Az angolszász szórakoztató médiában óriási hagyománya van az olyan portrécikkeknek, amelyek egy-egy színész, rendező vagy épp énekes teljes pályafutását igyekeznek bemutatni úgy, hogy az újságíró hosszabb időt tölt a cikk tárgyával. Nemcsak interjút készít vele, de igyekszik közelebb kerülni ahhoz is, milyen ember valójában, emellett pedig egy rakás kollégáját, egykori iskolatársait, rokonait is megkeresi, hogy teljesebb képet kaphasson. Hasonló cikkek itthon nemcsak azért ritkák, mert viszonylag nagy idő- és pénzbefektetést igényelnek, hanem mert ilyen írások itthon szinte kizárólag a méltatás jegyében születhetnek meg – máskülönben az alany egyszerűen nem nyilatkozik. Az Egyesült Államokban kicsit más a helyzet, a New Yorker pedig híres metsző hangnemű, sokszor kifejezetten kegyetlen profiljairól.
Épp egy ilyen jelent meg nemrég Jeremy Strongról, az Utódlás Emmy-díjas színészéről, ami pedig többeknél is kiverte a biztosítékot. Az írás tanulsága ugyanis körülbelül az, hogy Strong nemcsak eljátssza a nagyhatalmú médiamogul Logan Roy középső fiát, de gyakorlatilag ő maga Kendall Roy:
egyszerre nevetséges, drámai és sokszor szánalmas figura, akit átitat a küldetéstudata, miközben egyedül saját meggyőződése és az elismerésért való vágya hajtja.
„Olyan komolyan veszem őt, mint a saját életemet” – nyilatkozta a színész saját karakteréről, az írás pedig tele van a hasonlóan fellengzős kijelentéseivel.
Strong gyerekkori szobáját Daniel-Day Lewis, Al Pacino és Dustin Hoffman posztere borította – ők voltak az idoljai, akikre a leginkább hasonlítani akart, és olyan, mintha a mai napig mindent megtenne azért, hogy a nyomukba érjen.
A húszas éveire sikerült is elérnie, hogy mindegyikük mellett dolgozhatott ilyen-olyan asszisztensi vagy egyéb pozíciókban, de a rajongás nem szűnt meg. Egyetemistaként szinte pontosan ugyanazokban a darabokban játszott, amelyekben Pacino, majd sikerült addig lobbiznia, míg elérte, hogy a színész egy színészmesterség-órát tartott nekik – még egy díjat is létrehozott, amivel megjutalmazta Pacinót, még úgy is, hogy mindez szinte teljesen kiürítette a színjátszó kör kasszáját.
Hogy immár elismert színészként is követni igyekszik idoljait, arra a cikk szerint jó példa, hogyan vette át Emmy-díját tavaly az Utódlásért: egy ugyanolyan, a nyakán lazán megkötött nyaksálat viselt, mint Daniel-Day Lewis, amikor átvette Oscarját A bal lábamért.
Elképesztő akaratereje és küldetéstudata végül sikerre vitte Strongot.
A harmincas éveire, közel 15 év megfeszített munka után végre lehetőséget kapott A-listás filmekben, még ha csak epizódszerepekben is: szerepelhetett Spielberg Lincolnjában (ráadásul hőse, Daniel-Day Lewis mellett!), Kathryn Bigelow Zero Dark Thirty – A Bin Láden hajszájában és Adam McKay A nagy dobásában. Bigelow később egy nagyobb szerepet is szánt neki a Detroit című filmjében, Strong azonban hiába tanulmányozta hosszú hónapokig figuráját és hátterét, a forgatás kezdete után nem sokkal a rendező egyszerűen kivágta a karaktert a filmből, és inkább egy másik szerepet adott neki.
Adam McKay, az Utódlás producere A nagy dobás után hívta be a színészt a sorozat castingjára, ahol még azt is felajánlotta neki, hogy válasszon a karakterek közül. Strongnak Roman, a legkisebb testvér alakja tetszett a legjobban, és már meg is kezdte a szerepben való elmélyülést, amikor megtudta, hogy azt helyette Kieran Culkinra osztották. Strongnak viszont kárpótlásként megengedték, hogy megpróbálkozzon egy másik karakterrel, így kapta meg végül Kendall Roy figuráját.
Az mára egyértelművé vált, hogy ez a szerep tökéletesen passzol hozzá:
Kendall annyira komoly, hogy az már nevetséges, ráadásul annyira el akarja érni célját, hogy az sokszor inkább szánnivaló – a New Yorker portréja szerint pedig a leírás Strongra is passzol.
Adam McKay, a sorozat producere szerint Strong pont azért remek a szerepben, mert ő az egyetlen, aki egyáltalán nem tartja viccesnek a figurát. „Nem úgy játssza, mint egy komédiában – inkább úgy, mintha ő lenne Hamlet” – magyarázta.
Ezt erősítette meg szereplőtársa, Kieran Culkin is, akinek Strong egyszer azért panaszkodott, mert szerinte a komikus betétek miatt az emberek esetleg azt gondolják, hogy az Utódlás egy vígjáték. „De hát ez a sorozat egy vígjáték” – válaszolt neki Culkin, utalva arra, hogy a show valójában a dráma és a száraz szatíra egyfajta sajátos egyvelege. Strong erre komolyan ránézett, és csak ennyit kérdett: „Úgy érted, ahogy Csehov is vígjáték?”
Végül a portré címe is az lett, hogy
„Az Utódlásban Jeremy Strong nem érti a viccet”.
Az újságíró megpróbálta például arról a jelenetről kérdezni, amely talán karaktere legcikibb momentuma: a második évadban előadott rapszámáról – erre Strong mindenféle irónia nélkül Raszkolnyikovról és a figura szörnyű fájdalmáról kezdett el beszélni.
A cikk tele van hasonló részekkel, amelyek azt sugallják, hogy a színész egy felfuvalkodott hólyag, vagy legalábbis egy sznob seggfej: többek között Carl Jungtól, Fitzgeraldtól, Knausgaardtól, Meryl Streeptől, Harold Pintertől, T. S. Eliottól, esetleg Flaubert-től idézget, bizonyítva saját komolyságát; vagy épp Dante Pokoljából vagy Daniel-Day Lewis apjának verséből küldözgetett idézeteket SMS-ben az újságírónak.
Az írás szerint ráadásul Strong folyamatosan megnehezíti a vele dolgozók élketét: Aaron Sorkin A chicagói 7-ek tárgyalása című filmjében ő játszotta Jerry Rubin aktivistát, és azt kérte Sorkintól, a hihetőség kedvéért valódi könnygázzal lőjjék arcon – végül ezt a stáb többi tagjára való tekintettel végül ezt megtagadták tőle. Máskor provokatőr karakteréhez hasonlóan a bírót játszó Frank Langellát idegesítette a közös jelenetükben, és úgy kellett leállítani, hogy felvehessék a jelenetet. A bíró című filmben a Robert Downey Jr. alakította főhős mentálisan sérült testvérét játszotta – itt azzal ment mindenki agyára, hogy akkor is megjelent a forgatáson, amikor nem kellett volna, és hangosan sírt a háttérben; vagy épp olyan kellékeket kért karakterének, amelyek nem is szerepeltek a forgatókönyvben.
Az Utódlás forgatásán pedig pont olyan fekete báránynak számított, mint az általa játszott karakter.
Nem közösködött színésztársaival, és olyan apró részletek miatt kellett időnként miatta leállni, mint hogy szerinte Kendall Roy soha nem enne Waldorf salátát, ahogy az a forgatókönyvben szerepelt. A jelenetet végül édeskömény salátára írták át, könnyű vinaigrette öntettel. A forgatáson van lehetőség apróbb rögtönzésekre, de Strong többször szinte teljesen átírta a saját szövegét, ezzel a vele együtt szereplőket hozva kellemetlen helyzetbe.
Azt ugyanakkor mindenki kiemelte, hogy a színész elképesztően elkötelezett, és szinte mindent megtesz azért, hogy hitelesen játszhassa karakterét. A sorozatban az apját alakító Brian Cox szerint Strong teljesítménye elismerésre méltó – csak épp az a kérdés, nem áldoz-e fel túl sokat ennek kedvéért.
Bár Strong tagadja, hogy method actor lenne (vagyis olyan színész, aki teljesen belehelyezkedik és elmerül szerepében), mégis ez a kép rajzolódik ki róla.
Vele ellentétben Cox képzett angol színpadi színész – és mint ilyen, kizárólag akkor játszik, amikor forogni kezd a kamera. A kettő közötti ellentétet jól szemlléteti az az anekdota, ami Cox idézett fel a hozzá hasonló háttérrel rendelkező Laurence Olivier-ről és Strong egyik példaképéről, Dustin Hoffmanról. A két színész a Maraton életre-halálra című filmben játszott együtt, és a szerepe kedvéért Hoffman a forgatás előtt napokig bulizott és egész éjjel nem aludt, hogy elég meggyőzően alakíthassa a meggyötört, fáradt figuráját. Erre Olivier azzal fordult oda hozzá: „Drága fiam, miért nem próbálsz meg inkább színészkedni?”
A cikk megírása után elárasztották a közösségi médiát a Stronggal kapcsolatos megjegyzések – a rajongók többségének kifejezetten tetszett a színész és szerepe közötti párhuzam, egykori színész- és alkotótársai pedig igyekeztek Strong védelmére kelni.
Jessica Chastain inspirálónak nevezte a színészt, aki csak elkötelezett a munkája iránt, a New Yorker cikkét pedig egyoldalúnak bélyegezte. De megosztotta Aaron Sorkin közleményét is, amelyben a rendező közzétette, milyen kérdéseket kapott az újságírótól, és azokra mit válaszolt. Ebből pedig az derült ki, hogy Sorkin nemhogy nem panaszkodott Strongra, de remek színésznek és kiváló embernek tartja, akivel minden egyes színész, rendező és producer szívesen dolgozna, és akiről már most Dustin Hoffman nagysága jut eszébe.
Aaron Sorkin doesn’t have social media so asked me to post this letter on his behalf xx pic.twitter.com/3Ol1KGoJKM
— Jessica Chastain (@jes_chastain) December 10, 2021
A cikkben megszólaló Adam McKay ugyancsak tweetben állt ki Strong mellett: mint mondta, épp azért az elképesztő elszántságért és elkötelezettségéért kapta meg ő a szerepet az Utódlásban, amiért a New Yorker gúnyt űzött belőle. Anna Hathaway, aki kétszer dolgozott már együtt Stronggal, Instagramon emelte ki a színész értékeit – na meg persze gratulált neki az Utódlás legújabb évadjához is.
A New Yorker Jeremy Strong-ról szóló írása itt olvasható.
Az Utódlás pilotjáról szóló kritikánk itt olvasható; a harmadik évadról pedig itt írtunk. A sorozat egyik producer-forgatókönyvírójával is interjúztunk, ez itt olvasható.
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
