A Malorie Blackman ifjúsági regényfolyamából készült sorozat első ránézésre didaktikus. Mi történt volna, ha 700 évvel ezelőtt egy afrikai országokból álló hatalmas birodalom (a könyvben Aprika) leigázza Európát, erőforrásait kisajátítja, lakóit szolgasorba taszítja? Az Aprikai Birodalom része lesz Albion (Nagy-Britannia) is, ahol az apartheidre emlékeztető társadalmi berendezkedés (a sorozatot épp Fokvárosban forgatták) tiltja a rasszok közti házasságot, a fehérek nem járhatnak egyetemre és rendszeres rendőri erőszak célpontjai, ami fölött a fekete vezetés szemet huny.
A Nullák és ikszek világépítés terén sokat köszönhet a Marvel Fekete Párducának: a fekete elit (ikszek) ruházatában megjelenő pánafrikai motívumok, a joruba kifejezésekkel átitatott angol nyelv, az afrikai hatásokat viselő építészet és zene még a korlátozott költségvetés ellenére is impozáns. A sorozat bőven szán időt a kifordított világ bemutatására, ahol minden részlet (afrocentrikus szépségideál, a fehér nullák hajfonatai, a fehérek elleni gyűlöletbeszéd) arra igyekszik tanítani a fehér néző tekintetét, hogy észrevegye a saját valóságában akár tudattalanul is jelen lévő rasszizmust. Ez önmagában nem volna haszontalan, de a cselekmény és a szereplők kidolgozatlansága sokszor gyengíti a hatását. A nulla Callum és az iksz Sephy közötti szerelmi szál a kezdeti feszültség után veszít frissességéből, a gondosan épített politikai machinációk az utolsó epizódokban elsietett lezárást kapnak. A Nullák és ikszek így is elgondolkodtató, de nem eléggé felkavaró.
Elérhető az HBO-n
