Újpest határában rejtőzött egy kunyhó, amelyben két, a társadalomból kitaszított/kivonult ember élte közös életét: Fanni, a családjából is kiközösített, intézetből ki-be járó transz tinédzser és Laci, az egykori gyári munkás. Afféle szabálytalan családként együtt harcoltak a sanyarú körülményekkel és próbáltak megbirkózni gondjaikkal. Somogyvári Gergő különleges hangulatú, összességében négy és fél évig készült filmje egyszerre szól a felnőtté válásról, az emberi kapcsolatok fontosságáról és az elfogadásról, ami sosem jön magától. Azt is lehetne hinni, hogy csupán a filmkészítők morbid ötlete volt, hogy egy filmbe pakolják ezt a két embert, de valójában teljesen véletlenül akadtak a jól megépített városszéli kalyibára, ahol már jó ideje együtt éltek.
Annyi biztos, hogy kettejük élete tálcán kínálja a témákat – a film egyszerre szól a munkaerőpiacról önhibájukon kívül kikerültek, vagy előítéletek miatt bekerülni sem tudók sorsáról, de arról is, hogy az ellátórendszer, a hatóságok, de társadalom, sőt, saját családjuk sem tud mit kezdeni Fanni és sorstársai létével. A két embert paradox módon teljes inkompatibilitásuk köti össze: a még mindig ügyes kezű, sűrűn és cifrán szitkozódó Laci valójában kevés hasznát veszi Fanninak, aki viszont be tudja hozni a virtuális külvilágot folyton alakuló viskójukba. A film egyikük számára látszólagos hepiendbe torkollik (Fanni társra talál és befogadják), míg Lacit elviszi a halálos kór, közös otthonuk pedig a markolókanál alatt végzi – de tudjuk jól, hogy ez a történet nem érhet véget ennyivel.
Vetítik: 24-én, 20.00, Corvin – Kabos; 29-én, 16.00, Toldi Nagyterem
A Magyar Narancs e heti nyomtatott kiadása öt oldalas mellékletben foglalkozik a Verzió Filmfesztivállal.
