Kommerszebbé válik az amerikai csodastúdió

Mikrofilm

Az A24 művészfilmek és a gyöngyszemek után a jövőben inkább a piacképesebb mozikra koncentrál majd.

Holdfény, A szoba, Örökség, Lady Bird, A homár – csak pár cím az A24 palettájából, melyek véletlenül ott vannak az elmúlt évek legjobbjai között is. A cég, mely egy olasz autópályáról kapta a nevét, annak idején filmforgalmazó vállalatként kezdte, majd szép lassan átnyergeltek a filmgyártásra is. A stúdiót ebben a cikkünkben mutattuk be részletesen.

A vállalat a Holdfény után idén a Minden, mindenhol, mindenkorral ismét felért a csúcsra és elhódította a legjobb film Oscarját. Ráadásul a különös harcművészeti sci-fibe ágyazott családtörténet a kasszáknál is jól teljesített, világszinten több mint 140 millió dollárt kaszált. Ennek ellenére az A24 a hírek szerint most mégis úgy döntött, stratégiát vált: a különleges gyöngyszemek és művészfilmek helyett inkább a biztosabb pénzügyi sikerre koncentrálnak majd.

A cég egyik vezetője, Noah Sacco az elmúlt nyarat azzal töltötte, hogy izgalmas akciófilmek és ismert szellemi tulajdonok után kutatott, amiből aztán adaptációt készíthetnek. Vagyis pont azt csinálta, amit a nagy stúdiók többsége tesz, mióta Hollywood létezik: olyan befektetést keresett, ami a lehető legkevesebb kockázattal a lehető legtöbb hasznot hozza. Csakhogy az A24 körül épp azért épült akkora kultstátusz, mert a cég nem félt kockázatot vállalni: gondoljunk csak Ari Aster eposzi hosszúságú „folk horrorjára” , a Fehér éjszakákra, a Csiszolatlan gyémántra, amelyben Adam Sandler végre nem csinál magából hülyét, vagy épp A világítótorony című balladai, fekete-fehér horrorra. Sacco azonban most megerősítette, hogy a stúdió eltávolodik majd a hagyományos karakter vezérelte és szerzői filmektől, hogy olyan projektekre koncentráljon, melyek nagyobb közönséget is meg tudnak szólítani. „A függetlenfilmes közegben mindenki tisztában van azzal, hogy az A24-nek el kell kezdenie a művészfilmes irányból a kommerszebb filmek felé mozognia” – mondta a producer, hozzátéve: a céget 2,5 milliárd dollárra értékelik, azaz túl nagy halnak számít már ahhoz, hogy rétegfilmekben utazzon.

Az A24 valóban több már, mint egy aprócska stúdió, ez pedig az elmúlt években bemutatott filmjein is meglátszik: szemmel látható összegeket fektettek tehetséges, vagy korábbi munkáikkal már bizonyító rendezőkbe, akiknek filmjei nem mindig hálálták meg a bizalmat. Ott van például Ari Aster, aki két sikeres mozi után (Örökség, Fehér éjszakák) minden pénzt, paripát és fegyvert megkapott a cégtől álomprojektjére, az Amitől félünkre, ami aztán az idei év egyik legnagyobb bukásának bizonyult, közel 35 millió dolláros mínuszt eredményezve a stúdiónak. Egészen hasonlóan járt David Robert Mitchell is, akinek 2015-ös horrorja, a Valami követ nagy sikert aratott, aminek köszönhetően következő filmjét már jóval nagyobb büdzséből készíthette. A Kaliforniai rémálom azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. De szintén besült Alex Garland, az Ex Machina rendezőjének próbálkozása (Ők), ahogy hiába kedveltük Trey Edward Shults tinifilmjét, a Hullámokat is, mivel hasonlóan buktának bizonyult. De a kedvező kritikák ellenére mínuszos lett J.C. Chandor Egy durva év című bünügyi filmje, Jeremy Saulnier Green Room című horrorja, vagy az Oscarra is jelölt animáció, a Marcel, a lábbelis csiga is. És bár tavaly a Minden, mindenhol, mindenkor rekordokat döntögetett, sajnos ebből van kevesebb; az olyan relatív sikeres, kisebb filmjeik pedig, mint Az élet habzsolva jó, vagy Jonah Hill rendezői bemutatkozása, A gördeszkások, egyszerűen nem hoznak annyit a konyhára, ami ellensúlyozhatná a bukásokat. Az A24-hez hasonlóan más kisebb cégeknek is beletört már a bicskája abba, hogy mertek nagyot álmodni: P.T. Anderson Vérző olaját és Alexander Payne Nebraskáját is imádták a kritikusok, több Oscar-jelölést is begyűjtöttek, de a nézők nem özönlötték értük a mozikba, így a mögöttük álló független stúdiók majdnem beleroppantak a befektetésükbe.

Az A24 összesen 120 film felett bábáskodott eddig, mégis mindössze 16 filmjük akad, ami 20 millió dollárnál több bevételt ért el, ebből csak 6 lépte át az 50 milliót, és egyedül a Minden, mindenhol, mindenkor hozott többet 100 milliónál.

Ennek fényében máris érthetőbb, miért igyekeznek stratégiát váltani. Az irányváltás jelei pedig máris szemmel láthatóak: ők állnak az idei év egyik nagy horrorsikere, a Beszélj hozzám! mögött, melyet egy ausztrál ikerpár, a Youtube-on már sikeresnek számító RackaRacka páros készített. És máris zöld utat kaptak a folytatáshoz! De a stúdió elkezdett dolgozni egy Péntek 13-on alapuló tévésorozaton is Crystal Lake címen, emellett pedig már méregdrága replikákat is árulnak filmjeikhez. De készül már egy Steph Curry-dokumentumfilm is az Apple-nek, ahogy Paris Hilton új valóságshowja is.

A rajongók azonban még reménykedhetnek benne, hogy mindezek mellett megmaradnak a művészfilmek is, csak legfeljebb kevesebb lesz belőlük. Hollywood története tele van az A24-hez hasonló függetlenekkel – Miramax, The Weinstein Company, Annapurna, Paramount Vantage –, közülük csak azok tudtak talpon maradni, amelyek szintén elkezdtek biztosabb lovakra fogadni. Ahogy egy bennfentes fogalmazott: „A szerzői filmek terepe zajos, nagy kockázatú üzlet, ami nem sok vevőt vonz. Ez pedig nagy baj, ha el akarsz adni valamit, vagy befektetőket akarsz magadhoz csábítani.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.