Nem sokon múlt, hogy vágás nélkül készüljön el DiCaprio Oscart érő szenvedéstörténete

  • Szabó Ádám
  • 2020. január 11.

Mikrofilm

A forgatás egyébként is kínszenvedés volt, de Iñárritu rátett volna még pár lapáttal.

Hamarosan mozikban Sam Mendes 1917 című háborús filmje, melynek  különlegessége, hogy valós időben, látszólag vágás nélkül készült el. A mozi az idei díjszezon egyik késői érkezője, mely el is hozta az idei Golden Globe egyik fődíját.

Valós idejű, látszólag vágás nélküli drámát forgatott az I. világháborúról Sam Mendes

Az 1917 két fiatal brit katonáról szól, akiket megbíznak, hogy az ellenséges vonalon át kézbesítsenek egy üzenetet. A II. világháborúról annyi film készült már, hogy nem győzzük nyomon követni, az első világégés viszont még nem számít ennyire lerágott csontnak.

Nem ez az első, hasonszőrű film, amely nagyot megy az aranyszobrokért vívott csatában: Alejandro G. Iñárritu drámája, a Birdman, avagy (A mellőzés meglepő ereje) is ilyen technikával készült, 5 éve pedig négy Oscart nyert, köztük a Legjobb film és rendezés díját. Ráadásul egy évre rá Iñárritu ismételni tudott, és ismét elhozta a Legjobb rendező elismerését az Akadémiától A visszatérőért.

Az a film azonban inkább Leonardo DiCaprio miatt emlékezetes: mint ismert, négy jelölés és óriási internetes hisztihadjárat után csak kiszenvedte magának az Oscart. Szó szerint: A visszatérő forgatása a hírek szerint valódi tortúra volt. Nem ritkán mínusz 30 fokban forgattak a kanadai vadonban, ahol mobilhálózat sem volt; a felvételeket csak azután halasztották el, hogy a hideg miatt a színészek végtagjai mellett a technikai berendezések is felmondták a szolgálatot.

DiCaprio a Volt egyszer egy... Hollywoodot promózva beugrott az egyik legismertebb podcast-műsorba, Marc Maron WTF-jébe, ahol további műhelytitkokat árult el A visszatérőről. Mint elmondta, Iñárritu sokáig a Birdmanhez hasonlóan ezt a filmet is vágás nélkül akarta leforgatni, ami persze nem jelenti azt, hogy a mozi valóban egyetlen felvétellel készül, csupán hosszabbak a szekvenciák, a vágásokat pedig ügyesen elrejtik a képeken.

"A forgatókönyv egy dolog. Egy lineáris sztori volt egy fickóról, aki megpróbál túlélni a vadonban. Egy remek bosszútörténet. (...) Egy ponton viszont (Iñárritu) úgy akarta forgatni a filmet, ahogy a Birdmant készítette, egyetlen felvétellel az egész vadonon át, aztán rájöttünk, hogy a két alak egymással ellentétes irányban halad" – mesélte a színész utalva a Tom Hardy alakította másik szereplőre.

A forgatókönyv fordulatai ellenére a rendező sokáig kitartott ötlete mellett, és hosszasan egyeztetett erről a munkájáért szinté Oscart nyerő Emmanue Lubezki operatőrrel; megpróbálták lineárissá tenni a történetet. Végül azonban kénytelen volt feladni ezt a fajta forgatást, ugyanis a karakterek között több mérföld távolság volt a forgatókönyv szerint.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.