Valós idejű, látszólag vágás nélküli drámát forgatott az I. világháborúról Sam Mendes

  • Szabó Ádám
  • 2019. november 5.

Mikrofilm

Az 1917 két fiatal brit katonáról szól, akiket megbíznak, hogy az ellenséges vonalon át kézbesítsenek egy üzenetet.

A II. világháborúról annyi film készült már, hogy nem győzzük nyomon követni, az első világégés viszont még nem számít ennyire lerágott csontnak. Sam Mendesnek azonban maga a téma úgy néz ki, nem volt elég kihívás: úgy döntött, „vágás nélkül”, „egyetlen felvétellel” forgat epikus háborús mozit róla. Az 1917 kétségkívül az utóbbi idők egyik legambiciózusabb vállalkozása, a most kijött magyar nyelvű előzetes alapján pedig az év legnagyobb durranása is lehet.

A sztori két fiatal brit katonáról szól, akiket azzal bíznak meg, hogy az ellenséges vonalon át kézbesítsenek egy üzenetet bajtársaiknak. 1600 társuk élete is ezen múlik, a küldetésre pedig egyetlen napjuk van. A film 1 óra 50 perces hossza

végig valós időben pörög,

nincsenek ugrások és vágások. „Érzelmi döntés volt” – magyarázta a rendező a Vanity Fairnek, miért döntött e megoldás mellett. „Minden lépésüknél ott akartam utazni ezek mellett az emberek mellett, és együtt lélegezni velük”.

Ehhez persze elengedhetetlen volt a szoros kreatív kapcsolat az operatőrrel – Roger Deakins a szakma egyik legnagyobb veteránja, aki épp tavaly nyert Oscar-díjat a Szárnyas fejvadász 2049-ért, 13. jelölését díjra váltva. „Rogernek sikerült elérnie, hogy a kamera a harmadik főszereplővé váljon.” Ennek ellenére Mendes szerint, ha a nézőket nem a főhősök és a cselekmény köti le, hanem az operatőri technika, akkor kudarcot vallottak. A filmet persze nem egyetlen felvétellel vették fel (arra is van példa, legutóbb a 2015-ös német Victoria volt ilyen) –

a vágásokat gondosan elrejtették,

de hogy hol, azt persze az alkotók nem akarták elárulni. Hitchcock ilyen technikával forgatta a Kötelet 1948-ban, legutóbb pedig a Birdman című Oscar-díjas mozi forgott hasonló módon. Az 1917 ezekkel ellentétben nem egy limitált helyszíneken játszódó film, hanem egy igazi epikus háborús mozi – ilyet még nem készítettek.

false

Joe Wright 2007-es Vágy és vezeklésében egyetlen látványosabb jelenetet vett fel vágások nélkül, a megoldástól pedig mindenki odáig volt – Mendes most ezt az élményt igyekszik a köbre emelni.A film két főszerepében George MacKay és Dean-Charles Chapman látható, mellettük feltűnik még Benedict Cumberbatch, Colin Firth és Richard Madden is. Az 1917-et Amerikában december 25-én mutatják be, várhatóan ezután debütál nálunk is.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.