Martin Scorsese végre megint gengszterfilmet készít, de a projekt egyre többe és többe kerül

  • Gera Márton
  • 2018. március 15.

Mikrofilm

A bűnözőket a filmvásznon is meg kell fizetni.

Már biztosan tudhatjuk, hogy melyik Martin Scorsese legdrágább filmje. A legfrissebb hírek szerint ugyanis a jelenleg is forgó mozija, a The Irishman büdzséje most éppen 175 millió dollárnál jár, és a gengszterfilm zenéje még el sem készült, így alighanem még többe fog kerülni a film. Csak összehasonlításképp: Scorsese legutóbbi filmje, a Némaság 46 millióba, míg a 2014-es A Wall Street farkasa is csupán 100 millió dollárba került.

false

 

Fotó: Facebook/The Irishman

A CGI-lehetőségeket is rendesen kiaknázó The Irishman eredetileg a Paramount berkeiben készült volna, ám a stúdió drágállotta a projekt költségeit, így végül a Netflix állt oda Scorsese mellé. A projekt elszálló költségvetéséről már az elmúlt hónapokban is többször lehetett olvasni: eredetileg csupán 100 millió dolláros költségvetésről volt szó, aztán ebből 125, végül pedig 140 millió dollár lett, ami most ismét emelkedett. Jogosan merül fel a kérdés, hogy mégis mire kell ennyi pénz, de a The Irishman láthatólag a hollywoodi szuperprodukciókkal szeretné felvenni a versenyt, függetlenül attól, hogy a Netflixre készül. A streaming szolgáltató pedig az utóbbi években igyekszik felvenni a versenyt a legnagyobb stúdiókkal: csak idén 8 milliárd dollárt terveznek elkölteni saját gyártású filmekre és sorozatokra.

Hogy a The Irishman visszahozza-e majd az árát, arra szinte lehetetlen válaszolni, és a nézettségi adatokat nem közlő Netflix sem valószínű, hogy részleteket osztana meg a film 2019-es premierje után. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a gengszterfilm valódi sztárparádéval igyekszik meggyőzni a nézőket: szerepel benne Robert De Niro, Al Pacino, Harvey Keitel és Joe Pesci is.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.