Legjobb film
Tizenhárom jelölésével az Emilia Pérez olyan klasszikusok mellé zárkózott fel, mint az Elfújta a szél, a Forrest Gump vagy a Most és mindörökké. Aztán hamar viharfelhők sokasodtak felette, majd akkorára dagadt a botrány körülötte, hogy most már azért kell szurkolnia, nehogy üres kézzel távozzon – mindezt ebben a cikkünkben mutattuk be bővebben. Sokáig ugyancsak az egyik fő esélyesnek tartották a tíz díjra jelölt, Magyarországon forgatott és egy magyar építész életét bemutatott A brutalistát (kritikánk itt olvasható). Ezt sem kerülték el a botrányok, ettől nagyobb problémát jelent azonban számára, hogy egyszerűen túl hosszú és sokaknak túl nagy falatnak számít. A fő esélyessé alig egy hét leforgása alatt a Cannes-ban győzedelmeskedő, egy szexmunkás Csipkerózsika-történetét bemutató Anora (kritikánk itt olvasható) lépett: nemcsak a kritikusok díját hozta el a Critics Choice Awardon, de a Producerek és a Rendezők Céhének fődíját is. Az első számú kihívójává a díjszezon egy későn ébredő versenyzője, a pápaválasztás izgalmaiba betekintő Konklávé (kritikánk ide kattintva olvasható) vált: ez nemcsak a BAFTA, de a Színészek Céhének fődíját is elvitte. A Wicked (kritikánk itt érhető el) egy nagysikerű Broadway-darab adaptációja, mely a mozikban is nagyot ment, hiszen bevételei világszinten már 700 millió felett járnak. A szer (kritikánk itt olvasható) már azzal is nagy tettet hajtott végre, hogy horrorként bekerült a kategóriába. A Dűne: Második rész az elődjéhez hasonlóan széles körben kedvelt és szeretett, de az hamar kiderült, hogy nem válik belőle új, A Gyűrűk Urához hasonló Oscar-kedvenc: három éve az első rész hat Oscar-díjával több díjat nyert, mint amennyire a folytatást egyáltalán jelölték. A Nickel Boys Colson Whitehead Pulitzer-díjas regényének egyedi adaptációja, de két jelölése azt mutatja, inkább csak a szándékot értékelték, a megvalósítás valószínűleg sokak számára túl szokatlan és kísérleti lett. A Sehol se otthon című Bob Dylan-filmet sokáig csak Timothée Chalamet alakítása révén emlegették díjesélyesként, de mint kiderült, rengeteg rajongója van, ezt bizonyítja nyolc jelölése is. Az Én még itt vagyok a kategória legnagyobb meglepetése: a szakértők szerint Fernanda Torres Golden Globe-díja után rengeteg akadémiai szavazó nézte meg a filmet, a többséget pedig olyannyira levette a lábáról, hogy a fődíjnál is rá szavazott, így kaphatott jelölést.
Nyernie kellene: Anora
Nyerni fog: Anora
Legjobb rendező
Habár filmje nem söpört be úgy díjakat, mint azt sokan várták volna tőle, Brady Corbet (A brutalista) így is hosszú ideig favoritnak számított. Aztán érkezett a Rendezők Céhének díja, melyet meglepetésre Sean Baker (Anora) nyert. 1980 óta mindössze hatszor fordult elő, hogy ennek győztese végül nem vitte haza az Oscart. Coralie Fargeat (A szer) egy horrorfilm női rendezőjeként egyesek szerint okozhat meglepetést, James Mangold (Sehol se otthon) azonban már a jelöléssel is nyert. Az, hogy Jacques Audiard (Emilia Pérez) még csak az emlegetett esélyesek között sem szerepel, sokat elmond arról, hogyan áldozott le a filmjének csillaga.
Nyernie kellene: Sean Baker (Anora)
Nyerni fog: Brady Corbet (A brutalista)
Legjobb férfi főszereplő
Adrien Brody (A brutalista) alakítása elgyötört magyar bevándorló építészként a kezdetektől fogva dominált a díjszezonban: megnyerte a Golden Globe-ot, a Critics Choice Awardsot és a BAFTA-t is. Ennyi kedvező jel után nincs az a statisztika, ami nem az ő diadalát muitatná. Egyedül Timothée Chalamet (Sehol se otthon) rondíthat bele a képbe, aki elképesztő kampányt folytatott, ennek egyik csúcsaként nemcsak színészként, de mint Bob Dylan-dalokat előadó zenei vendég is fellépett a Saturday Night Live show-ban. Végül sikerült is elnyernie a Színészek Céhének díját Brody előtt. Mikor Brody 2003-ban, 29 évesen elnyerte az Oscart A zongoristáért, a kategória legfiatalabb győztesévé vált, de ha most Chalamet nyer, megdöntené a rekordját. Ralph Fiennes (Konklávé) amolyan sötét lónak számít: bár maga az alakítás megérdemelné a díjat, de egy fontosabb Oscar-előrejelzőt sem tudott behúzni. Az esélyeinek az ártott a legjobban, hogy a filmje számára hazai pályának számító BAFTA-n is megverte őt Brody, miközben a Konklávé elvitte a fődíjat. Sebastian Stan (The Apprentice – A Trump-sztori) mellett talán a közhangulat szólhat: bő egy hónappal Trump hivatalba lépése után az elnök máris az egész világot felforgatta, könnyen lehet tehát, hogy valaki már csak emiatt is Stan Trump-alakítására szavaz. Maguk a kritikusok inkább egy másik filmben, az A Different Manben nyújtott játékát dicsérték, de végül nem ezért kapott jelölést. Colman Domingo (Sing Sing) két éven belül második nominációját szerezte (tavaly a Rustinért jelölték), ám filmje a vártnál gyengébben szerepelt, így a díjra ezúttal is kevés esélye van.
Nyernie kellene: Adrien Brody (A brutalista)
Nyerni fog: Adrien Brody (A brutalista)
Legjobb női főszereplő
Ahogy tavaly, úgy idén is itt a legkiélezettebb a verseny: van egy évtizedek óta a pályán lévő veterán, akit popcornszínésznőnek bélyegeztek, de most végre elismerhetik munkáját: Demi Moore (A szer). Aztán ott van egy fiatal pályakezdő, akinek karrierje máris egy Oscarral vehet repülőrajtot: Mikkey Madison (Anora). Az Akadémia szereti a Moore-féle nagy visszatéréseket, míg a fiatal jelölteknél gyakran látható a „még bőven kaphat díjakat”-szemlélet; ugyanakkor mégis Madison mellett szól, hogy kiélezett verseny esetén rendszerint az nyer, akinek a filmje erősebb. Nevető harmadiknak futhat be Fernanda Torres (Én még itt vagyok), esélyei Golden Globe-győzelme után íveltek fel. Cynthia Erivo (Wicked) valódi díjközelbe soha nem került, míg Karla Sofía Gascón (Emilia Pérez) hiába írt történelmet az első transz jelöltként, rasszista tweetjei és az azokra adott reakciói miatt lényegében kiírta magát a versenyből.
Nyernie kellene: Mikkey Madison (Anora)
Nyerni fog: Demi Moore (A szer)
Legjobb férfi mellékszereplő
Míg tavaly a női mellékszereplőké volt az előre lefutott kategória, idén a férfiaké ilyen: Kieran Culkin (Rokonszenvedés) lényegében végig tarol a díjszezonban, nem igazán képzelhető el olyan forgatókönyv, amely szerint nem ő nyer. Jeremy Strong (The Apprentice – A Trump-sztori) ugyanúgy az Utódlásnak köszönheti széleskörű hírnevét, mint Culkin; míg korábban a jelölését sem vették biztosra, most úgy emlegetik, mint az egyetlen, akinek lehet egy leheletnyi esélye ellene. Pedig Yura Borisov (Anora), Edward Norton (Sehol se otthon) és Guy Pearce (A brutalista) azok, akik a főkategóriában nominált filmért kaptak jelölést. Egytől egyik kiváló – ráadásul valóban mellék-, és nem társfőszereplő – alakítások, melyeknek Culkin mellett egyszerűen nem maradt levegő.
Nyerni kellene: Kieran Culkin (Rokonszenvedés)
Nyerni fog: Kieran Culkin (Rokonszenvedés)
Legjobb női mellékszereplő
Habár az előzetes várakozások itt is kiélezettebb versenyt ígértek, már rendeződtek a sorok: Zoe Saldaña (Emilia Pérez) minden fontos előrejelzőt besöpört, míg Ariana Grande (Wicked) kénytelen volt a jelölésekkel megelégedni. Előbbit a jelek szerint még a filmjét körülvevő botrányok sem tudták beszennyezni. Ám csendben feltűnt egy új vetélytárs: Isabella Rossellini (Konklávé), egy veterán színésznő, akinek számtalan ikonikus alakítása (David Lynch halála után biztosak lehetünk benne, hogy sokan újra elővették például a Kék bársonyt) ellenére ez az első jelölése. A Konklávéban mindössze nyolc percre tűnik fel, ennek nagy részét is hallgatással tölti. Felicity Jones (A brutalista) alakításáról kevesebb szó esik, mint érdemelné, Monica Barbaro (Sehol se otthon) pedig egészen biztos, hogy a fentiek mellett is sokak szavazatát begyűjti majd Joen Baezként a Bob Dylan-filmben.
Nyernie kellene: Zoe Saldaña (Emilia Pérez)
Nyerni fog: Zoe Saldaña (Emilia Pérez)
Legjobb eredeti forgatókönyv
A Rokonszenvedés nyert a BAFTA-n és a független Spirit Awardon, viszont nem jutott be a legjobb filmjelöltek közé. A szer azonban ott van a főkategóriában, ráadásul el vitte el a Critics Choice díját. A fő esélyes mégis az Anora, amely nemcsak az Írók Céhénél győzött, de a legjobb film fő esélyese is. A brutalista ebben a kategóriában kevésbé rúg labdába, míg a Szeptember 5. (kritikánk itt olvasható) számára a jelölés csak egyfajta vigaszdíj volt.
Nyernie kellene: Szeptember 5.
Nyerni fog: Anora
Legjobb adaptált forgatókönyv
Ismét egy olyan kategória, amely már idő előtt eldőlt: a Konklávé szinte mindent vitt. Fő kihívója a Nickel Boys, habár esélye így se sok van. Ugyanez igaz a Sehol se otthonra, az Emilia Pérezre és a Sing Singre is.
Nyernie kellene: Konklávé
Nyerni fog: Konklávé
Legjobb dokumentumfilm
Az idén jelölést kapott öt film mindegyike valamilyen súlyos, nehéz témát mutat be klasszikus dokumentumfilmes eszközökkel. A kritikusszövetségek többsége a No Other Land mögé állt be, amely palesztin-izraeli együttműködéssel született meg és arról szól, hogyan igyekszik az izraeli kormány kiűzni a palesztinokat Masafer Yattából. A témája miatt a film sokáig amerikai forgalmazót sem talált. Egyik fő kihívója az orosz-ukrán háborút tematizáló Porcelain War lehet, amely azt mutatja be, hogy a művészet a háború árnyékában is kivirágozhat. A Black Box Diaries a japán MeToo-mozgalmat elindító esetet ábrázolja; készítője az a Shiori Itó, aki egyben zaklatás áldozata is volt. A Sugarcane: Az eltemetett igazság a Kanadában élő őslakosak szenvedéseiról szól, míg a Háttérzene államcsínyhez a jazz és a dekolonizáció között von egyedi párhuzamot.
Nyernie kellene: Porcelain War
Nyerni fog: Porcelain War
Legjobb nemzetközi film
Az Emilia Pérez (Franciaország) sokáig érinthetetlennek tűnt a kategóriában, a fentebb részletezett botrányai után azonban ma már könnyen elképzelhető, hogy ezt a díjat is kiénekelték a szájából. Az új fő esélyes az Én még itt vagyok (Brazília) lett, amely szemmel láthatóan rezonál a szavazókkal. Brazília legutóbb 1998-ban szerzett jelölést a Központi pályaudvarral – ezt ugyanúgy Walter Salles rendezte, ráadásul ennek főszerepét az a Fernanda Montenegro játszotta (és kapott érte Oscar-jelölést), aki egy rövidke ideig az Én még itt vagyokban is feltűnik, ráadásul ő az édesanyja az utóbbiért Oscar-jelölt Fernanda Torresnek. Az Áradás (Litvánia) itt és az animációk között is jelölést szerepelt, de esélye inkább utóbbi kategóriában van (kritikánk itt olvasható). A szent füge magja (Németország) rendezőjének valódi kálvárián kellett keresztülmennie és életét kockáztatta a filmért (kritikánk ide kattintva olvasható). A legkevesebb szó talán a Lány a tűvel (Dánia) című filmről esik, mely egy fiatal munkáslány szenvedéseit mutatja be az I. világháború kezdetén.
Nyernie kellene: Én még itt vagyok (Brazília)
Nyerni fog: Én még itt vagyok (Brazília)
Legjobb animációs film
Az egész Oscar-mezőny talán legerősebb kategóriája ez: mindegyik film díjazása mellett szólnak érvek. Az Agymanók 2 például egészen idén év elejéig – amikor egy kínai animáció letaszította a trónról – minden idők legsikeresebb animációjának számított. A Wallace és Gromit: A szárnyas bosszúja ugyan elmarad elődje, a húsz évvel ezelőtti, Oscar-győztes Wallace és Gromit és az elvetemült veteménylény mögött, de még mindig bizonyítja, hogy a gyurmafigurákban utazó Aardman stúdió napjaink egyik legjobb animációs műhelye. A vad robot a múlt év egyik legjobb filmje, látványos, szórakoztató és megható. Legnagyobb kihívója az az Áradás, amelynek költségvetése mindössze töredéke a többi jelöltének, a szíve azonban annál nagyobb. Ekkora versenyben kissé elsikkadt az Egy csiga emlékiratai (kritikánk ide kattintva érhető el), amely ugyancsak stop-motion technikával mutatja be egy szorongó lány nem épp hétköznapi életét.
Nyernie kellene: Egy csiga emlékiratai
Nyerni fog: A vad robot
Az idei Oscar-gálát magyar idő szerint március 3-án, hétfő hajnalban rendezik.
