Tévésorozat

Nullák és ikszek

Mikrofilm

A Malorie Blackman ifjúsági regényfolyamából készült sorozat első ránézésre didaktikus. Mi történt volna, ha 700 évvel ezelőtt egy afrikai országokból álló hatalmas birodalom (a könyvben Aprika) leigázza Európát, erőforrásait kisajátítja, lakóit szolgasorba taszítja? Az Aprikai Birodalom része lesz Albion (Nagy-Britannia) is, ahol az apartheidre emlékeztető társadalmi berendezkedés (a sorozatot épp Fokvárosban forgatták) tiltja a rasszok közti házasságot, a fehérek nem járhatnak egyetemre és rendszeres rendőri erőszak célpontjai, ami fölött a fekete vezetés szemet huny.

A Nullák és ikszek világépítés terén sokat köszönhet a Marvel Fekete Párducának: a fekete elit (ikszek) ruházatában megjelenő pánafrikai motívumok, a joruba kifejezésekkel átitatott angol nyelv, az afrikai hatásokat viselő építészet és zene még a korlátozott költségvetés ellenére is impozáns. A sorozat bőven szán időt a kifordított világ bemutatására, ahol minden részlet (afrocentrikus szépségideál, a fehér nullák hajfonatai, a fehérek elleni gyűlöletbeszéd) arra igyekszik tanítani a fehér néző tekintetét, hogy észrevegye a saját valóságában akár tudattalanul is jelen lévő rasszizmust. Ez önmagában nem volna haszontalan, de a cselekmény és a szereplők kidolgozatlansága sokszor gyengíti a hatását. A nulla Callum és az iksz Sephy közötti szerelmi szál a kezdeti feszültség után veszít frissességéből, a gondosan épített politikai machinációk az utolsó epizódokban elsietett lezárást kapnak. A Nullák és ikszek így is elgondolkodtató, de nem eléggé felkavaró.

Elérhető az HBO-n

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.