Az elmúlt években a Disney minden idők talán leghatalmasabb filmstúdiójává vált, részeként a Marvel pedig egyértelműen uralja a mozikat. A filmjeikben szereplő színészek viszont közel sem nyernek annyit a képregény-adaptációkon, mint a stúdió, még ha a filmográfiájuk a keresztbe-kasul egymásba szövődő történetek és univerzumok miatt azonnal fél tucat filmmel gyarapodik is. De ennek sem örül mindenki.
Elizabeth Olsen 2014-ben csatlakozott a Marvelhez mint Wanda Maximoff, azaz Skarlát boszorkány. Először az Amerika kapitány: A tél katonájában tűnt fel egy rövid időre, majd a Bosszúállók: Ultron korában már fontos mellékszerep várt rá. Karakterét szép lassan építették fel, tavaly WandaVízió címmel saját minisorozatot is kapott, a nemrég bemutatott Doctor Strange az őrület multiverzumában című felvonásban pedig már nemcsak társfőszereplő, de egyenesen főgonosz is volt. A felívelésnek persze ára van: egy nemrég adott interjújában Olsen azon kesergett, milyen lehetőségeket szalasztott el, mert ő vált a Marvel elsőszámú boszorkányává.
„Rendkívül frusztrálttá tett. Biztos munkahelyem volt, de elvesztettem azokat a lehetőségeket, amelyekről úgy éreztem, sokkal jobban illenek hozzám. És minél távolabb sodródtam ezektől, annál kevésbé vettek számításba a hasonló szerepekre” – nyilatkozta. Leginkább az fájt neki, hogy nem szerepelhetett Yorgos Lanthimos 2015-ös A homár című Oscar-jelölt szatirikus drámájában, mert a marveles szerződése ezt nem tette lehetővé.
Elizabeth Olsen a 2000-es elején hatalmas sztároknak számító Olsen-ikrek, Mary Kate és Ashley testvére, aki talán csak most, a képregényfilmeknek köszönhetően tett szert hasonló ismertségre. Karrierjét olyan apró független filmekben kezdte, mint a 2011-es Silent House című horror, vagy az igazi áttörését meghozó Marthy Marcy May Marlene, amelyben egy szekta elől menekülő nőt alakít.
Az interjúban bevallotta: a képrregényfilmes szerepe megfosztotta az olyan munkáktól, amelyeket ő maga nézőként sokkal jobban élvez, mint a repkedő szuperhősöket. Ennek ellenére mikor a Bosszúállók: Végtelen háborúval lejárt a három filmre szóló szerződése, aláírt a WandaVízióra és a további mozikra is. „Fontos volt számomra, hogy én választhattam a folytatást” – magyarázta a Marvel-univerzumon belül frissen kivívott „szabadságát”. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy sorozata talán az egyik legegyedibb produkció a filmes képregény-birodalomban: főszereplőinek, Wandának és Víziónak a románcát egyfajta ironikus-posztmodern módon, a szitkomok történetén végigszaladva bontja ki, mindegyik részt más-más évtizedből származó tévés komédiát imitál.
Képregényfilmes karrierjéről Olsen elmondta: nyitott a folytatásra, de csak ha jó a sztori, és valódi kreatív tartalom készül. A színésznő korábban egyébként védelmébe vette a Marvel-mozikat, miután rengeteg kritika érte a sematizált, egy kaptafára gyártott képregény-adaptációkat – Martin Scorsese például azt mondta róluk, ezek nem is filmek. „Nem azt mondom hogy indie művészmozikat készítünk, de ezzel a stábot kicsinyeljük le, ami zavar. A színészek nézőpontjából persze, értem, ez egy teljesen másfajta színészet. De szerintem azzal, hogy a Marvelre verjük a balhét, nagyon tehetséges emberek százainak munkáját vonjuk kétségbe” – magyarázta Olsen.
