A csodastúdió, ami egy olaszországi autópályáról kapta a nevét

Mikrofilm

Holdfény, A szoba, Örökség – az elmúlt évek legnagyobb sikerű független filmjei mögött ugyanaz a stúdió áll. Az A24 filmforgalmazó vállalatként kezdte, logójuk viszont mára garanciát jelent a minőségre.

Hollywood az elmúlt években hatalmas átalakuláson ment keresztül. A techóriások felfutásának, a felvásárlásoknak és összeolvadásoknak a korát éljük, amikor minden a streamingről és a franchise-okról szól. Az előrejelzések szerint a 90-es évekre megszilárdult Big Sixet (Paramount, Warner Bros., 20th Century Fox, Universal, Columbia, Walt Disney Pictures) felváltja egy új Nagy Hatos (Apple, Amazon, AT&T, Comcast, Disney, Netflix). Csak néhány történés a közelmúltból: a Disney bekebelezte a Foxot, a Marvelt, a Pixart és a Lucasfilmet; az Amazon felvásárolta az MGM-et; a Netflix pedig a Sony filmes könyvtárát kaparintotta meg.

Egy New York-i irodában kezdték

Az A24 stúdió mindössze kilenc éve létezik, a nagyokhoz képest maroknyi mozi kötődik a nevükhöz, és gyártás helyett nagyrészt a terjesztéssel foglalkoznak; a cég értéke pedig a legpozitívabb becslés szerint sem haladja meg a 3 milliárd dollárt (csak összehasonlításként: a több csatornával és megannyi járulékos céggel rendelkező MGM 8,45 milliárdért, a Fox 71,3 milliárdért cserélt gazdát), mégis az egész filmvilág felkapta a fejét a hírre, miszerint a stúdió vevőket keres.

Az A24 ugyanis az egyik utolsó, hagyományos értelemben vett filmműhely, ami szinte kizárólag indie gyöngyszemekkel foglalkozik, és jó pár kis költségvetésű filmet juttatott el a világsikerig és az Oscar-díjig.

Hozzájuk köthető például a Holdfény, a Csiszolatlan gyémánt, a Fehér éjszakák, vagy épp Az élet habzsolva jó.

A stúdiót 2012-ben alapították a Guggenheim Partners nevű globális befektetési és pénzügyi tanácsadó cég támogatásával. Az egyik társalapító, Daniel Katz a filmfinanszírozásért felelős részleg vezetője volt. Hozzá csatlakozott David Fenkel és John Hodges, akik a New York-i független mozis színtérről ismerték egymást. Már az is fura volt, hogy nem a filmfővárosból, Los Angelesből igyekeztek megváltani Hollywoodot, hanem az Egyesült Államok keleti partjáról. A vállalkozás első filmje a Pillantás Charlie Swan képzeletébe című Roman Coppola-mű volt Charlie Sheen és Bill Murray főszereplésével. Ebben egy grafikus élete omlik össze, amikor barátnője szakít vele. A film nem volt sikeres anyagilag és fogadtatását tekintve sem, a főleg klipeken, sorozatokon és Wes Anderson filmjeinek forgatókönyvein dolgozó Coppola – aki amúgy Francis Ford Coppola gyermeke – azóta sem rendezett újabb játékfilmet. Ekkor az A24 gyakorlatilag még nem volt más, mint egyetlen irodahelyiség New Yorkban, ami maroknyi embert foglalkoztatott. Négy év múlva egyik filmjük már elhozta a legjobb filmnek járó Oscart, és az egyik legmenőbb stúdióként beszéltek róla, ahol Robert Pattinson, Scarlett Johansson és hasonló sztárok készítik művészfilmjeiket. Vagy épp olyan alkotók dolgoznak a nagy stúdiók által nem zargatva, mint Jonathan Glazer és Denis Villeneuve. Az A24 regényes történetét a GQ mutatta be.

Róma felé autózva született meg az elnevezés

A riportban James Francótól kezdve Colin Farrellen át Sofia Coppoláig rengeteg színész, rendező és egyéb filmes megszólal. Valamennyien kiemelték, hogy azért szerettek az A24-gyel dolgozni, mert ők mások. Hiába foglalkoznak a disztribúcióval, zsigerileg értik és érzik az alkotás folyamatát, egy mozi értékét, azt, hogy az több, mint puszta árucikk, amit le kell nyomni a közönség torkán. A legtöbben a 90-es évek hasonszőrű vállalkozását, a Miramaxot emlegették párhuzamként, melyhez olyan sikerek kötődtek, mint a Ponyvaregény, a Shop-stop vagy épp a Szex, hazugság, videó

Colin Farrell az A24-ről beszélve azt emelte ki, milyen remek szemük volt az "apró" filmekhez és a gazdag, egyedi sztorikhoz, míg az American Honey színésznője, Sasha Lane szerint soha nem akartak senkit és semmit megváltoztatni – „Azok vagytok, akik vagytok, senki nem foglalkozik a nyelvetekkel vagy azzal, mit viseltek” – valahogy így szólt a jelmondatuk. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a stúdió történetének legnagyobb sikereiben, az Ex Machinában, a Holdfényben, A boszorkányban, vagy épp Az élet habzsolva jóban nem voltak A-kategóriás sztárok.

2012-re, a cég születésének idejére a 90-es évek nagy független filmes reneszánsza már a múlté volt. Nem sok embernek jutott eszébe akkoriban új filmvállalkozást indítani. A gondolat megszületése Katz sztorija szerint már-már túlságosan is filmszerű: barátaival épp Dél-Olaszországból autóztak Róma felé, amikor sok évnyi álmodozás után megszületett benne az elhatározás.

Ekkor épp az A24-es jelű autópályán jártak, így született meg a stúdió neve.

Még abban az évben elmentek a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválra azzal a céllal, hogy minél több film forgalmazási jogát megszerezzék, hogy cégük repülőrajtot vehessen. Az elején szinte minden filmbe azonnal beleszerettek: Noah Baumbach Frances Ha című alkotását, és a Túl a fenyvesen című Ryan Gosing-mozit is meg akarták kaparintani – ám akkor induló cégként még csak visszahívásra sem méltatták őket. Itt vásárolták azonban meg Roman Coppola filmjének jogait, így legalább elkezdhettek azzal foglalkozni, amiért megalapították a céget: filmek forgalmazásával. Fenkel szerint elsősorban azért bíztak a filmben, mert abban az időben Charlie Sheen épp újra a befutás küszöbén állt. A 80-as, 90-es évek egyik legnagyobb sztárja szívós munkával és számtalan botránnyal küzdötte le magát a futottak még kategóriába, a Két pasi – meg egy kicsi című szitkommal azonban sikerült visszakapaszkodnia. Hamar kiderült azonban, hogy elhamarkodott döntés volt miatta bizalmat szavazni egy filmnek: fennállásának legelső premierjén cserbenhagyta a stúdiót és meg sem jelent a bemutatón.

Út az Oscarig

A következő filmjük a kultrendező Harmony Korine Spring Breakers – Csajok szabadon című rendhagyó krimi-vígjátéka volt. Úgy próbálták meggyőzni a film producereit, hogy különleges ajándékcsomagot állítottak össze számukra pisztoly alakú felesekkel, rágcsálnivalókkal és személyre szabott, gravírozott bong pipákkal – a filmben ugyanis a fűnek és a fegyvereknek is kitüntetett szerep jut.

„Ezért kell minket választanotok. Szenvedélyesek vagyunk. Értjük a filmeket”

– szólt az üzenet, ami célba ért, hiszen megszerezték a mozi forgalmazási jogait. „Hollywoodot mára könyvelők irányítják. Szóval ha valaki olyannal beszélsz, aki nem ilyen, aki nem egy ceruzatologató? Az izgalmas” – magyarázta Harmony Korine, miért bíztak meg egy kezdő stúdióban. A rendező olyan különc, mára kultstátuszt élvező filmekkel szerzett magának nevet, mint a Kölykök, vagy a Tétova lelkek. A Spring Breakers első ránézésre igazi sikervárományos mozinak tűnhet: stílusos, laza és olyan sztárok szerepelnek benne, mint James Franco, Vanessa Hudgens vagy Selena Gomez. Valójában azonban legalább olyan elszállt, mint Korine előző művei: sztori helyett főleg impressziókra épül, a Disney-hercegnőként ismertté vált női főszereplők mocskos szájú lázadókat alakítanak, az egészre pedig Franco alakítása teszi fel a koronát, aki brillírozik az excentrikus drogdíler szerepében. Nem éppen egy széles közönségnek szóló blockbuster, a tesztvetítésen 10-ből 9-en ki is sétáltak róla. Az A24 azonban vállalta a kockázatot, a bátorság pedig végül kifizetődött: a Spring Breakers a rétegrendezőnek számító Korine legsikeresebb filmjévé vált, ez pedig feltette a stúdiót is a filmes térképre. Még abban az évben bemutatták Sarah Polley Ginger és Rosa című drámáját, de sikerült megszerezniük egy újabb Coppola, a fivérénél sikeresebb rendezői karriert befutó Sophia filmjét: a Lopom a sztárom a Spring Breakershez hasonlóan egy csapat lázadó tinit mutat be, akik unalmukban hírességek otthonait rámolják ki. Szintén a tinédzserkor nehézségeiről szól Az élet habzsolva jó, ám egészen más szemszögből: az édes és érzékeny dramedyben egy fiú és egy lány igyekeznek kapcsolatot kialakítani a családi hátterükből adódó nehézségek ellenére. 

A második évében az A24 beindította az úthengert: 11 filmet mutattak be a mozikban, egytől egyik független filmeket. Kritikuskedvenceket, melyeknek esélyük sem volt óriási bevételeket elérni: ilyen volt Denis Villeneuve Ellenségekje Jake Gyllenhaallal, Jonathan Glazer A felszín alattja Scarlett Johanssonnal, vagy a Locke – Nincs visszaút Tom Hardyval a főszerepben. A stúdió gondos, hozzáértő válogatása azonban megtette a hatását: a fiatal vállalattal szembeni bizalmatlanságnál sokkal erősebb volt az elismerés, hogy milyen remek mozikat vállalnak be forgalmazásra. Villeneuve, aki azóta az Érkezéssel, a Szárnyas fejvadász 2049-cel vagy az új Dűnével a legnagyobbak közé emelkedett, azért döntött mellettük, mert A felszín alatt az egyik kedvenc filmje. A szikár és visszafogott sci-fi-dráma ugyanúgy a nehezebben befogadható filmek közé tartozik, mint az ő Ellenség című krimije – a kritikusok azonban mindkettőért odáig voltak.

2015-ben 10 filmet engedtek a mozikba, közte a később Oscart is nyert, Amy Winehouse-ról szóló dokut, az Amyt; Noah Baumabach keserédes vígjátékát, A 40 az új 20-at, vagy a Rolling Stone újságírójának David Foster Wallace-szal készült interjúja mögötti sztorit bemutató A turné végét. A legnagyobb bemutatójuk azonban Alex Garland Ex Machinája volt. A sci-fit a South by Southwest fesztiválon mutatták be, a promóció kedvéért pedig egy Tinder chatbotot is készítettek a filmben a főszereplő mesterséges intelligenciát alakító Alicia Vikander képeinek felhasználásával. Nemcsak a Tinder, de maga Vikander is kiakadt ezen, de a stúdiónál a „Ne kérj engedélyt – kérj megbocsátást” elvet vallották. A kedélyek megnyugtatása végett kirúgtak egy nem létező gyakornokot,

az Ex Machina pedig óriási sikert aratott: nemcsak megduplázta gyártási költségeit, de két Oscarra is jelölték, a legjobb vizuális effektusok között pedig el is hozta a díjat.

Nem ez volt azonban az A24 egyetlen Oscar-sikere abban az évben: az Amy mellett ők forgalmazták A szoba című drámát is, melyet négy díjra, köztük a legjobb filmére is jelöltek, Brie Larson pedig győzött is a női főszereplők között.

És még egy Oscar

A következő évben egy csomó, a korábbinál is szokatlanabb filmet vállaltak be: a Harry Potterként ismertté vált Daniel Radcliffe rothadó, fingó hullát játszik Az ember, aki mindent tudottban; a greek weird-wave egyik legismertebb alakja, Jórgosz Lánthimosz angol nyelvű bemutatkozása, a hozzá méltóan szürreális A homár Colin Farrell-lel és Rachel Weisz-szel; vagy épp a Krisha című mikroköltségvetésű családi dráma. A Sundance-en szerezték meg A boszorkány című horrorfilm jogait egymillió dollárért. A film a hasonló, sötét pszichológiai horrorok igazi reneszánszát indította el, az ebben feltűnt Anya Taylor-Joy pedig a múlt év egyik legnagyobb sikerét aratta A vezércsellel. A film mintegy 40 millió dolláros bevételt hozott, ezzel a stúdió addigi legsikeresebb filmjévé vált. Erre is sikerült azonban egy lapáttal rátenni még ugyanebben az évben.

Barry Jenkins Holdfény című filmjénél már nemcsak a terjesztésért feleltek, de a produkció elkészültét is segítették. A film egy hátrányos helyzetű, meleg fekete férfit mutat be életének három korszakán keresztül. A költségvetése olyan alacsony volt, hogy még azt is meg kellett gondolniuk, belefér-e, hogy a történet eredeti helyszínén, Miamiban forgassanak az olcsóbb és az adóvisszatérítés miatt kedvezőbb Atlanta helyett. „Nem gondoltuk, hogy megvan a legjobb film nyertesünk! Egyszerűen csak tudtuk, hogy van egy remek filmünk” – emlékezett vissza a stúdió egyik fejese. Jenkinsnek is mindössze annyit ígértek: eljuttatják a filmet a moziba és ott tartják, ameddig csak tudják. A számok igazolták a bizalmat:

az embereket érdekelte egy meleg tematikájú art-house gettó-film; a kritikusok szinte kivétel nélkül odáig voltak érte, így a körülötte lévő hájp egyre nőtt és nőtt.

 

De Oscarról még ekkor sem álmodott senki. Az év legjobb kritikáját kapott filmje azonban az Akadémia tagjainak tetszését is elnyerte: 8 díjra, köztük a legjobb film, a legjobb rendező és a legjobb férfi mellékszereplő díjára is jelölték. A stúdió munkatársai is ott ültek a híressé vált, botrányba fulladó díjátadón – mint mindenki, ők is biztosak voltak benne, hogy a Kaliforniai álom nyer. Mint ismert, először azt is hirdették ki győztesnek, majd óriási kavarodás után kiderült: a Holdfényé az Oscar. A felfordulás miatt a díjat átvevő Jenkins elfelejtett köszönetet mondani az A24 producereinek. Végül a színpadról kiszúrta őket, és feléjük emelte Oscarját.

Egy Oscar-diadal után az A24-et már senkinek nem kellett bemutatni. Ikonikus logójuk hamar a minőség garanciájává vált. Sokan azonban attól tartottak, a siker és pénz miatt olyanná válnak, mint az összes többi stúdió. Nem így lett. Hozzájuk tartozott a Robert Pattinson-reneszánsz egyik legjobbja, a Jólét című egyedi krimi; napjaink egyik leginnovatívabb filmkészítőjének, Sean Bakernek eddigi legnagyobb sikere, a Floridai álom, vagy a világ legrosszabb filmjének tartott A szoba (nem a fentebbi Oscar-győztes, hanem a Tommy Wiseau-féle 2003-as zseniális borzadály) születéséről szóló, veszettül szórakoztató A katasztrófaművész. Producereként álltak olyan mozik mögött, mint az Egy szent szarvas meggyilkolása; az elmúlt évek leghatásosabb horrorja, az Örökség, vagy a Youtuber-standuposból filmessé avanzsáló csodagyerek, Bo Burnham rendezői bemutatkozása, a Nyolcadik osztály. Részben nekik köszönhetően kellett elkezdenünk komolyan venni a Csiszolatlan gyémántban nemcsak élete, de az év legjobb alakítását hozó Adam Sandlert; de az elmúlt évek leghatásosabb tinifilmjeit, a Wavest és Jonah Hill (Superbad, avagy miért ciki a szex; A Wall Street farkasa) rendezői bemutatkozását, A gördeszkásokat is ők finanszírozták és terjesztették. Habár a megnövekedett filmmennyiség miatt mellélövésből is több akad, de egyre többször nyerik el mozijaik a kritikusok mellett a nézők kegyeit is: eddigi legtöbb bevételt hozó filmjük, a Lady Bird 10 milliós költségvetésére világszinten közel 80 millió dollárt fialt – emellett öt Oscarra jelölték és hosszú ideig makulátlan, 100 százalékos átlaggal bírt a kritikákat összesítő Rottentomatoes oldalon.

A 2020-as év legjobb filmjei között is akad A24-produkció: ilyen a First Cow, ami egy egyedi barátság története; Bill Murray Felkeverve című mozija, vagy a Minari: A családom története, aminek mi az Oscart is odaadtuk volna. A Val Kilmer életét bemutató rendhagyó doumentumfilm szintén hozzájuk tartozik. Kevés, eredetileg filmterjesztéssel foglalkozó vállalat szerzett nevet magának – az ő esetükben azonban valóban érdemes keresni jellegzetes logójukat egy-egy film előtt. Ez adja a cég igazi értékét; kérdés azonban, kinek ér meg 3 milliárd dollárt a stúdió. Az A24 az elmúlt években belekóstolt a televíziózásba is: olyan sorozataik, mint a Ramy vagy az Eufória jelzik, hogy itt sem adták lejjebb a minőséget. Számos streamingszolgáltatóval dolgoztak már együtt: a Val című doku az Amazoné lett, a Felkeverve és számos más filmjük pedig az Apple-ön jött ki, utóbbit ezért is emlegetik legfőbb vevőként. A tapasztalat azonban azt mutatja, a streamingplatformok elsősorban a mennyiséget, azaz a minél több tartalmat keresik. 

(Címlapképünkön: a Holdfény plakátja. Forrás: YouTube)

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.