Nem sokon múlt, hogy vágás nélkül készüljön el DiCaprio Oscart érő szenvedéstörténete

  • Szabó Ádám
  • 2020. január 11.

Mikrofilm

A forgatás egyébként is kínszenvedés volt, de Iñárritu rátett volna még pár lapáttal.

Hamarosan mozikban Sam Mendes 1917 című háborús filmje, melynek  különlegessége, hogy valós időben, látszólag vágás nélkül készült el. A mozi az idei díjszezon egyik késői érkezője, mely el is hozta az idei Golden Globe egyik fődíját.

Valós idejű, látszólag vágás nélküli drámát forgatott az I. világháborúról Sam Mendes

Az 1917 két fiatal brit katonáról szól, akiket megbíznak, hogy az ellenséges vonalon át kézbesítsenek egy üzenetet. A II. világháborúról annyi film készült már, hogy nem győzzük nyomon követni, az első világégés viszont még nem számít ennyire lerágott csontnak.

Nem ez az első, hasonszőrű film, amely nagyot megy az aranyszobrokért vívott csatában: Alejandro G. Iñárritu drámája, a Birdman, avagy (A mellőzés meglepő ereje) is ilyen technikával készült, 5 éve pedig négy Oscart nyert, köztük a Legjobb film és rendezés díját. Ráadásul egy évre rá Iñárritu ismételni tudott, és ismét elhozta a Legjobb rendező elismerését az Akadémiától A visszatérőért.

Az a film azonban inkább Leonardo DiCaprio miatt emlékezetes: mint ismert, négy jelölés és óriási internetes hisztihadjárat után csak kiszenvedte magának az Oscart. Szó szerint: A visszatérő forgatása a hírek szerint valódi tortúra volt. Nem ritkán mínusz 30 fokban forgattak a kanadai vadonban, ahol mobilhálózat sem volt; a felvételeket csak azután halasztották el, hogy a hideg miatt a színészek végtagjai mellett a technikai berendezések is felmondták a szolgálatot.

DiCaprio a Volt egyszer egy... Hollywoodot promózva beugrott az egyik legismertebb podcast-műsorba, Marc Maron WTF-jébe, ahol további műhelytitkokat árult el A visszatérőről. Mint elmondta, Iñárritu sokáig a Birdmanhez hasonlóan ezt a filmet is vágás nélkül akarta leforgatni, ami persze nem jelenti azt, hogy a mozi valóban egyetlen felvétellel készül, csupán hosszabbak a szekvenciák, a vágásokat pedig ügyesen elrejtik a képeken.

"A forgatókönyv egy dolog. Egy lineáris sztori volt egy fickóról, aki megpróbál túlélni a vadonban. Egy remek bosszútörténet. (...) Egy ponton viszont (Iñárritu) úgy akarta forgatni a filmet, ahogy a Birdmant készítette, egyetlen felvétellel az egész vadonon át, aztán rájöttünk, hogy a két alak egymással ellentétes irányban halad" – mesélte a színész utalva a Tom Hardy alakította másik szereplőre.

A forgatókönyv fordulatai ellenére a rendező sokáig kitartott ötlete mellett, és hosszasan egyeztetett erről a munkájáért szinté Oscart nyerő Emmanue Lubezki operatőrrel; megpróbálták lineárissá tenni a történetet. Végül azonban kénytelen volt feladni ezt a fajta forgatást, ugyanis a karakterek között több mérföld távolság volt a forgatókönyv szerint.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.