Marvel-mozisztárként sem fenékig tejfel az élet

  • narancs.hu
  • 2022. május 13.

Mikrofilm

A Wandát, azaz Skarlát boszorkányt alakító Elizabeth Olsennek Oscar-jelölt film szerepét kellett visszautasítania képregényes szerződése miatt.

Az elmúlt években a Disney minden idők talán leghatalmasabb filmstúdiójává vált, részeként a Marvel pedig egyértelműen uralja a mozikat. A filmjeikben szereplő színészek viszont közel sem nyernek annyit a képregény-adaptációkon, mint a stúdió, még ha a filmográfiájuk a keresztbe-kasul egymásba szövődő történetek és univerzumok miatt azonnal fél tucat filmmel gyarapodik is. De ennek sem örül mindenki. 

Elizabeth Olsen 2014-ben csatlakozott a Marvelhez mint Wanda Maximoff, azaz Skarlát boszorkány. Először az Amerika kapitány: A tél katonájában tűnt fel egy rövid időre, majd a Bosszúállók: Ultron korában már fontos mellékszerep várt rá. Karakterét szép lassan építették fel, tavaly WandaVízió címmel saját minisorozatot is kapott, a nemrég bemutatott Doctor Strange az őrület multiverzumában című felvonásban pedig már nemcsak társfőszereplő, de egyenesen főgonosz is volt. A felívelésnek persze ára van: egy nemrég adott interjújában Olsen azon kesergett, milyen lehetőségeket szalasztott el, mert ő vált a Marvel elsőszámú boszorkányává.

„Rendkívül frusztrálttá tett. Biztos munkahelyem volt, de elvesztettem azokat a lehetőségeket, amelyekről úgy éreztem, sokkal jobban illenek hozzám. És minél távolabb sodródtam ezektől, annál kevésbé vettek számításba a hasonló szerepekre” – nyilatkozta. Leginkább az fájt neki, hogy nem szerepelhetett Yorgos Lanthimos 2015-ös A homár című Oscar-jelölt szatirikus drámájában, mert a marveles szerződése ezt nem tette lehetővé.

Elizabeth Olsen a 2000-es elején hatalmas sztároknak számító Olsen-ikrek, Mary Kate és Ashley testvére, aki talán csak most, a képregényfilmeknek köszönhetően tett szert hasonló ismertségre. Karrierjét olyan apró független filmekben kezdte, mint a 2011-es Silent House című horror, vagy az igazi áttörését meghozó Marthy Marcy May Marlene, amelyben egy szekta elől menekülő nőt alakít.

Az interjúban bevallotta: a képrregényfilmes szerepe megfosztotta az olyan munkáktól, amelyeket ő maga nézőként sokkal jobban élvez, mint a repkedő szuperhősöket. Ennek ellenére mikor a Bosszúállók: Végtelen háborúval lejárt a három filmre szóló szerződése, aláírt a WandaVízióra és a további mozikra is. „Fontos volt számomra, hogy én választhattam a folytatást” – magyarázta a Marvel-univerzumon belül frissen kivívott „szabadságát”. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy sorozata talán az egyik legegyedibb produkció a filmes képregény-birodalomban: főszereplőinek, Wandának és Víziónak a románcát egyfajta ironikus-posztmodern módon, a szitkomok történetén végigszaladva bontja ki, mindegyik részt más-más évtizedből származó tévés komédiát imitál.

Képregényfilmes karrierjéről Olsen elmondta: nyitott a folytatásra, de csak ha jó a sztori, és valódi kreatív tartalom készül. A színésznő korábban egyébként védelmébe vette a Marvel-mozikat, miután rengeteg kritika érte a sematizált, egy kaptafára gyártott képregény-adaptációkat – Martin Scorsese például azt mondta róluk, ezek nem is filmek. „Nem azt mondom hogy indie művészmozikat készítünk, de ezzel a stábot kicsinyeljük le, ami zavar. A színészek nézőpontjából persze, értem, ez egy teljesen másfajta színészet. De szerintem azzal, hogy a Marvelre verjük a balhét, nagyon tehetséges emberek százainak munkáját vonjuk kétségbe” – magyarázta Olsen.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.