Marvel-mozisztárként sem fenékig tejfel az élet

  • narancs.hu
  • 2022. május 13.

Mikrofilm

A Wandát, azaz Skarlát boszorkányt alakító Elizabeth Olsennek Oscar-jelölt film szerepét kellett visszautasítania képregényes szerződése miatt.

Az elmúlt években a Disney minden idők talán leghatalmasabb filmstúdiójává vált, részeként a Marvel pedig egyértelműen uralja a mozikat. A filmjeikben szereplő színészek viszont közel sem nyernek annyit a képregény-adaptációkon, mint a stúdió, még ha a filmográfiájuk a keresztbe-kasul egymásba szövődő történetek és univerzumok miatt azonnal fél tucat filmmel gyarapodik is. De ennek sem örül mindenki. 

Elizabeth Olsen 2014-ben csatlakozott a Marvelhez mint Wanda Maximoff, azaz Skarlát boszorkány. Először az Amerika kapitány: A tél katonájában tűnt fel egy rövid időre, majd a Bosszúállók: Ultron korában már fontos mellékszerep várt rá. Karakterét szép lassan építették fel, tavaly WandaVízió címmel saját minisorozatot is kapott, a nemrég bemutatott Doctor Strange az őrület multiverzumában című felvonásban pedig már nemcsak társfőszereplő, de egyenesen főgonosz is volt. A felívelésnek persze ára van: egy nemrég adott interjújában Olsen azon kesergett, milyen lehetőségeket szalasztott el, mert ő vált a Marvel elsőszámú boszorkányává.

„Rendkívül frusztrálttá tett. Biztos munkahelyem volt, de elvesztettem azokat a lehetőségeket, amelyekről úgy éreztem, sokkal jobban illenek hozzám. És minél távolabb sodródtam ezektől, annál kevésbé vettek számításba a hasonló szerepekre” – nyilatkozta. Leginkább az fájt neki, hogy nem szerepelhetett Yorgos Lanthimos 2015-ös A homár című Oscar-jelölt szatirikus drámájában, mert a marveles szerződése ezt nem tette lehetővé.

Elizabeth Olsen a 2000-es elején hatalmas sztároknak számító Olsen-ikrek, Mary Kate és Ashley testvére, aki talán csak most, a képregényfilmeknek köszönhetően tett szert hasonló ismertségre. Karrierjét olyan apró független filmekben kezdte, mint a 2011-es Silent House című horror, vagy az igazi áttörését meghozó Marthy Marcy May Marlene, amelyben egy szekta elől menekülő nőt alakít.

Az interjúban bevallotta: a képrregényfilmes szerepe megfosztotta az olyan munkáktól, amelyeket ő maga nézőként sokkal jobban élvez, mint a repkedő szuperhősöket. Ennek ellenére mikor a Bosszúállók: Végtelen háborúval lejárt a három filmre szóló szerződése, aláírt a WandaVízióra és a további mozikra is. „Fontos volt számomra, hogy én választhattam a folytatást” – magyarázta a Marvel-univerzumon belül frissen kivívott „szabadságát”. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy sorozata talán az egyik legegyedibb produkció a filmes képregény-birodalomban: főszereplőinek, Wandának és Víziónak a románcát egyfajta ironikus-posztmodern módon, a szitkomok történetén végigszaladva bontja ki, mindegyik részt más-más évtizedből származó tévés komédiát imitál.

Képregényfilmes karrierjéről Olsen elmondta: nyitott a folytatásra, de csak ha jó a sztori, és valódi kreatív tartalom készül. A színésznő korábban egyébként védelmébe vette a Marvel-mozikat, miután rengeteg kritika érte a sematizált, egy kaptafára gyártott képregény-adaptációkat – Martin Scorsese például azt mondta róluk, ezek nem is filmek. „Nem azt mondom hogy indie művészmozikat készítünk, de ezzel a stábot kicsinyeljük le, ami zavar. A színészek nézőpontjából persze, értem, ez egy teljesen másfajta színészet. De szerintem azzal, hogy a Marvelre verjük a balhét, nagyon tehetséges emberek százainak munkáját vonjuk kétségbe” – magyarázta Olsen.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.