Taylor Swift a mozikat is leuralta

Mikrofilm

Minden idők legjövedelmezőbb turnéja a vásznakon is rekordokat döntöget. A koncertfilmet november elején mutatják be itthon.

Míg nálunk az elmúlt évek legnagyobb koncertszenzációját Azahriah hozza azzal, hogy napok alatt három teltházat is összehozott a Puskásban, a tengerentúlon immár hónapok óta Taylor Swift elképesztő sikerétől hangosak a hírek. Swift újgenerációs country-előadóként kezdte a karrierjét, és már 14 évesen, 2005-ben profi szerződést kötött egy kiadóval. A 2010-es években aztán albumai egyre poposabbá váltak, hol a rock-, hol az elektronikus zene hatását mutatva – 2014-es 1989 című albumával hagyta végleg maga mögött a countryt. Ekkor már régóta szupersztárnak és sokszoros Grammy-győztesnek mondhatta magát, dalai és albumai mellett azonban legalább annyiszor szerepelt a hírekben a vele kapcsolatos botrányok és pletykák miatt: a 2009-es MTV Video Music Awards-on díjazták Swiftet is, de köszönőbeszédét félbeszakítva Kanye West a színpadra rohant hogy elmondja, szerinte az elismerést inkább Beyoncé érdemelné meg. Később azért pletykáltak róla, mert egyáltalán nem nyilatkozott meg politikai kérdésekben, vagy épp azért, mert majdnem annyi híres exe van, mint amennyi toplistás slágere. 

Az őt övező botrányokra általában stílusosan egy rekordokat döntögető dallal vagy videóklippel válaszolt, ezzel is jelezve, hogy több ő, mint egy producerek és zeneipari szakemberek segítségével összepakolt popsztár. Kipróbálta magát a rendezés terén is, majd a koronavírus-járvány alatt két albumával visszatért a countrys gyökereihez. Ezektől is nagyobbat szólt azonban, amibe ezután vágott bele: Taylor’s version, azaz Taylor változatai alcímen elkezdte újra kiadni régi lemezeit. Ezekre felkerült ugyan egy-egy korábban kihagyott nóta, ám nem ez, vagy a zenék újrakeverése jelentette a zeneipari forradalmat, hanem az, hogy ezzel az énekes újra visszaszerezte a jogot saját dalai felett: korábbi sikereinek masterszalagjai ugyanis a tinikorában kötött szerződése értelmében még mindig a Big Machine kiadóhoz tartoztak, ezeket pedig egy Scooter Braun nevű vállalkozó vásárolta fel, aki nem is volt hajlandó megválni tőlük. Azzal viszont, hogy Swift újra kiadta korábbi őket, immár saját verziójában, a jogok felett immár kizárólag ő rendelkezik.

A húzás bejött, de az albumoknál is nagyobb volt a visszhangja a 2023 márciusában induló Eras Tour nevű koncertsorozatának, melyet egyesek „a földkerekség legnagyobb show-jának” neveztek, és elindította az immár csak Swift-mániának nevezett őrületet. A borsos árú jegyek persze szinte azonnal elkeltek, így a világ legnagyobb stadionjait érintő koncertekből folyamatosan újabb és újabb alkalmakat kellett hirdetni. A turnéról szóló bejegyzések elárasztották a közösségi médiát, ahogy azok a képek és videók is, amint a legnagyobb világsztárok buliznak gyerekes örömmel a dalokra. A koncertek kulturális, gazdasági és geopolitikai hatásával hosszú elemzésekfoglalkoznak.

A turné csak Észak-Amerikában 2,2 milliárd dollár bevételt termelt,

a második, dél-amerikai kitérőre pedig csak jövőre került sor. A CNN számításai szerint az Eras Tour máris minden idők legsikeresebb turnéja, köröket verve a korábbi csúcstartó, Elton John 2018-2023 között futó Farewell Yellow Brick Road című turnéjának 887 millió dolláros bevételére. Mi sem bizonyítja jobban a Swift-hatást, mint hogy amióta kiderült, az énekes legújabb kedvese Travis Kelce amerikaifoci-játékos, nemcsak az NFL-liga közvetítéseinek nézőszáma emelkedett szignifikánsan, de 400 százalékkal több Kelce-mez kelt el, csapata, a Kansas City Chiefs jegyeinek eladása szintén rekordot döntött, az eddig kevésbé ismert játékos követőinek száma pedig a közösségi médiában  százezrekkel emelkedett.

Ilyen előzmények után nincs mit csodálkozni azon, hogy a Swift turnéjáról szóló koncertfilm ugyancsak óriási érdeklődést váltott ki. Az énekes tanult korábbi rossz zenei szerződéséből, így az újabb albumjaihoz hasonlóan mozija sorsát is saját kezébe vette: stúdiók és forgalmazók helyett ő maga kötött megállapodást az AMC mozihálózattal. Így természetesen a profit nagy része is az övé lesz.

Taylor Swift The Eras Tour - Los Angeles

 
Taylor Swift az Eras Tour Los Angeles-i koncertjén
Fotó: Chris Pizzello / NPR

A Taylor Swift: Eras Tour a bemutatót követő első hétvégéjén több mint 123 millió dollárt kaszált világszerte, máris a legnagyobb bevétű koncertfilmmé válva Amerikában, leghagyva a 2011-es Justin Bieber: Soha ne mondd, hogy sohát. Az inflációt is számítva azonban még mindig a Woodstock maradt a listavezető, amely világszinten 350 milliót hozott – ám ez is elérhető közelségben van a Swift-filmnek. Az énekes minden idők második legjobb októberi nyitóeredményét is magának tudhatja Amerikában a Joker mögött, és ott van az idei év legjobbjai között is. Swift minden nézőjét arra biztatta, énekelje és táncolja végig a közel háromórás filmet. Mindezért az élményért azonban magasabb jegyárat is kértek (Amerikában 19,89 dollár, azaz több mint 7 ezer forint volt a teljes árú jegyek ára). A Swift-mánia tehát a mozikban is megtette a hatását: az Eras Tour önmagában több bevételt hozott, mint az összes, auguszus 2-a óta bemutatott film összesen.

A Taylor Swift: The Eras Tourt Magyarországon is bemutatják a Pannonia Entertainment forgalmazásában. A filmet november 3-tól vetítik itthon a mozik.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.