A szerző immár magához vonta a forgatókönyvírás nemes terhét is, s így ő, csakis ő okolható azért, hogy a Legendás állatok 2. akkora katyvasz, hogy a Katyvaszügyi Minisztérium azonnal bekérette a Roxfort menedzsmentjét.
Bár a magyar Kül- és Mágiaügy erre csak annyit mondott, Soros, mi látni véljük a nyugati szakértők igazát.
Mert, ha nem lenne félvállról felskiccelve a főgonosz (Johnny Depp hidrogénezett hajú Hitlerként huhog), ha nem egyszerre hárman epekednének a jó Göthe szívéért (Eddie Redmayne csajozási technikái Hugh Grant romkom bénázásainak kedves paródiáját adják), és ha nem ezer mellékszereplőt dolgoztatna a műszak (Izland két vezető színészét is berendelték), hanem csak ötszázat (nem pontos adat), akkor most mi is feleannyit fanyalognánk. Mert minden más a megszokott módon meglehetősen pazar.
| ||
Szóval, kinek a hibája ez? Minden ujj a forgatókönyvíróra mered, akin – így a brit tudósok – az elgeorgelucasosodás tünetei mutatkoznak. Itt kell megemlékeznünk a szakállas univerzumteremtőről és a keze által elbaltázott prequelekről.
| ||
Ami jó e második állatságban, az maga az állatság. Bár két viccet is elsütnek a franciák kárára (ah, mi érhette J. K.-t Párizsban?), az az igazán ironikus, hogy miközben Johnny Depp megfeszül, hogy elhozza a világvégét, az Orrontó Furkász (hívjatok csak Nifflernek!) úgy lopja el a show-t, mintha csak a helyi önképzőkörben furkászkodna.
Forgalmazza az InterCom
