Tévésorozat

Nullák és ikszek

Mikrofilm

A Malorie Blackman ifjúsági regényfolyamából készült sorozat első ránézésre didaktikus. Mi történt volna, ha 700 évvel ezelőtt egy afrikai országokból álló hatalmas birodalom (a könyvben Aprika) leigázza Európát, erőforrásait kisajátítja, lakóit szolgasorba taszítja? Az Aprikai Birodalom része lesz Albion (Nagy-Britannia) is, ahol az apartheidre emlékeztető társadalmi berendezkedés (a sorozatot épp Fokvárosban forgatták) tiltja a rasszok közti házasságot, a fehérek nem járhatnak egyetemre és rendszeres rendőri erőszak célpontjai, ami fölött a fekete vezetés szemet huny.

A Nullák és ikszek világépítés terén sokat köszönhet a Marvel Fekete Párducának: a fekete elit (ikszek) ruházatában megjelenő pánafrikai motívumok, a joruba kifejezésekkel átitatott angol nyelv, az afrikai hatásokat viselő építészet és zene még a korlátozott költségvetés ellenére is impozáns. A sorozat bőven szán időt a kifordított világ bemutatására, ahol minden részlet (afrocentrikus szépségideál, a fehér nullák hajfonatai, a fehérek elleni gyűlöletbeszéd) arra igyekszik tanítani a fehér néző tekintetét, hogy észrevegye a saját valóságában akár tudattalanul is jelen lévő rasszizmust. Ez önmagában nem volna haszontalan, de a cselekmény és a szereplők kidolgozatlansága sokszor gyengíti a hatását. A nulla Callum és az iksz Sephy közötti szerelmi szál a kezdeti feszültség után veszít frissességéből, a gondosan épített politikai machinációk az utolsó epizódokban elsietett lezárást kapnak. A Nullák és ikszek így is elgondolkodtató, de nem eléggé felkavaró.

Elérhető az HBO-n

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.