Am the Pretty Thing That Lives in the House. Aztán egyre komolyabb filmek érkeztek: tavaly már Netflix-filmként futott szerte a világon a The Meyerowitz Stories, amiben Adam Sandler és Ben Stiller bizonyította, hogy igazából egyáltalán nem tehetségtelen színészek ők, csak írni kell nekik egy jó forgatókönyvet. A legtöbb országban csak a Netflixen keresztül lehetett megnézni az év egyik legerősebb sci-fijét, az Expedíciót (kritikánk itt olvasható), és már Martin Scorsese is a streaming szolgáltatónak készíti az új gengszterfilmjét, a The Irishmant, ami átlépte a 140 millió dolláros költségvetési álomhatárt. De a mexikói Alfonso Cuarón is a Netflixre készíti a legújabb filmjét, ahogy Paul Greengrass is nekik csinál filmet a norvég tömeggyilkosról, Anders Breivikről.
Ráadásul a Netflixnek nem gond, ha egy-egy filmje kvázi bukik, mert az ő érdeke elsősorban az, hogy minél szélesebb választékkal szerezzen előfizetőket. Hiába mondtak el minden rosszat a kritikusok mondjuk a Mute-ról, ha a film hatására a streaming szolgáltató tudott magának szerezni pár ezer új előfizetőt. Pénz pedig továbbra is akad a vállalatnál: csak idén 7-8 milliárd dollárt fognak költeni saját tartalomra.
| ||
A Netflix magasról tesz a tiltásra
A Netflix a cannes-i kitiltásra bojkottal reagált, és jelezte, hogy ha a versenyprogramban nem szerepelhetnek a filmjeik, akkor a fesztiválon sem vesznek részt. Ez valahol nagyon is racionális döntés, elvégre ha a versenyprogramban nem lehetnek ott, akkor nem sok értelme van Cannes-ba menni. Ráadásul a Netflixnek ez nem is lenne érdeke, hiszen az ő előfizető-táboruk aligha nőne meg attól, hogy a filmjeiket levetítik az egyik legrangosabb európai fesztiválon.
Sokkal valószínűbb, hogy Cannes fog rosszul járni a tiltással. Egyrészt már lehet tudni, hogy a bojkott miatt nem lesz ott a május 8-án kezdődő fesztiválon Alfonso Cuarón új drámája, a Rome, de Greengrass filmjét sem mutatják be, ahogy két, Orson Wellesről szóló film és Jeremy Saulnier új mozija sem fog bemutatkozni a fesztiválon. Másrészt pedig Ted Sarandos, a cég egyik első embere már elkezdte úgy kommunikálni a helyzetet, hogy a francia fesztivál úgy döntött, a filmforgalmazást szeretné ünnepelni a filmművészet helyett. „Mi viszont 100 százalékban a filmművészet pártján vagyunk” – tette hozzá a Varietynek adott interjújában a Netflix tartalomfejlesztésért felelős vezére, és nehéz elképzelni, hogy a jövőben ne ők, a begyöpösödött szokásokkal és a filmkészítés régi szabályaival szembeszálló forradalmárok jönnének ki győztesen a helyzetből. Főleg úgy, hogy bár a Netflix idén megnyerte az első Oscar-szobrát, már tavaly elkezdődött a vita az akadémia tagjai között, hogy a filmjeiknek talán nemcsak Cannes-ban, hanem az Oscaron sem kellene szerepelniük.
Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!
