Magyar filmben tér vissza Kevin Spacey

  • narancs.hu
  • 2022. május 12.

Mikrofilm

Egy tatárjárásról szóló filmben játszaná a főgonosz bíborost. 

Ennyi, Kevin Spacey pályája véget ért: 126 dollárt csinált a kasszáknál az utolsó filmje – írtuk 2018-ban, amikor bemutatták a színész utolsó, még zaklatási botrányát megelőzően készült filmjét, a Billionaire Boys Clubot.

A MeToo-mozgalomba az egyik leglátványosabb módon belebukott színész azóta inkább csak az olyan fura performanszaival hallatot magáról, mint amikor egy kihasznált, majd cserbenhagyott bokszolóról szóló verset szavalt a Római Nemzeti Múzeumban; vagy amikor bizarr karácsonyi videókkal borzolta a kedélyeket. Később Franco Nero nyújtott neki segítő kezet, aki egy cameo-szerepet ajánlott neki kis költségvetésű olasz független filmjében – ezt azonban még mindig nem nevezhetjük hatalmas visszatérésnek. Ugyan főszerepet játszott Michael Hoffmann (Szép kis nap, Dől a moné) Gore Vidalról szóló életrajzi filmjében, botránya után a Netflix úgy döntött, inkább be sem mutatja a mozit.

A két Oscar-díjas bukott színésznek végül úgy néz ki, Magyarország nyújt segítő kezet: főszerepet kapott Soós Péter 1,26 milliárd forintos támogatásban részesült 1242 – A nyugat kapujában című, a tatárjárásról szóló magyar-mongol kalandfilmjében.

A 24.hu szerint Spaceynek már aláírt szerződése van, amely alapján a főgonoszt, egy itáliai bíborost alakítja majd – mellette pedig olyan egyéb, egykor nagy névnek számító színészek is feltűnnek, mint Christopher Lambert, Eric Roberts vagy Terence Stamp. A film vágója az Oscar-jelölt Kant Pan (Síró játék – The Crying Game) lesz, de részt vesz a munkákban az a Greg Powell is, aki olyan hollywoodi blockbusterek akciójeleneteiért felelt, mint a James Bond-, Mission Impossible-, vagy Halálos iramban-filmek.

A hír kipattanása után az Indiewire már úgy fogalmazott: Kevin Spacey visszatér Hollywoodba, amely egyelőre barokkos túlzásnak tűnik, tekintve hogy magyar filmek inkább csak akkor jutnak el Amerikáig, ha az Oscar-nevezés miatt minimális vásznon kötelező bemutatni az indított mozit. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.