A csodastúdió, ami egy olaszországi autópályáról kapta a nevét

  • Gábor Áron
  • 2021.07.20 08:49

Mikrofilm

Holdfény, A szoba, Örökség – az elmúlt évek legnagyobb sikerű független filmjei mögött ugyanaz a stúdió áll. Az A24 filmforgalmazó vállalatként kezdte, logójuk viszont mára garanciát jelent a minőségre.

Hollywood az elmúlt években hatalmas átalakuláson ment keresztül. A techóriások felfutásának, a felvásárlásoknak és összeolvadásoknak a korát éljük, amikor minden a streamingről és a franchise-okról szól. Az előrejelzések szerint a 90-es évekre megszilárdult Big Sixet (Paramount, Warner Bros., 20th Century Fox, Universal, Columbia, Walt Disney Pictures) felváltja egy új Nagy Hatos (Apple, Amazon, AT&T, Comcast, Disney, Netflix). Csak néhány történés a közelmúltból: a Disney bekebelezte a Foxot, a Marvelt, a Pixart és a Lucasfilmet; az Amazon felvásárolta az MGM-et; a Netflix pedig a Sony filmes könyvtárát kaparintotta meg.

Egy New York-i irodában kezdték

Az A24 stúdió mindössze kilenc éve létezik, a nagyokhoz képest maroknyi mozi kötődik a nevükhöz, és gyártás helyett nagyrészt a terjesztéssel foglalkoznak; a cég értéke pedig a legpozitívabb becslés szerint sem haladja meg a 3 milliárd dollárt (csak összehasonlításként: a több csatornával és megannyi járulékos céggel rendelkező MGM 8,45 milliárdért, a Fox 71,3 milliárdért cserélt gazdát), mégis az egész filmvilág felkapta a fejét a hírre, miszerint a stúdió vevőket keres.

Az A24 ugyanis az egyik utolsó, hagyományos értelemben vett filmműhely, ami szinte kizárólag indie gyöngyszemekkel foglalkozik, és jó pár kis költségvetésű filmet juttatott el a világsikerig és az Oscar-díjig.

Hozzájuk köthető például a Holdfény, a Csiszolatlan gyémánt, a Fehér éjszakák, vagy épp Az élet habzsolva jó.

A stúdiót 2012-ben alapították a Guggenheim Partners nevű globális befektetési és pénzügyi tanácsadó cég támogatásával. Az egyik társalapító, Daniel Katz a filmfinanszírozásért felelős részleg vezetője volt. Hozzá csatlakozott David Fenkel és John Hodges, akik a New York-i független mozis színtérről ismerték egymást. Már az is fura volt, hogy nem a filmfővárosból, Los Angelesből igyekeztek megváltani Hollywoodot, hanem az Egyesült Államok keleti partjáról. A vállalkozás első filmje a Pillantás Charlie Swan képzeletébe című Roman Coppola-mű volt Charlie Sheen és Bill Murray főszereplésével. Ebben egy grafikus élete omlik össze, amikor barátnője szakít vele. A film nem volt sikeres anyagilag és fogadtatását tekintve sem, a főleg klipeken, sorozatokon és Wes Anderson filmjeinek forgatókönyvein dolgozó Coppola – aki amúgy Francis Ford Coppola gyermeke – azóta sem rendezett újabb játékfilmet. Ekkor az A24 gyakorlatilag még nem volt más, mint egyetlen irodahelyiség New Yorkban, ami maroknyi embert foglalkoztatott. Négy év múlva egyik filmjük már elhozta a legjobb filmnek járó Oscart, és az egyik legmenőbb stúdióként beszéltek róla, ahol Robert Pattinson, Scarlett Johansson és hasonló sztárok készítik művészfilmjeiket. Vagy épp olyan alkotók dolgoznak a nagy stúdiók által nem zargatva, mint Jonathan Glazer és Denis Villeneuve. Az A24 regényes történetét a GQ mutatta be.

Róma felé autózva született meg az elnevezés

A riportban James Francótól kezdve Colin Farrellen át Sofia Coppoláig rengeteg színész, rendező és egyéb filmes megszólal. Valamennyien kiemelték, hogy azért szerettek az A24-gyel dolgozni, mert ők mások. Hiába foglalkoznak a disztribúcióval, zsigerileg értik és érzik az alkotás folyamatát, egy mozi értékét, azt, hogy az több, mint puszta árucikk, amit le kell nyomni a közönség torkán. A legtöbben a 90-es évek hasonszőrű vállalkozását, a Miramaxot emlegették párhuzamként, melyhez olyan sikerek kötődtek, mint a Ponyvaregény, a Shop-stop vagy épp a Szex, hazugság, videó

Colin Farrell az A24-ről beszélve azt emelte ki, milyen remek szemük volt az "apró" filmekhez és a gazdag, egyedi sztorikhoz, míg az American Honey színésznője, Sasha Lane szerint soha nem akartak senkit és semmit megváltoztatni – „Azok vagytok, akik vagytok, senki nem foglalkozik a nyelvetekkel vagy azzal, mit viseltek” – valahogy így szólt a jelmondatuk. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a stúdió történetének legnagyobb sikereiben, az Ex Machinában, a Holdfényben, A boszorkányban, vagy épp Az élet habzsolva jóban nem voltak A-kategóriás sztárok.

2012-re, a cég születésének idejére a 90-es évek nagy független filmes reneszánsza már a múlté volt. Nem sok embernek jutott eszébe akkoriban új filmvállalkozást indítani. A gondolat megszületése Katz sztorija szerint már-már túlságosan is filmszerű: barátaival épp Dél-Olaszországból autóztak Róma felé, amikor sok évnyi álmodozás után megszületett benne az elhatározás.

Ekkor épp az A24-es jelű autópályán jártak, így született meg a stúdió neve.

Még abban az évben elmentek a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválra azzal a céllal, hogy minél több film forgalmazási jogát megszerezzék, hogy cégük repülőrajtot vehessen. Az elején szinte minden filmbe azonnal beleszerettek: Noah Baumbach Frances Ha című alkotását, és a Túl a fenyvesen című Ryan Gosing-mozit is meg akarták kaparintani – ám akkor induló cégként még csak visszahívásra sem méltatták őket. Itt vásárolták azonban meg Roman Coppola filmjének jogait, így legalább elkezdhettek azzal foglalkozni, amiért megalapították a céget: filmek forgalmazásával. Fenkel szerint elsősorban azért bíztak a filmben, mert abban az időben Charlie Sheen épp újra a befutás küszöbén állt. A 80-as, 90-es évek egyik legnagyobb sztárja szívós munkával és számtalan botránnyal küzdötte le magát a futottak még kategóriába, a Két pasi – meg egy kicsi című szitkommal azonban sikerült visszakapaszkodnia. Hamar kiderült azonban, hogy elhamarkodott döntés volt miatta bizalmat szavazni egy filmnek: fennállásának legelső premierjén cserbenhagyta a stúdiót és meg sem jelent a bemutatón.

Út az Oscarig

A következő filmjük a kultrendező Harmony Korine Spring Breakers – Csajok szabadon című rendhagyó krimi-vígjátéka volt. Úgy próbálták meggyőzni a film producereit, hogy különleges ajándékcsomagot állítottak össze számukra pisztoly alakú felesekkel, rágcsálnivalókkal és személyre szabott, gravírozott bong pipákkal – a filmben ugyanis a fűnek és a fegyvereknek is kitüntetett szerep jut.

„Ezért kell minket választanotok. Szenvedélyesek vagyunk. Értjük a filmeket”

– szólt az üzenet, ami célba ért, hiszen megszerezték a mozi forgalmazási jogait. „Hollywoodot mára könyvelők irányítják. Szóval ha valaki olyannal beszélsz, aki nem ilyen, aki nem egy ceruzatologató? Az izgalmas” – magyarázta Harmony Korine, miért bíztak meg egy kezdő stúdióban. A rendező olyan különc, mára kultstátuszt élvező filmekkel szerzett magának nevet, mint a Kölykök, vagy a Tétova lelkek. A Spring Breakers első ránézésre igazi sikervárományos mozinak tűnhet: stílusos, laza és olyan sztárok szerepelnek benne, mint James Franco, Vanessa Hudgens vagy Selena Gomez. Valójában azonban legalább olyan elszállt, mint Korine előző művei: sztori helyett főleg impressziókra épül, a Disney-hercegnőként ismertté vált női főszereplők mocskos szájú lázadókat alakítanak, az egészre pedig Franco alakítása teszi fel a koronát, aki brillírozik az excentrikus drogdíler szerepében. Nem éppen egy széles közönségnek szóló blockbuster, a tesztvetítésen 10-ből 9-en ki is sétáltak róla. Az A24 azonban vállalta a kockázatot, a bátorság pedig végül kifizetődött: a Spring Breakers a rétegrendezőnek számító Korine legsikeresebb filmjévé vált, ez pedig feltette a stúdiót is a filmes térképre. Még abban az évben bemutatták Sarah Polley Ginger és Rosa című drámáját, de sikerült megszerezniük egy újabb Coppola, a fivérénél sikeresebb rendezői karriert befutó Sophia filmjét: a Lopom a sztárom a Spring Breakershez hasonlóan egy csapat lázadó tinit mutat be, akik unalmukban hírességek otthonait rámolják ki. Szintén a tinédzserkor nehézségeiről szól Az élet habzsolva jó, ám egészen más szemszögből: az édes és érzékeny dramedyben egy fiú és egy lány igyekeznek kapcsolatot kialakítani a családi hátterükből adódó nehézségek ellenére. 

A második évében az A24 beindította az úthengert: 11 filmet mutattak be a mozikban, egytől egyik független filmeket. Kritikuskedvenceket, melyeknek esélyük sem volt óriási bevételeket elérni: ilyen volt Denis Villeneuve Ellenségekje Jake Gyllenhaallal, Jonathan Glazer A felszín alattja Scarlett Johanssonnal, vagy a Locke – Nincs visszaút Tom Hardyval a főszerepben. A stúdió gondos, hozzáértő válogatása azonban megtette a hatását: a fiatal vállalattal szembeni bizalmatlanságnál sokkal erősebb volt az elismerés, hogy milyen remek mozikat vállalnak be forgalmazásra. Villeneuve, aki azóta az Érkezéssel, a Szárnyas fejvadász 2049-cel vagy az új Dűnével a legnagyobbak közé emelkedett, azért döntött mellettük, mert A felszín alatt az egyik kedvenc filmje. A szikár és visszafogott sci-fi-dráma ugyanúgy a nehezebben befogadható filmek közé tartozik, mint az ő Ellenség című krimije – a kritikusok azonban mindkettőért odáig voltak.

2015-ben 10 filmet engedtek a mozikba, közte a később Oscart is nyert, Amy Winehouse-ról szóló dokut, az Amyt; Noah Baumabach keserédes vígjátékát, A 40 az új 20-at, vagy a Rolling Stone újságírójának David Foster Wallace-szal készült interjúja mögötti sztorit bemutató A turné végét. A legnagyobb bemutatójuk azonban Alex Garland Ex Machinája volt. A sci-fit a South by Southwest fesztiválon mutatták be, a promóció kedvéért pedig egy Tinder chatbotot is készítettek a filmben a főszereplő mesterséges intelligenciát alakító Alicia Vikander képeinek felhasználásával. Nemcsak a Tinder, de maga Vikander is kiakadt ezen, de a stúdiónál a „Ne kérj engedélyt – kérj megbocsátást” elvet vallották. A kedélyek megnyugtatása végett kirúgtak egy nem létező gyakornokot,

az Ex Machina pedig óriási sikert aratott: nemcsak megduplázta gyártási költségeit, de két Oscarra is jelölték, a legjobb vizuális effektusok között pedig el is hozta a díjat.

Nem ez volt azonban az A24 egyetlen Oscar-sikere abban az évben: az Amy mellett ők forgalmazták A szoba című drámát is, melyet négy díjra, köztük a legjobb filmére is jelöltek, Brie Larson pedig győzött is a női főszereplők között.

És még egy Oscar

A következő évben egy csomó, a korábbinál is szokatlanabb filmet vállaltak be: a Harry Potterként ismertté vált Daniel Radcliffe rothadó, fingó hullát játszik Az ember, aki mindent tudottban; a greek weird-wave egyik legismertebb alakja, Jórgosz Lánthimosz angol nyelvű bemutatkozása, a hozzá méltóan szürreális A homár Colin Farrell-lel és Rachel Weisz-szel; vagy épp a Krisha című mikroköltségvetésű családi dráma. A Sundance-en szerezték meg A boszorkány című horrorfilm jogait egymillió dollárért. A film a hasonló, sötét pszichológiai horrorok igazi reneszánszát indította el, az ebben feltűnt Anya Taylor-Joy pedig a múlt év egyik legnagyobb sikerét aratta A vezércsellel. A film mintegy 40 millió dolláros bevételt hozott, ezzel a stúdió addigi legsikeresebb filmjévé vált. Erre is sikerült azonban egy lapáttal rátenni még ugyanebben az évben.

Barry Jenkins Holdfény című filmjénél már nemcsak a terjesztésért feleltek, de a produkció elkészültét is segítették. A film egy hátrányos helyzetű, meleg fekete férfit mutat be életének három korszakán keresztül. A költségvetése olyan alacsony volt, hogy még azt is meg kellett gondolniuk, belefér-e, hogy a történet eredeti helyszínén, Miamiban forgassanak az olcsóbb és az adóvisszatérítés miatt kedvezőbb Atlanta helyett. „Nem gondoltuk, hogy megvan a legjobb film nyertesünk! Egyszerűen csak tudtuk, hogy van egy remek filmünk” – emlékezett vissza a stúdió egyik fejese. Jenkinsnek is mindössze annyit ígértek: eljuttatják a filmet a moziba és ott tartják, ameddig csak tudják. A számok igazolták a bizalmat:

az embereket érdekelte egy meleg tematikájú art-house gettó-film; a kritikusok szinte kivétel nélkül odáig voltak érte, így a körülötte lévő hájp egyre nőtt és nőtt.

 

De Oscarról még ekkor sem álmodott senki. Az év legjobb kritikáját kapott filmje azonban az Akadémia tagjainak tetszését is elnyerte: 8 díjra, köztük a legjobb film, a legjobb rendező és a legjobb férfi mellékszereplő díjára is jelölték. A stúdió munkatársai is ott ültek a híressé vált, botrányba fulladó díjátadón – mint mindenki, ők is biztosak voltak benne, hogy a Kaliforniai álom nyer. Mint ismert, először azt is hirdették ki győztesnek, majd óriási kavarodás után kiderült: a Holdfényé az Oscar. A felfordulás miatt a díjat átvevő Jenkins elfelejtett köszönetet mondani az A24 producereinek. Végül a színpadról kiszúrta őket, és feléjük emelte Oscarját.

Egy Oscar-diadal után az A24-et már senkinek nem kellett bemutatni. Ikonikus logójuk hamar a minőség garanciájává vált. Sokan azonban attól tartottak, a siker és pénz miatt olyanná válnak, mint az összes többi stúdió. Nem így lett. Hozzájuk tartozott a Robert Pattinson-reneszánsz egyik legjobbja, a Jólét című egyedi krimi; napjaink egyik leginnovatívabb filmkészítőjének, Sean Bakernek eddigi legnagyobb sikere, a Floridai álom, vagy a világ legrosszabb filmjének tartott A szoba (nem a fentebbi Oscar-győztes, hanem a Tommy Wiseau-féle 2003-as zseniális borzadály) születéséről szóló, veszettül szórakoztató A katasztrófaművész. Producereként álltak olyan mozik mögött, mint az Egy szent szarvas meggyilkolása; az elmúlt évek leghatásosabb horrorja, az Örökség, vagy a Youtuber-standuposból filmessé avanzsáló csodagyerek, Bo Burnham rendezői bemutatkozása, a Nyolcadik osztály. Részben nekik köszönhetően kellett elkezdenünk komolyan venni a Csiszolatlan gyémántban nemcsak élete, de az év legjobb alakítását hozó Adam Sandlert; de az elmúlt évek leghatásosabb tinifilmjeit, a Wavest és Jonah Hill (Superbad, avagy miért ciki a szex; A Wall Street farkasa) rendezői bemutatkozását, A gördeszkásokat is ők finanszírozták és terjesztették. Habár a megnövekedett filmmennyiség miatt mellélövésből is több akad, de egyre többször nyerik el mozijaik a kritikusok mellett a nézők kegyeit is: eddigi legtöbb bevételt hozó filmjük, a Lady Bird 10 milliós költségvetésére világszinten közel 80 millió dollárt fialt – emellett öt Oscarra jelölték és hosszú ideig makulátlan, 100 százalékos átlaggal bírt a kritikákat összesítő Rottentomatoes oldalon.

A 2020-as év legjobb filmjei között is akad A24-produkció: ilyen a First Cow, ami egy egyedi barátság története; Bill Murray Felkeverve című mozija, vagy a Minari: A családom története, aminek mi az Oscart is odaadtuk volna. A Val Kilmer életét bemutató rendhagyó doumentumfilm szintén hozzájuk tartozik. Kevés, eredetileg filmterjesztéssel foglalkozó vállalat szerzett nevet magának – az ő esetükben azonban valóban érdemes keresni jellegzetes logójukat egy-egy film előtt. Ez adja a cég igazi értékét; kérdés azonban, kinek ér meg 3 milliárd dollárt a stúdió. Az A24 az elmúlt években belekóstolt a televíziózásba is: olyan sorozataik, mint a Ramy vagy az Eufória jelzik, hogy itt sem adták lejjebb a minőséget. Számos streamingszolgáltatóval dolgoztak már együtt: a Val című doku az Amazoné lett, a Felkeverve és számos más filmjük pedig az Apple-ön jött ki, utóbbit ezért is emlegetik legfőbb vevőként. A tapasztalat azonban azt mutatja, a streamingplatformok elsősorban a mennyiséget, azaz a minél több tartalmat keresik. 

(Címlapképünkön: a Holdfény plakátja. Forrás: YouTube)

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kedves Lewis Hamilton, nálunk ez így működik!

  • Bányai György

Lewis Hamilton hétszeres világbajnok brit autóversenyző alaposan kiakasztott egy bejegyzésével jó pár magyar politikust, akik közül néhányan neki is estek. Adunk egy kis segítséget a magyar viszonyok megértéséhez.