Film

A láthatatlanok

  • 2020. augusztus 16.

Mikrofilm

A hátrányos helyzet kellő távolságból szemlélve felettébb jól mutat filmen. Egyrészt következmények nélkül lehet sajnálni a testi-lelki sérültség valamilyen látványos fázisában leledző karaktert (nem köll pénzt adni neki), és szintén következmények nélkül lehet rácsodálkozni a tényre, hogy ő is egészen olyan, mint mi vagyunk, rendes emberek. Másrészt egy filmben biztosítva vannak az ízléses határok. Sebek, fogyatékosság, valódi szenny mutogatása nem akadályozza a nézőt a kulturált katarzisban.

Hogy is ne lenne sikeres Louis-Julien Petit hajléktalanokról szóló filmje, amikor minden egyes (egyébként zömmel tényleg az utcán élő, de itt szerepet alakító) színésze olyan méltatlanul elveszett lélek, aki csak a szeretet érintésére vár, hogy önbizalmát visszaszerezze, és a civilizációba visszatérjen. Nemrég maradt le az Oscar-jelölésről a szintén francia Különleges életek, amelyben autista fiatalok érdekében száll szembe a hatósággal egy szabályszegések miatt bezárt intézmény elkötelezett igazgatója. A láthatatlanokban is nagyjából erről van szó (ez a film készült előbb), csak itt egy hajléktalan nőknek fenntartott, de nem a hivatal által elvárt hatékonysággal működő nappali melegedő szociális munkásai folytatják a gondozást, s ha már úgyis illegálisan, akkor fittyet is hányva a különben is csak az érzéketlen számonkérések hivatkozási alapjának jó szakmai protokollra. S lám, az elveszettnek hitt lelkek visszatalálnak önmagukhoz, és ettől munkájuk is lesz meg önbecsülésük. A sok szép pillanat feledteti velünk, hogy biztonsági játékot látunk.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.