Ez a vígjáték szigorúan magánéleti jellegű bonyodalmakat próbál vicces formában elővezetni: munkahelyükön, családjukban elnyomott balfácánok csinálnak bizniszt abból, hogy más, ugyancsak több irányból elnyomott balfácánok részére, legénybúcsú címén biztosítják a nem nagyon kulturált tombolás lehetőségét – az egzotikus, nyers, féktelen és szenvedélyes vadkeleten.
Van itt minden: pia és kurvák, extrém sportok és lövöldözés a pusztán, akár tankkal is, akár emberre is. Szaré’-húgyé’. Olyan olcsón mérik a dévajkodást a bamba bennszülöttek, hogy tényleg csak kiröhögni lehet a nyomi pofájukat. Az átejteni vélt feleségek meg, bár a végén csak rálépnek kicsapongani merészelő férjük mogyorójára, annyit azért levesznek, hogy mekkora lóvé van a tangabugyiba-melltartóba öltözött szőrös seggfejek utaztatásában, s miután erkölcsileg jól megleckéztették életük párját, a gyengébbik nem irányába is kiterjesztik a cég nemes tevékenységét, hiszen a nekivadult csajok is szívesen vadásznak kiszolgáltatott félhülyékre. Ha poénokat, na jó, legalább egyetlen poént mellékeltek volna ehhez a kavarodáshoz, még tán megbocsátható volna az a képekből, megjegyzésekből, beszólásokból mintegy mellékesen áradó mély megvetés, leplezni meg sem próbált lenézés, kulturális értelemben vett rasszizmus (amikor nem genetikailag tartunk alsóbbrendűnek valakit, hanem a miénktől eltérő kulturális referenciái és preferenciái miatt), amelyet az alkotók a mindenre magyarázatot szolgáltató „vadkelet” kifejezéshez társítanak. Ha nem említettem volna: a mozgókép eredeti címe: Budapest.
Forgalmazza az ADS Service
