Tévésorozat

Lovecraft Country

  • - kg -
  • 2020. szeptember 27.

Mikrofilm

Amerika, vidék, hatvanas évek, sötétedik. Hárman ülnek egy autóban, helybeli rasszisták üldözik őket, nincs menekvés. Autó megáll, fegyver dörren és elkezdődik Alan Parker filmje, a Lángoló Mississippi, amelybe Gene Hackman és Willem Dafoe cowboyos alakjai mellé azért még épp elég gyomorszorító részlet került a rasszizmus lincselésekkel és lótetemekkel teli mindennapjaiból.

Új sorozat, első epizód: Amerika, vidék, ötvenes évek, sötétedik. Hárman ülnek egy autóban, üldözés, nincs menekvés, autó megáll és… És jönnek a szörnyetegek. Nem átvitt, hanem nagyon is át nem vitt értelemben kell őket érteni, rusnya dögök, sokat dolgozhatott rajtuk a digitális szörnyszakosztály. A cizellált részletek, ahogy egy-egy létfontosságú szervet kiharapnak a hirtelen elgyávult rasszistákból, tankönyvszerű. Az üzenet ettől még annyira nyilvánvaló, hogy csak pironkodva írhatjuk le: a rasszizmus az igazi szörnyeteg! De nem ettől csalódás e vadonat­új sorozathibrid, amely H. P. Love­craft világát igyekszik ötvözni a Lángoló Mississippiével. Attól az, hogy olyan jól indult minden: amíg csak a bokorban lapultak a szörnyek, amíg az afroamerikai főszereplők egyszerű utazóként igyekeztek fejüket a nyakukon megőrizve átkelni az amerikai vidék mélyén, addig, bár szomorú, de feszültséggel teli talány volt, hogy a páratartalomnál is sűrűbb rasszizmusban eljutnak-e egyik utcasaroktól a másikig. A szörnybiznisz azonban más kvalitásokat kíván, élőhalottak és lefejezős liftek társaságában csak a legnagyobb horrorjártasság mellett őrizhetjük meg a komolyságot.

Elérhető az HBO-n

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.