Megnéztük a Verzión a Fanni kertjét

  • - barotányi -
  • 2023. november 24.

Mikrofilm

Két, a közösségből kiszakadt ember sorsát követi ez a különleges hangulatú film.

Újpest határában rejtőzött egy kunyhó, amelyben két, a társadalomból kitaszított/kivonult ember élte közös életét: Fanni, a családjából is kiközösített, intézetből ki-be járó transz tinédzser és Laci, az egykori gyári munkás. Afféle szabálytalan családként együtt harcoltak a sanyarú körülményekkel és próbáltak megbirkózni gondjaikkal. Somogyvári Gergő különleges hangulatú, összességében négy és fél évig készült filmje egyszerre szól a felnőtté válásról, az emberi kapcsolatok fontosságáról és az elfogadásról, ami sosem jön magától. Azt is lehetne hinni, hogy csupán a filmkészítők morbid ötlete volt, hogy egy filmbe pakolják ezt a két embert, de valójában teljesen véletlenül akadtak a jól megépített városszéli kalyibára, ahol már jó ideje együtt éltek.

Annyi biztos, hogy kettejük élete tálcán kínálja a témákat – a film egyszerre szól a munkaerőpiacról önhibájukon kívül kikerültek, vagy előítéletek miatt bekerülni sem tudók sorsáról, de arról is, hogy az ellátórendszer, a hatóságok, de társadalom, sőt, saját családjuk sem tud mit kezdeni Fanni és sorstársai létével. A két embert paradox módon teljes inkompatibilitásuk köti össze: a még mindig ügyes kezű, sűrűn és cifrán szitkozódó Laci valójában kevés hasznát veszi Fanninak, aki viszont be tudja hozni a virtuális külvilágot folyton alakuló viskójukba. A film egyikük számára látszólagos hepiendbe torkollik (Fanni társra talál és befogadják), míg Lacit elviszi a halálos kór, közös otthonuk pedig a markolókanál alatt végzi – de tudjuk jól, hogy ez a történet nem érhet véget ennyivel.  

 
Fanni kertje

Vetítik: 24-én, 20.00, Corvin – Kabos; 29-én, 16.00, Toldi Nagyterem

A Magyar Narancs e heti nyomtatott kiadása öt oldalas mellékletben foglalkozik a Verzió Filmfesztivállal.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.

Itt éreztük magunkat otthon

Hol volt eddig a társadalom, hogy az elmúlt tizenkét hónapban hirtelen évtizedes sztorik kezdtek hatni rá elementáris erővel? Mire véljük ezt a ráébredést? És számít, hogy vannak, akik már húsz éve erről beszéltek?