Megrázó dokuk és ötletes animációk – az Oscar rövidfilmes kategóriáira is fontos odafigyelni

A legjobb rövid animációs film

Beautiful Men: A belga stop-motion animáció három testvérről szól, akik azért érkeznek Isztambulba, hogy hajbeültetésen essenek át. Nicolas Keppens filmjét volt, aki Fellini-szerűnek bélyegezte, és valóban ez az egyik legegyedibb hangulatú jelölt: borongós és melankolikus, ráadásul az öregedéstől való félelem mint központi téma is sokak számára ismerős lehet. Kár, hogy a remek felütés után hamar unalomba fullad. A film a Vimeón 3,99 dollárért kikölcsönözhető.

In the Shador of the Cypress: Ha pusztán az animációt nézzük, valószínűleg Hossein Molayemi és Shirin Sohani alkotása a leggyönyörűbb és a legemlékezetesebb az idei jelöltek közül. A filmecske egy tenger mellett élő kapitányról és lányáról szól, előbbi súlyos poszttraumás stressz szindrómában szenved, ami utóbbi életét is megkeseríti. Amikor azonban egy bálna a partra veti magát, változás következik be az életükben. Ez szintén a Vimeón érhető el 3,99 dollárért.

Magic Candies: Egykor főleg az ehhez hasonló, a gyermekek számára is élvezhető animációk uralták a kategóriát, ma már inkább csak a jelöltek felét teszik ki. A Magic Candies egy magányos kisfiúról szól, akinek cukorkái életre keltik a körülötte lévő tárgyakat és állatokat. Daisuke Nishio filmje nem túl összetett, de ötletes és kellően szívhezszóló – ez pedig ebben a kategóriában különösen gyakran elég a győzelemhez.

Wander to Wonder: A Jim Carrey-féle Most nevess!-től kezdve az Egy kivételes baráton át a Mr. Crocketig a közelmúltban számtalan film és sorozat igyekezett betekintést nyújtani a gyerekműsorok egyszerűnek tűnő világa mögé. Kevés volt azonban annyira ötletes és megrázó, mint Nina Gantz rövid animációja. Ennek főhősei három aprócska lény, akik egy gyerekeknek szóló műsorban szerepeltek – egészen addig, míg annak készítője meg nem hal, így ők kénytelenek a túlélésért küzdeni. A Wander to Wonder egyértelműen kiemelkedik az idei mezőnyből, a Vimeón pedig bárki kikölcsönözheti.

Yuck!: Ez a tündéri francia animáció az első csók misztikumát mutatja be: főhősei már vonzódnak egymáshoz, de még abban a korban vannak, amikor csúfolni illik, ha egy fiú és egy lány egymáshoz közeledik. A Magic Candieshez hasonlóan ez is egy egyszerű, de aranyos animáció, amit nehéz nem szeretni.

Nyerni fog: A rövid kategóriákat legendásan nehéz előre jelezni, hiszen nincs annyi előzetes díjátadó, számtalan akadémiai tag pedig egyáltalán nem is adja le a szavazatát ezekben a kategóriákban. Mindent összevetve mégis a legvalószínűbb a Magic Candies győzelme.

Nyernie kellene: Wander to Wonder

A legjobb rövid dokumentumfilm

Death by Numbers: A 2018-ban Valentin-napon, a Parkland iskolában történt tragédia az Egyesült Államok történetének egyik legsúlyosabb iskolai lövöldözése volt, melyben 17 ember, köztük diákok és tanárok haltak meg. Kim A. Snyder dokumentumfilmjének főszereplője az események egyik szerencsés túlélője, egy a 17 sebesült közül. Samantha Fuentest azóta is kísértik a történtek, a film azt mutatja be, hogyan követi végig a tárgyalást és néz szembe az elkövetővel. A parklandi tömeggyilkosság ugyanis azon ritka esetek közé tartozik, amit a tettes is túlélt, sőt, bíróság elé is állt.

I am Ready, Warden: Ismét egy súlyos témájú dokumentumfilm, amelynek középpontjában egy gyilkosság áll – csak épp a fókusz most a másik oldalon van. John Henry Ramirez 2004-ben a texasi Corpus Christiben huszonkilenc késszúrással megölt egy bolti eladót, akitől alig több mint egy dollárt lopott el, hogy kábítószert vegyen. Négy évvel később ítélték halálra. Smithri Mundhra az ő utolsó napjaiba enged betekintést filmjében, amelyek során Ramirez többek között áldozata fiának bocsánatát igyekszik elnyerni.

Incident: A címbeli „incidens” egy fekete férfi halálát takarja, akit a rendőrök fényes nappal lőttek le 2018-ban Chicagóban. Harith „Snoop” Augustus borbélyként dolgozott nem messze onnan, ahol egyenruhások egy csoportja gyűlt össze, igyekezve fenntartani a rendet. Bill Morrison formabontó dokumentumfilmje kizárólag a térfigyelő kamerák és a rendőrök testkamerájának képeit használva mutatja be pillanatról pillanatra az esetet – vérfagyasztó és felkavaró dokumentumfilm. Megnézhető a The New Yorker oldalán.

Instruments of a Beating Heart: A nehéz dokumentumfilmek mellett idén is akad pár könnyedebb hangvételű jelölt. Az egyik ilyen Ema Ryan Yamazaki filmje, amely egy tokiói általános iskolában játszódik, ahol az év végén az elsősök arra készülnek, hogy az Örömóda előadásával kedveskedjenek az utánuk következő kisiskolásoknak. A főszereplő, Ayame is szerepet vállal, és meg is kapja az egyik legfontosabb hangszert, a nagydobot – de fel is kell nőnie a feladathoz. Nem több ez, mint egy aranyos és megható doku, amely közben betekintést enged a legendás japán fegyelembe és elvárásokba is. A teljes film megtekinthető a Youtube-on.

Az egyetlen lány a zenekarban: Ha a filmvilágot választja hivatásául, Orin O’Brien tipikus nepo baby volna: apja, George O’Brien többek között F. W. Murnau ikonikus Virradatában játszott főszerepet, de szintén színész édesanyja, Marguerite Churchill is olyan filmekben szerepelt, mint A nagy ösvény vagy a Drakula lánya. Orin O’Brien azonban nem vágyott reflektorfénybe: helyette nagybőgőn kezdett játszani, és 1966-ban a New York-i Filharmonikusok első női zenészévé vált. A róla szóló dokumentumfilm elérhető a Netflixen.

Nyerni fog: I am Ready, Warden

Nyernie kellene: Incident

A legjobb rövidfilm

Anuja: Adam J. Graves rövidfilmje egy tipikus indiai varrodát mutat be, ahol többek között a 9 éves Anuja is dolgozik a testvérével. Ő azonban ennél sokkal többre hivatott: igazi matekzseni, akinek lehetősége van elnyerni egy ösztöndíjat, amivel végre iskolába járhatna, de előbb össze kellene szedniük a vizsgadíjat. A film olyan közösségi partnerek összefogásával jöhetett létre, mint például a Salaam Baalak Trust, amely épp olyan gyerekeken segít, mint akiket az Anujában láthatunk. A főszerepet alakító Sajda Pathan is pont ilyen szegény sorsból származik. Az Anuja a hagyományosan rövidfilmek közé tartozik, de egyszerűsége ellenére is szép és megható alkotás. Elérhető a Netflixen.

The Last Ranger: Dél-Afrikában járunk, ahol a veszélyeztetett rinocéroszokra egy maroknyi vadőr vigyáz – az ő történetüket mutatja be Cindy Lee filmje, mely megtörtént eseményeken alapszik. Mivel a COVID miatt csökkent a turisták száma, egyre kevesebb a forrás a vadvédelemre, de embereket sem egyszerű találni a feladatra, hiszen a vadorzók a vadőrök életét is veszélyeztetik. Ez szintén egy régi vágású rövidfilm, szimpla történettel és egyszerű megvalósítással, azonban hiányzik belőle az a plusz, ami akár csak a jelöltek közül is kiemelné.

A Lien: Donald Trump egyik fő választási ígérete volt, hogy minden illegális bevándorlót kitoloncol az országból – de a bevándorlók helyzete és az Egyesült Államok Bevándorlási és Vámigazgatási Hivatalának (ICE) visszaélései nem most váltak forró témává. David és Sam Cutler-Kreutz feszült thrillerbe hajló drámája egy család kálváriáját mutatja be. Oscar és Sophia Gomez évek óta házasok, van egy fiatal kislányuk is. A férfi még 1994-ben érkezett az országba, amit azóta otthonának tekint – az állampolgárságot azonban még nem kapta meg. Amikor azonban ezért folyamodik, a bevándorlásügyi hivatal lecsap rá, így menekülni kényszerül.

The Man Who Could Not Remain Silent: Nebojsa Slijepcevic filmje tavaly Cannes-ban megkapta a legjobb rövidfilm díját. A még negyedóránál is rövidebb, tömör és feszült alkotás a štrpci mészárlásnak állít emléket: 1993-ban 19 civilt raboltak el a Belgrád–Bar vonatról, majd gyilkoltak meg. Az eseménynek közel 500 szemtanúja volt, de mindössze egy ember, Tomo Buzov nyugalmazott katonatiszt szólalt fel, megmentve egy ember életét. Amint azt egy Letterboxd-felhasználó is megfogalmazta értékelésében, a film azt a törékeny különbséget mutatja be, ami a között feszül, akik vagyunk és akik lenni akarunk. Kikölcsönözhető a Vimeóról.

I’m Not a Robot: Lara zenei producerként dolgozik, ám egy alkalommal váratlan problémával szembesül: a Captcha, amely azt teszteli, az online felhasználó nem robot-e, nem engedi őt át a feladványon. Hamarosan már maga is megkérdőjelezi saját létét, főleg, amikor váratlanul megérkezik munkahelyére barátja is. Victoria Warmerdam a drámát és a feketehumort sem tolja túl, épp csak annyira provokatív és szürreális, amely belefér 22 perces játékidejébe. Megnézhető a The New Yorker oldalán.