Nanni Moretti új filmje, az Anyám mozija most fut a pesti mozikban. Az olasz Woody Allennek becézett filmrendezőt a római filmcége, a Sacher Film irodájában értük utol, hogy beszélgessünk a filmjéről és a töketlen baloldalról.
magyarnarancs.hu: Korábbi egotripjeihez képest most egy női alteregót választott. Miért?
Nanni Moretti: Untam a saját filmjeim középpontjába állítani magamat. Egyfajta szeméremből léptem hátra. Előző filmem, a Van pápánk vágása közben ért anyám halála. Egy rendező válságáról akartam filmet készíteni, a forgatókönyv írása közben anyám megbetegedett, így az ő betegsége, kórházi kezelése formálta a történetet.
magyarnarancs.hu: Többször is filmre vitte már a saját lelkiállapotát a rákkal vívott küzdelem, a szerelem, a gyász, a filmkészítés viharaiban.
NM: A személyes pszichoanalízisemmel felhagytam már vagy húsz éve. Nem mintha határozottabb lenne a személyiségem, vagy sikerült volna a végére járnom annak, hogy ki is vagyok valójában. Az élet és a halál enigmája a veszteség állapotában mutatkozik meg leginkább, amikor ha akarjuk, ha nem, számadásra kényszerülünk. Szó se róla, a hívőknek ez könnyebben megy. Az Anyám mozija, mint korábban A fiú szobája is ateista emberek fájdalomtörténete, akik nem rendelkeznek a hit által nyújtott vigasszal, s tele vannak félelemmel, bűntudattal.
| ||
magyarnarancs.hu: John Turturrót egy amerikai moziripacs szerepére nyerte meg, aki mániákusan azt üvölti a forgatáson, hogy vissza akar térni a valósághoz.
NM: Nagyra tartom őt, valahol továbbviszi a nagy olasz komikusok hagyományait, soha nem naturalistán játszik. Szükségem volt egy olyan színészre, akinek kapcsolata van Olaszországgal, az olasz kultúrával, és még arra is rá lehet venni, hogy megbirkózzon az olasz nyelvvel. Az a bizonyos mondat onnan jött, amikor a Van pápánk egyik éjszakai forgatásán Michel Piccoli hullafáradtan könyörgött, hagyjuk abba, hadd térjen vissza a valósághoz.
magyarnarancs.hu: Az alkalmatlanság, a megfeleléskényszer érzetét közelről ismeri?
NM: Sok évtizedes filmes múlttal a hátam mögött sem sikerült elsajátítanom a magabiztosságot. Mielőtt elkezdenék forgatni, mindig ugyanaz a visszatérő álom gyötör, hogy kiderül az alkalmatlanságom, „megbukom” a munkatársaim előtt. És minél idősebb leszek, annál jobban görcsbe rándul a gyomrom. Mindig ugyanaz a kérdés foglalkoztat: van-e elég erőm, kompetenciám ahhoz, hogy embereket mozgassak, színészeket instruáljak, végigvigyem az ötleteimet az íróasztaltól a mozitermekig.
magyarnarancs.hu: A korral jár, hogy a politikus-szatirikus hangvételtől drámai irányba mozdult?
NM: Szeretnék eloszlatni egy félreértést: nem vagyok politikus rendező. Tizenkilenc éves korom óta, amikor szuper nyolcassal kezdtem forgatni az első zsengéimet, megfogalmaztam magamnak egy jelmondatot, amihez azóta is igyekszem tartani magam: ugyanazt a filmet akarom továbbírni fejezetről fejezetre, mint egy életregényt. De mivel az életem különböző fejezetei egybeesnek annak az országnak a történéseivel, amelyben élek, elkerülhetetlen, hogy a személyes naplómba beleszövődjenek az olasz társadalom jelenségei, jelene, múltja.
magyarnarancs.hu: A 90-es évektől aktív szerepet vállalt a baloldali mozgalmakban. 2002-ben gyújtóhangú beszédet mondott a Piazza Navonán, a baloldal fejére olvasván, hogy nem képes utat találni a híveihez. Politikusként el tudná képzelni magát?
NM: Beértem azzal, hogy a 2000-es évek elején amolyan szóvivői, szónoki szerepkörben csatlakoztam a Girotondi mozgalomhoz. A demokrácia anomáliái, a Berlusconi nevével fémjelzett hatalmi monopólium tarthatatlansága vitt a nyilvános szereplés felé. Egy pillanatig nem gondoltam komolyan, hogy bármelyik párt színében is ringbe szállnék.
magyarnarancs.hu: Hogyan jellemezné a mostani helyzetet Olaszországban? Berlusconi visszatért az európai középpárttá pozicionált Forza Italiával.
NM: Nézze, van egy impotens baloldalunk, amelyik mindent elkövet annak érdekében, hogy elveszítse a 2018-as választásokat. Berlusconi soha nem a saját érdemeiből nyert, hanem a baloldal töketlensége miatt. Sajnos a baloldal egy ideje képtelen az összefogásra, együttműködésre, csak a széthúzó ereje jelentős. Ez ad erőt Berlusconinak.
