Marvel-mozisztárként sem fenékig tejfel az élet

  • narancs.hu
  • 2022. május 13.

Mikrofilm

A Wandát, azaz Skarlát boszorkányt alakító Elizabeth Olsennek Oscar-jelölt film szerepét kellett visszautasítania képregényes szerződése miatt.

Az elmúlt években a Disney minden idők talán leghatalmasabb filmstúdiójává vált, részeként a Marvel pedig egyértelműen uralja a mozikat. A filmjeikben szereplő színészek viszont közel sem nyernek annyit a képregény-adaptációkon, mint a stúdió, még ha a filmográfiájuk a keresztbe-kasul egymásba szövődő történetek és univerzumok miatt azonnal fél tucat filmmel gyarapodik is. De ennek sem örül mindenki. 

Elizabeth Olsen 2014-ben csatlakozott a Marvelhez mint Wanda Maximoff, azaz Skarlát boszorkány. Először az Amerika kapitány: A tél katonájában tűnt fel egy rövid időre, majd a Bosszúállók: Ultron korában már fontos mellékszerep várt rá. Karakterét szép lassan építették fel, tavaly WandaVízió címmel saját minisorozatot is kapott, a nemrég bemutatott Doctor Strange az őrület multiverzumában című felvonásban pedig már nemcsak társfőszereplő, de egyenesen főgonosz is volt. A felívelésnek persze ára van: egy nemrég adott interjújában Olsen azon kesergett, milyen lehetőségeket szalasztott el, mert ő vált a Marvel elsőszámú boszorkányává.

„Rendkívül frusztrálttá tett. Biztos munkahelyem volt, de elvesztettem azokat a lehetőségeket, amelyekről úgy éreztem, sokkal jobban illenek hozzám. És minél távolabb sodródtam ezektől, annál kevésbé vettek számításba a hasonló szerepekre” – nyilatkozta. Leginkább az fájt neki, hogy nem szerepelhetett Yorgos Lanthimos 2015-ös A homár című Oscar-jelölt szatirikus drámájában, mert a marveles szerződése ezt nem tette lehetővé.

Elizabeth Olsen a 2000-es elején hatalmas sztároknak számító Olsen-ikrek, Mary Kate és Ashley testvére, aki talán csak most, a képregényfilmeknek köszönhetően tett szert hasonló ismertségre. Karrierjét olyan apró független filmekben kezdte, mint a 2011-es Silent House című horror, vagy az igazi áttörését meghozó Marthy Marcy May Marlene, amelyben egy szekta elől menekülő nőt alakít.

Az interjúban bevallotta: a képrregényfilmes szerepe megfosztotta az olyan munkáktól, amelyeket ő maga nézőként sokkal jobban élvez, mint a repkedő szuperhősöket. Ennek ellenére mikor a Bosszúállók: Végtelen háborúval lejárt a három filmre szóló szerződése, aláírt a WandaVízióra és a további mozikra is. „Fontos volt számomra, hogy én választhattam a folytatást” – magyarázta a Marvel-univerzumon belül frissen kivívott „szabadságát”. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy sorozata talán az egyik legegyedibb produkció a filmes képregény-birodalomban: főszereplőinek, Wandának és Víziónak a románcát egyfajta ironikus-posztmodern módon, a szitkomok történetén végigszaladva bontja ki, mindegyik részt más-más évtizedből származó tévés komédiát imitál.

Képregényfilmes karrierjéről Olsen elmondta: nyitott a folytatásra, de csak ha jó a sztori, és valódi kreatív tartalom készül. A színésznő korábban egyébként védelmébe vette a Marvel-mozikat, miután rengeteg kritika érte a sematizált, egy kaptafára gyártott képregény-adaptációkat – Martin Scorsese például azt mondta róluk, ezek nem is filmek. „Nem azt mondom hogy indie művészmozikat készítünk, de ezzel a stábot kicsinyeljük le, ami zavar. A színészek nézőpontjából persze, értem, ez egy teljesen másfajta színészet. De szerintem azzal, hogy a Marvelre verjük a balhét, nagyon tehetséges emberek százainak munkáját vonjuk kétségbe” – magyarázta Olsen.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.